Furcsa fintora a sorsnak, hogy Simon Attila és Tomiszlav Szivics az ősszel együtt küzdöttek a Paks sikereiért. Furcsa, mert a játékos és az edző kapcsolata nem tekinthető kiegyensúlyozottnak. Korábban a Kecskemétnél dolgoztak együtt, ám a csatár éppen a szakvezető miatt távozott a klubtól, mondván, nem kapott elég bizalmat. Amikor a szezon elején kiderült, hogy ismét vállvetve kell harcolniuk (ezúttal a Paksért), mindkét fél kijelentette, hogy elásta a csatabárdot, s nem foglalkozik a múlttal. Most Simon mégis távozni szeretne.Simon Attila és Tomiszlav Szivics az ősszel együtt küzdöttek a Paks sikereiért. Furcsa, mert a játékos és az edző kapcsolata nem tekinthető kiegyensúlyozottnak. Korábban a Kecskemétnél dolgoztak együtt, ám a csatár éppen a szakvezető miatt távozott a klubtól, mondván, nem kapott elég bizalmat. Amikor a szezon elején kiderült, hogy ismét vállvetve kell harcolniuk (ezúttal a Paksért), mindkét fél kijelentette, hogy elásta a csatabárdot, s nem foglalkozik a múlttal. Most Simon mégis távozni szeretne.
„Milyen sorban? A csatárt a góljai minősítik, márpedig akkor én vezettem az NB I góllövőlistáját, mégis a kispadon találtam magam – adott hangot értetlenségének Simon. – Lehet bárhogy magyarázni a mellőzésemet, de a teljesítményem alapján nem kellene padoznom. Nem vagyok link, teszem a dolgomat, keményen küzdök az edzéseken, mégsem tudtam a kezdőben maradni. Én kértem a vezetőséget, hogy engedjenek el, mert játszani szeretnék. Most várok. Ha kellek, hívnak, ha nem, akkor nem. Még az is elképzelhető, hogy Pakson maradok, lehet, hogy kölcsönbe megyek, s majd később visszatérek, ám ehhez az kellene, hogy más legyen az edző.”
A VEZETŐEDZŐ REAKCIÓJÁT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT CSÜTÖRTÖKI SZÁMÁBAN!