„Mindig bánt, ha nem futballozhatok, sajnos most annyiban még rosszabb a helyzet, hogy kilátástalanok a brüsszeli esélyeim. Történhet bármi, én már nem szerepelhetek az Anderlechtben – mondta Juhász Roland, aki a hétvégi bajnokin való bevetésével kapcsolatban sem volt túl optimista. – A hétvégén sem rak be, tudom. Érzem. Az átigazolási időszak utolsó napján szerződtették a posztomra a holland Bram Nuytincket, az is jelzésértékű volt. Csak azért fájt, mert hét év után talán megérdemeltem volna, hogy legalább szólnak, nem számítanak rám, az edző másokat favorizál.”Juhász Roland, aki a hétvégi bajnokin való bevetésével kapcsolatban sem volt túl optimista. – A hétvégén sem rak be, tudom. Érzem. Az átigazolási időszak utolsó napján szerződtették a posztomra a holland Bram Nuytincket, az is jelzésértékű volt. Csak azért fájt, mert hét év után talán megérdemeltem volna, hogy legalább szólnak, nem számítanak rám, az edző másokat favorizál.”
Juhász Roland számára új a helyzet, hogy alapemberből kispados lett, mégsem érzi úgy magát, hogy eljött a világvége.
„Huszonkilenc éves koromra előállt ez a kellemetlen helyzet, ám csupán arra törekszem, hogy jól jöjjek ki belőle. Nem duzzogok, amit elmondtam, az sem a morgás célját szolgálta, csupán reálisan értékelem a kialakult esélyeimet. Nem engedhetem meg, hogy leépítsem magam, így aztán kettőzött erővel készülök, úgy edzem, hogy ha valamiért mégis be kellene ugranom, megfeleljek, és hogy a válogatottban is meg tudjam állni a helyem. Azzal nem jutnék előrébb, ha magamat is gyötörném. De azt hiszem, meg kell várnom a téli átigazolási időszakot ahhoz, hogy újra futballozhassak.”