Dibusz elmondta, miért ilyen nehéz a Paks ellen futballozni; ismét a tűzzel játszik a Fehérvár

A FORDULÓ RANGADÓJA

A szombati Paksi FC–Ferencváros (2–3) NB I-es találkozó után Dibusz Dénes elmondta, mi működött jól és mi volt érthetetlen neki a Paks elleni szombati győztes bajnokin, és többek között arra is kitért, miért lesz szerdán még nehezebb feladata együttesének a Mol Magyar Kupa döntőjében.

A Ferencváros szombaton eseménydús mérkőzésen tett egy lépést bajnoki címe megvédése felé. A 36. élvonalbeli aranyéremre hajtó zöld-fehérek nem játszottak jól, emberelőnyben megszerzett vezetésüket majdnem elszórakozták, ám a ráadás perceiben kicsikarták a győzelmet, 3–2-re nyertek a Paksi FC otthonában. A találkozó legtöbb mutatójában ugyan felülmúlták ellenfelüket, hiszen majdnem hatvan százalékban birtokolták a labdát, a helyzetek minősége alapján levezetett xG, azaz várhatógól-mutatójuk 2.22 volt, szemben a hazaiak 0.63-ával, 32 labdaérintésük volt a tizenhatoson belül, míg a paksiaknak csak tíz, és a párharcok 51.8 százalékát nyerték meg. Mégis az lehetett a néző érzése, hogy szenved az FTC, nem működik az összjátéka, rengeteg volt a labdavesztése, a technikai hibája – érdekesség, hogy az Opta mérései szerint az évadban csak a márciusi, debreceni vendégszereplése alkalmával volt pontatlanabb a passzjátéka (76.3 százalék), míg a támadóharmadba szánt labdái az idény egészét nézve a legritkább esetben jutottak el a társhoz (60.9 százalékban).

„Nem mondom, hogy könnyű mérkőzés volt, de sikerült besöpörnünk a három pontot– értékelte az összecsapást Dibusz Dénes a paksi stadion interjúfolyosóján. – Az első félidőben nem játszottunk jól, nem sikerült megbontanunk a hazaiak védelmét. Kiegyenlített volt a meccs, de a paksiak vezető gólja előtt azért volt néhány szöglete, lehetősége az ellenfélnek, majd egy megpattanó lövéssel hátrányba kerültünk. A második félidőre muszáj volt változtatnunk. Lenny Joseph beszállásával dinamikusabb lett a támadóhármasunk, egyenlítettünk, majd az emberelőnyt azonnal kihasználtuk, ám ezután számomra érthetetlen okból nem tudtuk megtartani a labdát – mintha mindenki kevesebbet akart volna beletenni. A második kapott gólnál nem is tudom, minek nevezzem, ami történt: Adama Traoré megállt, mert azt hitte, nincs mögötte senki, pedig a beadás után az övé lett volna a labda. Örülök, hogy erre még sikerült válaszolnunk a kilencperces hosszabbításban és megszereztük a fontos három pontot. Külön öröm, hogy mindháromszor pontrúgást követően sikerült betalálnunk, hiszen Pakson általában mi kapjuk ilyenekből a gólokat. Élet-halál meccsen vagyunk túl, az ilyen sikerek kellenek ahhoz, hogy bajnokságot nyerjünk.”  

   
Valóban, a Ferencváros a saját fegyverével győzte le a Paksot, amely a Debrecennel és a Győrrel egyetemben a legtöbb gólt szerzi a bajnokságban szögletet vagy szabadrúgást követően (tizennégyet), de az FTC is jeleskedik ezen a téren: Pascal Jansen vezetőedzővel a bajnokságban kettőt, míg Robbie Keane-nel – óriási előrelépés – tizenegyet szerzett rögzített helyzet után. 

Megkérdeztük Dibusz Dénestől, miért olyan kellemetlen ellenfél a Paks.

