Kerezsi Zalán még sokáig veretlen maradna a Honvéddal

Túlzás azt állítani, hogy vasárnap emlékezetes mérkőzést játszott egymással a Bp. Honvéd és a Nyíregyháza Spartacus – a hibáktól hemzsegő bajnoki 1–1-gyel ért véget.

„Egyértelmű, van hiányérzetünk a meccsel kapcsolatban – mondta lapunknak Kerezsi Zalán, a kispestiek 20 éves támadója, aki a hazaiak gólját jegyezte. – Támadásban sokkal többet kellett volna nyújtanunk, de rendre becsúszott egy-egy hiba, alig jutottunk el az ellenfél kapujáig. Igaz, a Nyíregyháza nem véletlenül áll az élen, nagyon stabil, egységes csapat, nehéz feltörni a védekezését. Összességében reális eredmény a döntetlen. Bár ­rosszkor, a negyvenötödik percben kaptunk gólt, a szünetben nem láttam lehajtott fejeket, inkább tüzeltük egymást, hogy van még időnk javítani. A második félidőben mindössze huszonegy másodperc telt el, amikor sikerült egyenlítenünk: Krajcsovics Ábel adott be balról, s miután a védő nem érte el, nekem csak bele kellett tennem a fejem a labdába, s úgy irányítani, hogy az éppen visszahulljon a hosszú sarokba. Sikerült. Álomkezdés volt, s igen, akkor azért erősen bíztunk benne, hogy fordíthatunk, hiszen nálunk volt a lélektani előny. Mentünk előre, de több gól sajnos már nem született.”

Maradt tehát a döntetlen, ez pedig azt jelenti, hogy a Honvéd továbbra is veretlen Csertői Auréllal. A szakember november óta irányítja a kispestieket, s eddig négy döntetlen mellett kétszer nyert a csapat – egyértelmű, hogy a rutinos edzőnek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy az együttes stabilabb játékot mutat, mint az ősszel.

„Nem kérdés, Csertői Aurél érkezése óta nagy hangsúlyt fektetünk a biztos védekezésre, ez az alapja mindennek. Láthatjuk, eddig bárhol dolgozott a vezetőedzőnk, mindenhol ért el eredményeket, ez azért nem a véletlen műve. Megtalálta a hangot a csapattal, így velem is, élvezem a bizalmát. Hét gólt szereztem a bajnokságban, s hogy a tavasszal meddig jutok, nem tudom, ez sok mindentől függ – a lényeg, hogy a Honvéd végezzen minél előrébb a tabellán. A borzasztó őszi szereplésünk után nem maradt reális esélyünk a feljutásra, de fontos, hogy minél több győzelmet szerezzünk, s egyre jobban összekovácsolódjon a társaság. Egyelőre azonban csak a következő feladatokra figyelünk: jön a Tiszakécske elleni meccs, amelyen nyilván a három pontért lépünk pályára, majd utána a Siófok és a Haladás, vagyis három olyan ellenfél, amely a bennmaradásért küzd. Észnél kell lennünk, de hiszek benne, hogy sokáig tartjuk még a veretlenségünket.”