Vanczákot nem a zene tette gólveszélyessé

– Tanult zenélni?
– Nem, eddig az valahogy kimaradt az életemből – válaszolta a Nemzeti Sport érdeklődésére Vanczák Vilmos, a Sion 74-szeres magyar válogatott hátvédje. – Egyébként miért kérdi?

– Mert az elmúlt években annyi gólt fejelt, hogy különös ritmus- és ütemérzékre kezdek gyanakodni önnel kapcsolatban.
– Most mondhatnám, hogy zene nélkül is megy ez, de ha már a fejjátékomról érdeklődik, valóban nem csak úgy a semmiből tört elő belőlem. Nagyjából öt évvel ezelőtt kezdtem foglalkozni a különböző játékhelyzetek elemzésével azt vizsgálva, milyen szituációkból alakulnak ki kecsegtető fejelési lehetőségek, illetve születik a legtöbb fejes gól.

– Tehát tudományos alapokra helyezte a műfajt.
– Jól hangzik, bár hívjuk inkább felkészültségnek. És ha már az ütemérzéket említette, nyilván az is fontos, meg persze a beadások pontossága, egy-két csapattárs elzárása a kapu előterében, a megfelelő összhang kialakítása. Ha megfigyeli, manapság már kevésbé jellemző egy-egy labdarúgóra a kimagasló fejjáték, a csapatvédekezés ugyanis átalakult, sokkal szigorúbb lett a rögzített játékhelyzeteknél, ezért a levegőben nehezebb érvényesülni a kapu előtt.

– Évek óta kizárólag fejjel szerez gól. Mint egykori csatár, nem hiányzik a góllövés?
– Csatár már jó régen voltam, profi pályafutásom előtt, amúgy meg nem, nem hiányzik, annak is nagyon tudok örülni, ha gólt fejelek vagy ha nyer a csapatunk.

Vanczák gólja a Lausanne ellen (1:02-nél)

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, HOGY VANCZÁK VILMOS SZERINT MI TÖRTÉNNE, HA ELVÁLLALNA EGY 18-20 MÉTERES SZABADRÚGÁST, OLVASSA EL A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN MEGJELENT TELJES INTERJÚT!