 „Nagyon kevés rizikóval játszik, rengeteg hosszú átadást ível fel, a csatárai pedig erősek, jól támadják és többnyire meg is tartják a labdát. Ha meg tudják szerezni a lecsorgót, lendületből rohamozzák az ellenfél védelmét, ebből pedig bedobást, szögletet vagy szabadrúgást tudnak kiharcolni. Erre azért megvan az ellenszer, de akarva-akaratlanul vannak olyan periódusai a meccsnek, amikor meg tudják valósítani az elképzeléseiket, mivel olyan játékosai vannak a Paksnak, akik remekül illeszkednek ebbe a játékba. Mindkét félidőben akadt egy-két olyan szituáció, amikor lövőhelyzetet, beadást alakítottak ki a paksiak a második labda felvételéből, ám a második gólt leszámítva nem volt ziccerük, ami minket dicsér.”     

A válogatott kapus azonban amondó, a Mol Magyar Kupa szerdai döntőjében még nehezebb feladata lesz csapatának, mint a szombati bajnokin volt.

„A Puskás Arénában minden bizonnyal erősebb összetételben lép pályára ellenünk a Paks, mivel szombaton több hiányzója és sérültje volt. A Magyar Kupa megnyerése emiatt még nagyobb kihívás lesz nekünk, de reméljük, ezúttal miénk lesz a trófea. Abban is bízom, hogy a bajnokságban az első helyen végzünk. Hatalmas öröm lesz, ha megnyerjük az NB I-et, mert mindent elkövettünk, hogy nehézzé tegyük saját magunknak a bajnokságot – egyszerűen nem tudunk normálisan lehozni egy meccset, mindig van egy megpattanó labda, balszerencsés helyzet. Nehéz ez az idény, de dolgozunk rendesen, Pakson is hittünk magunkban és nyertünk. Ez a cél szerdán is.”     

„Az idegek harca volt, kis szerencsére is szükségünk volt a győzelemhez, de megdolgoztunk érte. Tapasztaltam, nincs könnyű meccs az NB I-ben, ám ezúttal is bebizonyosodott, hogy itthon a Puskás Akadémia mellett a Paks a legkellemetlenebb ellenfél: nagyon jó csapat, a játékosai összeszokottak, mindenki ismeri a másik gondolatát, ez a legerősebb fegyvere.”

BORSOS LÁSZLÓ

A FORDULÓ VISSZAESÉSE –FEHÉRVÁR

Két évvel ezelőtt a Fehérvár FC csak az utolsó fordulóban maradt bent az NB I-ben, s meglehet, újra a záró körre marad a döntés. Tímár Krisztián tíz bajnoki óta nyeretlen vezetőedzőként.

Bár még nem sodródott kieső helyre a Fehérvár FC, egyre nehezebb helyzetbe kerül, legutóbb az ETO-tól kapott ki (0–1). Emlékezhetünk, az együttes még Pető Tamással a kispadon kezdte el az idényt, majd április közepén a vezetőség megköszönte a munkáját. Bár valóban eredménytelenebb időszakot élt át a csapat (öt bajnoki, három pont), érthetetlennek tűnt a döntés, amely szerint a szakember a fő felelős a gyengébb szereplésért. A fehérváriak akkor a 8. helyen álltak és négy ponttal előzték meg a már kieső helyen álló Debrecent – a Vidi jelenleg a 10. és egy pont választja el az utolsó előtti Lokitól… A fehérváriaknál Pető Tamást Tímár Krisztián követte a kispadon, akivel a csapat mérlege egy döntetlen (MTK Budapest 1–1) és három vereség (Puskás Akadémia 1–3, Paks 0–2, ETO FC Győr 0–1).

Elképzelhető, hogy az utolsó fordulóban dől el, kiesik-e a csapat: vasárnap a Ferencvároshoz látogat, majd jövő héten éppen a közvetlen rivális DVSC ellen zárja az idényt.

Tímár Krisztián is kellemetlenül érezheti magát: a Nyíregyháza kispadján kezdte el az idényt, majd április elején távozott a Szparitól, amely akkor az utolsó előtti, azaz kieső helyen állt. A tréner az elmúlt tíz bajnokiján nyeretlen, legutóbb februárban Diósgyőrben nyert a csapata (DVTK–Nyíregyháza 1–2), azóta a Szparival két döntetlen és négy vereség, míg a Vidivel – ahogy említettük – egy döntetlen mellett három vereség a mérlege.

