Torghelle: Többet szidnak, mint az NB I-ben; élvezem is a helyzetet!

– Számítottak rá, hogy fél távnál a legtöbb futballrajongó már biztos feljutóként tekint az MTK-ra?
– A keretünk alapján már az idény előtt láttuk, hogy jó eséllyel pályázunk a bajnoki címre, de sokat dolgoztunk azért, hogy az eredményekben is megmutatkozzon – felelte Torghelle Sándor, az MTK Budapest 35 esztendős csatára. – Ősszel nagy lépést tettünk az élvonal felé, de még valóban csak fél távnál járunk. Több csapattal is megesett már, hogy szezon közben tetemes előnnyel vezette a bajnokságot, és a végén mégsem tudta megnyerni. Nem szeretnénk ebbe a hibába esni.

– Negyvenkétszeres válogatottként, az egyik legjobb magyar csatárként, a biztos előny tudatában nem volt nehéz belevágnia az újabb téli felkészülésbe?
– Az „alapozások” között nincs különbség, mindegyik rossz. Az nem történhet meg, hogy a mostani állás miatt lazábban álljak az edzésekhez. Meg akarjuk nyerni a bajnokságot, úgyhogy nem vehetjük félvállról a folytatást.

– Mi hiányzik a legjobban az NB I-ből?
– Az, hogy nem a legjobbak között tartanak számon, és nem a legerősebb magyar csapatok között versenyzünk. A televízió a másodosztályban is közvetíti a meccseinket, a média is foglalkozik velünk, de nem úgy, mintha az élvonalban szerepelnénk. Nem zavar a minőségbeli különbség, az sem, ha úgy gondolják, akadnak már nálam jobb csatárok is az első osztályban. Csak az zavar, hogy nem vagyok ott.

– Pedig a nyáron az élvonalból is keresték.
– A kiesés után a vezetőségben is akadtak változások, új vezetőedző érkezett a csapathoz. Eleinte nem tudtam, marasztalnak-e, de amikor leültünk beszélgetni, biztosítottak, hogy számítanak rám. Ezek után hiába kerestek az NB I-ből, nem akartam elmenni. Ráadásul én is benne voltam a kiesésben, helyre akartam hozni, amit elrontottunk.

– Fél év távlatából mit gondol, miért esett ki az MTK?
– Sok részlet vezetett odáig. Talán másként kellett volna kialakítani a játékoskeretet, valamint nem biztos, hogy sikerült megtalálni a fiatal és az idősebb játékosok arányát, és talán a fiatalokra vonatkozó ajánlást sem kellett volna minden körülmények között követnünk. Így hirtelen ez jut eszembe.

– A mostani keret alkalmas az élvonalra?
– Szerintem néhány meghatározó játékosra még szükségünk lenne, mert senki sem szeretne még egy olyan idényt, mint az előző volt. Ahogy látom, a vezetők mindent megtesznek, hogy olyan keretet alakítsanak ki, amely stabil szereplője lehet az élmezőnynek. Ez még odébb van, egyelőre a tavaszra figyelünk, azt pedig még az NB II-ben töltjük.

– A másodosztályban könnyebben szerez gólt, mint az élvonalban?
– Nem ezen múlik. Az számít, hogy az együttesed hol helyezkedik el a mezőnyben. Ha a bajnokság egyik legerősebb csapatában futballozol, és meccsenként háromszor-négyszer helyzetbe kerülsz, nyilván könnyebben szerzel gólt. Ha valamelyik kiesés ellen harcoló csapatban szerepelnék, elég nehezen találnék a kapuba.

– Az ellenfél szurkolói a másodosztályban is kipécézik?
– Szerintem még többet szidnak, mint az NB I-ben. Nincs olyan idegenbeli meccsünk, amelyen a hazai szurkolók ne találnának meg. Egyáltalán nem zavar, ezzel már nem tudnak felidegesíteni. Sőt, még élvezem is a helyzetet! Én játszom, a rivális drukkerei pedig engem ócsárolnak. Innen lehet tudni, hogy futballmeccsen vagyok. Nem tudom, hogy ezeket a megnyilvánulásokat a tisztelet vagy az utálat váltja-e ki, de amíg kiabálnak, addig a pályán vagyok. Ha már alig tudnának betolni a pályára, a lövésem pedig épphogy elgurulna a kapuig, vélhetően senkit sem érdekelnék – na, az már bántana.

– Bár egyelőre még a pályán küzd az MTK sikeréért, úgy hallani, a futball befejezése után is a klubnál marad.
– Valóban megállapodtunk, hogy itt fejezem be a karrierem, és utána a klubnál kezdem építeni a labdarúgás utáni életemet. Persze az életben csak a halál és az adó biztos, jól tudjuk, hogy a jövőben még sok minden történhet. Jelen állás szerint az MTK-ból vonulok vissza, és utána igyekszünk majd megtalálni a számomra ideális posztot.