– Négy hónap után állhatott ismét felnőtt-tétmeccsen a gólvonal előtt. Nem remegett a keze?
– Nem, még csak nem is izgultam, talán azért sem, mert edzéseken is elég jól ment a védés, összeszedettnek éreztem magam – mondta Bogdán Ádám, a Wigant 1–0-s győzelmével az FA-kupából szombaton kiejtő Bolton kapusa. – Ennél is fontosabb, hogy a csapatjáték nagyszerűen működött, több góllal is nyerhettünk volna, nekem kétszer-háromszor kellett nagyobb helyzetben közbeavatkoznom.– Négy hónap után állhatott ismét felnőtt-tétmeccsen a gólvonal előtt. Nem remegett a keze?
– Nem, még csak nem is izgultam, talán azért sem, mert edzéseken is elég jól ment a védés, összeszedettnek éreztem magam – mondta Bogdán Ádám, a Wigant 1–0-s győzelmével az FA-kupából szombaton kiejtő Bolton kapusa. – Ennél is fontosabb, hogy a csapatjáték nagyszerűen működött, több góllal is nyerhettünk volna, nekem kétszer-háromszor kellett nagyobb helyzetben közbeavatkoznom.
– A BBC tudósításában úgy írt, a Wigan legnagyobb helyzeténél akrobatikus mozdulattal mentett.
– Szaltóztam egyet, és utána spárgáztam. Szóval az első helyzetnél a félmagasan beadott labdára érkezett a csatár, öt méterről fejelt, belekaptam, sikerült a léc fölé paskolnom a labdát. A második közbeavatkozásom után pedig az utolsó percben adódott újabb lehetőség a Wigan előtt, Shaun Maloney ronaldósan szúrta kapura a labdát, akkor egy szakmailag valóban jól kivitelezett mozdulat után mentettem.
– A pontszám?
– Talán 9.7.
– Örömteli, hogy ilyen kiváló hangulatnak örvend, de az aligha deríthette jókedvre, hogy az ünnepi játéknapokat a kispadról kellett figyelnie.
– Annál még mindig jobb, mint amikor a sérülésem miatt tavaly csak a lelátóról szurkolhattam. Bár akkor többet koccinthattam. De hogy ne vicceljük el a kérdést, ezen az FA-kupa-mérkőzésen azért is volt lényeges jól teljesítenem, mert menedzserünk, Neil Lennon most először láthatott élesben, márpedig az első benyomás az élet minden területén fontos. A feladat persze ezek után is ugyanaz, próbálom valahogy visszaküzdeni magam a csapatba a bajnokikra is.
– Elég türelmes hozzá?
– Most jól vagyok, talán azért is, mert meglehetősen friss a kupameccs emléke.
– Nem is uralkodott el önben a csalódottság érzése?
– Szeretnék védeni minden meccsen, ez csak természetes. Csakhogy nagyszerűen teljesítő kapustársam van Andy Lonergan személyében. Edzésen és ha lehetőséget kapok, próbálok úgy szerepelni, hogy ne csalódjanak bennem, mi egyebet tehetek? Nem azért kerültem ki a kapuból, mert valamit rosszul csináltam, hanem mert jött egy sajnálatos sérülés, és aki átvette a helyem, remekel.
– Ha azt vesszük, hogy nem véd, a szerződése viszont a nyáron lejár, ön sincs könnyű helyzetben.
– Lassan valóban időszerű a kérdés, ám a sérülésem kissé kitolta a határidőket. Most csak arra fókuszálok, hogy visszakerüljek a csapatba, a jövőmért is azzal tehetem a legtöbbet. Szívesen megharcolok a helyemért. Természetesen a következő három-négy hónap történésein is múlik, igent mondok-e a Bolton esetleges szerződéshosszabbítási ajánlatára, és attól is függ, milyen érdeklődőkkel találkozom.