Persze óriási hiba lenne csak a szakemberek nyakába varrni a halovány szereplést, hiszen a játékosok rendre gyengén futballoznak. A vezetőség pedig verheti a fejét a falba: tavaly nyáron elengedte Tobias Christensent, Fiola Attilát, Schön Szabolcsot és Tóth Balázst is, s csak Szabó Bálint érkezett minőségi pótlásként. Januárban a házi gólkirály Nejc Gradisar intett búcsút a Vidinek (sok mindent elárul a csapat helyzetéről, hogy a szlovén csatár még mindig a házi góllövőlista élén áll hét góllal…), februárban pedig a csapatkapitány Csongvai Áron állt légiósnak. Ivan Saponjics érkezett a télen, a csatár négygólos, az ő teljesítménye nagyon kell a bennmaradáshoz.

A Fehérvár két éve is játszott a tűzzel, csak az utolsó fordulóban vívta ki a bentmaradást: a Vasas otthonában ikszelt (0–0), szerencséjére a Honvéd kikapott (1–2) Felcsúton. Emlékezhetünk, gól nélküli állásnál, a 83. percben Vad II István játékvezető teljesen érthetetlen módon nem adott tizenegyest a kispestieknek (Iványi Zoltán videóbíró pedig ki sem hívta, hogy visszanézze az esetet), pedig Szolnoki Roland kézzel ütött a labdába – ha a Honvéd nyer, benn marad az élvonalban.

Ez már a múlt, csakúgy, mint az a tény, hogy a fehérvári klub legutóbb az 1998–1999-es idényben búcsúzott az élvonaltól – hamarosan kiderül, megmenekül-e vagy 26 év elteltével ismét a második ligában találja magát.   

CS. A. 

A FORDULÓ CSALÓDÁSA     

 A múlt hétvégi, MTK elleni 2–1-es vereséggel eldőlt, hogy a Kecskeméti TE az idény végén búcsúzik az élvonaltól. Nagy Krisztián a hátralévő két NB I-es mérkőzést még szeretné élvezni.     

Ha letargia nem is, csalódottság volt a kecskeméti öltözőben szombat este az MTK elleni mérkőzést követően. A lila-fehérek hetek óta sodródtak a szakadék, azaz a kiesés felé, matematikailag azonban a mostani vereséggel vált biztossá, a KTE a három évvel ezelőtti feljutását követően a másodosztályba kényszerül. Nagy Krisztián rutinos tagja a csapatnak, 2021 óta a klub játékosa, éppen akkor érkezett Kecskemétre, amikor az együttes igyekezett visszajutni az élvonalba. Akkor sikerült a feljutás, kérdés, most milyen érzésekkel int búcsút az NB I-nek a labdarúgó.

„Csalódottak voltunk, hiszen hivatalosan is meghúzták a vonalat felettünk, pocsék érzés. Nem így terveztük az idényt, egészen más terveink, elképzeléseink voltak. Sokszor nyílt esélyünk a feljebb kapaszkodásra, valami mégis hiányzott. Annak idején még a másodosztályban érkeztem Kecskemétre, s az első idényben rögtön sikerült az élvonalba kerülni, szóval tudom, mi a recept. Karrierem során ráadásul többször voltam feljutó csapat tagja, az NB I-be és az NB II-be is kétszer kerültem fel aktuális együttesemmel.”     

A 29 éves szélső a hátralévő két mérkőzésen szeretné élvezni még az élvonal hangulatát, a csapatra két kemény mérkőzés vár, pénteken a bajnoki címért küzdő Puskás Akadémiát fogadják, az utolsó játéknapon pedig a dobogós Pakshoz mennek.

„Sportemberhez méltón kell nekiveselkedni ennek a két mérkőzésnek. Az élet nem áll meg attól, hogy kiestünk. Alighanem lesznek változások a klubnál, a következő idényben külföldiek nem játszhatnak a csapatban, illetve vannak, akik kölcsönben szerepelnek nálunk. Sajnálhatjuk az idényt, több volt bennünk, mint ami kijött. Az MTK ellen is olyan szituációból kaptuk a gólt, amire készültünk. Egy évig még szerződés köt a KTE-hez, szóval azt mondom: irány az NB I!”           

