Az MLSZ indoklása szerint a fegyelmi bizottság azért döntött az Ózd kizárása mellett, mert „a sportszervezet a bajnokság nevezési és részvételei feltételeként előírt köztartozás-mentességét hivatalos igazolások eredeti példányainak benyújtásával igazolni nem tudta, továbbá a Bozsik-programban való részvételi, versenyeztetési kötelezettségének nem tett eleget”.
„Mindenképpen fellebbezünk, elmegyünk a legvégsőkig, akár a Sportdöntőbíróságig – mondta a Nemzeti Sport Online-nak Gál László. – Nem érezzük magunkat vétkesnek, úgy látjuk, hogy a pontlevonás adminisztratív és nem sportszakmai okok miatt történt meg. Attól tartunk, hogy a fellebbezésünket az MLSZ illetékes bizottsága a jövő hétig nem tárgyalja meg, ezért a Hatvan elleni NB III-as bajnoki, illetve a Kaposvár elleni Magyar Kupa-meccsünket nem tudjuk lejátszani a kizárás miatt, ezzel a sportszakma nagyban sérül. Akik a döntés miatt örömtüzeket gyújtanak az önkormányzatnál, azokat kérem, hogy vegyenek vissza az örömből, mert ez még nem jogerős döntés. Amíg nincs végleges határozat, az igazolt labdarúgóink a klubhoz tartoznak. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a felnőttcsapat mellett most az U19-es és az U17-es együttest is kizárták a bajnokságából – kérdem én, a magyar futball sportszakmai küldetését ez hogyan szolgálja? Nem tudom, ki gondolja úgy, hogy az Ózdnak nincs helye az NB III-ban, mi ezért a jogért a pályán megküzdöttünk, és minden lehetséges, törvényes és szabályos eszközt felhasználunk arra, hogy megtartsuk.”
Gál László az elmúlt időszakban a támadások kereszttüzébe került amiatt is, hogy az előző hétvégén a csapat ifjúsági korú fiatalokkal állt ki a Tállya elleni NB III-as bajnokin, és megsemmisítő, 29–0-s vereséget szenvedett.
„Az egyik felvetés az volt, hogy ezzel megaláztuk a gyerekeket. A valóság az, hogy megkérdeztük őket, hogy vállalják-e a szereplést azon játékosok helyett, akik úgy döntöttek, hogy megzsarolják a klubot. Az MLSZ szabályzata szerint a tizenhatodik életév betöltése után pályára lehet lépni az NB III-ban, úgyhogy nem sértettünk szabályt. Nem kényszerítettük a fiatalokat arra, hogy pályára lépjenek, de felelős gondolkodásuknak köszönhetően ők kiálltak a klubért. A gyerekektől és szüleiktől egyébként azt a visszajelzést kaptuk, hogy a mai napig büszkék arra, hogy ezt megtették, sőt várták, várják a követező megmérettetést is. Arról persze senki sem beszél, hogy milyen »segítséggel« jutott oda egy klub, hogy tizenhat éves játékosokkal kelljen kiállnia. Tisztában vagyunk vele, hogy az Ózdi Kohász kis pontja a magyar futballéletnek, de nagy példája annak, hogyan lehet magyar fiatalok sportba vetett jövőképét adminisztratív úton tönkretenni. Végezetül nem valós az sem, hogy az előző héten a tállyaiaknak csak lebegtettük a kiállást, mi végig azt kommunikáltuk, hogy pályára lépünk ellenük. A tállyaiak nyerni akartak és nyertek is, komolyan vették a meccset, attól viszont óva inteném őket, hogy egy másik klub játékosait minősítsék.”