Ünnep: a 80 éves Keglovich Lászlót köszöntötték Győrben

Sohasem szeretett középpontban lenni, ezúttal azonban kénytelen volt az asztalfőn helyet foglalni Keglovich László, miután őt köszönteni jöttek klub- és játékostársak, egyesületi, városi és szövetségi vezetők, egykori neveltjei, a média munkatársai, és főleg barátai...

A WKW ETO FC munkatársai által szervezett, bensőséges hangulatú csütörtöki eseményen elsőként Soós Imre ügyvezető emelkedett szólásra, az ETO Fuball Kft. nevében is méltatva egykori testnevelő tanárát, akit pályafutását és sikereit tekintve méltán példaképül állíthatnak a mai futball generáció elé.

Az egykori kitűnőség 1958-ban a Soproni VSE-ből igazolt át az akkori Győri Vasas ETO-ba, 15 éven keresztül 311 NB I-es mérkőzésen 28 gólt szerzett. Tagja volt az 1963-ban félidényes bajnokságot nyert győri csapatnak, amellyel azután háromszoros kupagyőztesnek is mondhatta magát.

Számtalan emlékezetes nemzetközi kupamérkőzés részese volt, pályájának koronájaként az 1968-ban a mexikói olimpián győztes együttesünkben is játéklehetőséghez jutott.

„Mindezeknek köszönhetően Győrött ma is hihetetlen köztiszteletnek, elismertségnek örvend, a város díszpolgára, és ebben mostantól csupán egyvalami változik, hogy az életkorát firtató kérdésre nyolcassal kezdődő számmal kell válaszolnia” – emelte ki hozzászólásában Szeles Szabolcs, a város újonnan megválasztott alpolgármestere.

A labdarúgó szövetség nevében Gellei Imre keresetlen baráti szavakkal ecsetelte a klub mellett a legnehezebb időszakokban is kitartó ünnepeltről, hogy miként lett gólerős balszélsőből megbízható jobbhátvéddé: életében először ezen a poszton szerepelve kapott 9-es kalkulust a Népsporttól az ETO eddigi legnagyobb különbségű győztes mérkőzésén, a Komló elleni 9:0 alkalmából...

„Ennyi idő után minden megszépül!” – válaszolt az üdvözlésekre Keglovich László, majd röviden összefoglalta életútját, melyből nem hiányoztak a küzdelmek és a nehézségek sem: arra a legbüszkébb, hogy a hatvanas években az ETO a legnevesebb európai csapatokkal szemben sem játszott alárendelt szerepet.

Sérülések, folyamatos tanulás után nevelhetett számos tehetséget a sportágnak, lehetett testnevelője olimpikonoknak. Összesen pontosan 40 év szoros kötelék fűzi az ETO-hoz, részeseként a szakmai munkának, sportvezetőként pedig kiváló edzők kollégájaként. A dicsérő szavak megköszönése után köszönhette az előtte sorban állóknak a számos személyes és névre szóló ajándékot is, a mai ETO részéről Kondás Elemér vezetőedző és Nemanja Andrics csapatkapitány voltak az átadók.

Persze, a lényeg, a sztorizgatás ezen az ünnepségen is a fehér asztal mellett folytatódott. Keglovich László sosem felejti a gyökereit sem, erre Papp Győző, a Kisalföld rovatvezetője – a napokban megjelent ezren ETO-mezben című kötet szerzője – utalt azzal a történettel, amely az 1965-es népstadionbeli MNK-győzelem (ETO – Diósgyőr 4:0) után játszódott le.

A levonulás közben Keglovich odaszólt játékostársának, Soproni-Scheidl Ferencnek: „Látod, itt is tudják, honnan származom. Ott áll a villanyórán, hogy góllövők Keglovich, Keglovich, Soproni, Varsányi...”