B. B.     

A FORDULÓ GYŐZELME

Farkas Bendegúz, a Nyíregyháza Spartacus labdarúgója az idény első négy (észak)keleti rangadóját sérülés miatt elmulasztotta, de az utóbbi kettőn már játszott, és kivette a részét az 1–0-s győzelmekből – ahogyan vasárnap a DVTK elleniből is.

A baljósan hangzó csontödéma miatt hagyott ki hónapokat (két részletben) Farkas Bendegúz. Az először az ősszel jelentkező sérülés miatt hiányzott csapata DVSC és Diósgyőr elleni rangadójáról, de az élet kárpótolta, hiszen Szabó István vezetőedző a tavasszal éppen a debreceniek ellen jelölhette először a kezdő tizenegybe, így a két héttel ezelőtti, valamint a vasárnapi, DVTK elleni, egyaránt 1–0-s győzelemből sem maradt ki.

„Nagyon kellemetlen volt a sérülés, terhelésre állandóan bedagadt a bokám, eleinte injekcióval játszottam, de amikor januárban újra jelentkezett a probléma, eldöntöttem, a végére járok – mondta lapunk érdeklődésére a játékos. – Akkor úgy gondoltam, a tavasszal már aligha léphetek pályára, de a kezelések hatására jobban lettem, és új erőre kaptam, amikor az újonnan érkező vezetőedző, Szabó István szólt, hogy számít rám. Éppen a DVSC elleni nagy meccs előtt jutottam újra lehetőséghez, nem mondom, hogy nem izgultam, de nem azért, mert nem bíztam magamban, hanem a csaknem négy hónapos kihagyás miatt. Kár lett volna kimaradni a Debrecen elleni győzelemből, s vasárnap is magával ragadott a meccs hangulata, óriási győzelmet arattunk a DVTK ellen.”    

A Szpari legutóbb 1998 őszén győzte le egyazon évadban a két keleti riválist, 4–2-re a Debrecent és 3–1-re a Diósgyőrt. Most a két egymást követő hazai meccs 1–0-s sikert hozott, ahogyan előtte a Fehérvár elleni otthoni mérkőzés is

 „Matematikailag még nincs meg a biztos bennmaradás, de ezekkel a győzelmekkel hatalmasat léptünk a cél elérése felé – véli Farkas Bendegúz, aki azt is elárulta, kívülről miért tűnt úgy, hogy jól működik a játékkapcsolata a mögötte jobb oldali belső védőt játszó Alaxai Áronnal. – Együtt nevelkedtünk a Puskás Akadémiánál, ő egy évvel idősebb nálam, de sokszor játszottunk egymás mellett. Eleinte mind a ketten belső védőként, aztán én lettem a szélső hátvéd mellette, és az összeszokottságunk immár a nyíregyházi időszakunkban is kamatozik. Szeretünk egymás mellett futballozni, az össz­játékban is jól megértjük egymást. A következő fordulóban a kiesés elleni harcban még érintett csapatok közül mi lépünk először pályára, jó lenne már pénteken Újpesten biztossá tennünk a jövő évi NB I-es tagságunkat, hogy ne kelljen a riválisok szombati, vasárnapi eredményei miatt izgulnunk.”       

B. T.     
 

NB I
31. FORDULÓ
Május 9., péntek
ETO FC Győr–Fehérvár FC 1–0
Május 10., szombat
Puskás Akadémia–DVSC 4–2
MTK Budapest–Kecskeméti TE 2–1
Paksi FC–Ferencvárosi TC 2–2
Május 11., vasárnap
ZTE FC–Újpest FC 0–0
Nyíregyháza Spartacus FC–DVTK 1–0

32. FORDULÓ
Május 16., péntek
18.15: Kecskeméti TE–Puskás Akadémia FC (Tv: M4 Sport)
20.30: Újpest FC–Nyíregyháza Spartacus FC (Tv: M4 Sport)
Május 17., szombat
13.45: ZTE FC–ETO FC Győr (Tv: M4 Sport)
20.00: DVTK–MTK Budapest (Tv: M4 Sport)
Május 18., vasárnap
16.45: DVSC–Paksi FC (Tv: M4 Sport+)
19.30: Ferencvárosi TC–Fehérvár FC (Tv: M4 Sport)