Furcsa fintora a sorsnak, hogy Simon Attila és Tomiszlav Szivics az ősszel együtt küzdöttek a Paks sikereiért. Furcsa, mert a játékos és az edző kapcsolata nem tekinthető kiegyensúlyozottnak. Korábban a Kecskemétnél dolgoztak együtt, ám a csatár éppen a szakvezető miatt távozott a klubtól, mondván, nem kapott elég bizalmat. Amikor a szezon elején kiderült, hogy ismét vállvetve kell harcolniuk (ezúttal a Paksért), mindkét fél kijelentette, hogy elásta a csatabárdot, s nem foglalkozik a múlttal. Most Simon mégis távozni szeretne.

„Vegyes érzéseim vannak – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak a huszonkilenc éves játékos. – Paks csendes, nyugodt város, megszerettem nagyon, jól érzem itt magam. A csapat, a társaság, a közeg kiváló, ahogy a vezetők is korrektek és rendesek. Akartam egy nyugodt évet, s ehhez minden adva volt Pakson, sajnos mégsem úgy alakult, ahogy terveztem. Ami történt, megtörtént, a kecskeméti múltat lezártuk, ám ehhez képest mégsem a játékom alapján voltam megítélve, s jöttek a furcsaságok. Tomiszlav Szivics azt mondta, hogy aki gólt rúg, az játszik, majd azt mondta nekem szezon közben, hogy ketten is elém kerültek a sorban."

„Milyen sorban? A csatárt a góljai minősítik, márpedig akkor én vezettem az NB I góllövőlistáját, mégis a kispadon találtam magam – adott hangot értetlenségének Simon. – Lehet bárhogy magyarázni a mellőzésemet, de a teljesítményem alapján nem kellene padoznom. Nem vagyok link, teszem a dolgomat, keményen küzdök az edzéseken, mégsem tudtam a kezdőben maradni. Én kértem a vezetőséget, hogy engedjenek el, mert játszani szeretnék. Most várok. Ha kellek, hívnak, ha nem, akkor nem. Még az is elképzelhető, hogy Pakson maradok, lehet, hogy kölcsönbe megyek, s majd később visszatérek, ám ehhez az kellene, hogy más legyen az edző.”

A VEZETŐEDZŐ REAKCIÓJÁT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT CSÜTÖRTÖKI SZÁMÁBAN!