Elszámolt jubileum és vereségek: nem mindenkinek volt ünnepi az 500. NB I-es meccs

SZABÓ György

1982. április 14.: Volán–Tatabánya 1–3

„A bányászok szépen feldíszített öltözőjében játékostársak, vezetők köszöntötték és gratuláltak az elmúlt napokban 40. életévét betöltő Szabó Györgynek, aki ezúttal ritka szép állomáshoz érkezett: »alapító« tagja lett az 500-asok klubjának! A világon kevesen dicsekedhetnek ilyen páratlan teljesítménnyel, s ami külön is elismerésre méltó: a kitűnő játékos sikereit egyetlen csapatban, a Tatabányai Bányász SC kék-fehér színeiben érte el.”

Ezt írta a Népsport 1982. április 30-án, visszatekintve az egy nappal korábbi bajnokira, amikor a Tatabánya a Haladást fogadta. A bányászvárosban gálára készültek, győzelemmel szerették volna megünnepelni a legendát, ám hiába a 13:0-s szögletarány hazai részről, a két pont a vendég szombathelyieké lett, egy másik Szabó, nevezetesen Ferenc a 7. percben megszerezte a mérkőzés egyetlen gólját. Gyengén játszott a Tatabánya, egyedül Szabó György érdemelt 6-os osztályzatot lapunktól. Lakat Károly vezetőedző joggal dohogott, hogy egy ilyen szép ünnepet vereséggel befejezni egyenesen szentségtörés.

Szabó György még hét mérkőzésen kapott szerepet az NB I-ben, a Lakatot 1982 nyarán váltó Dalnoki Jenő már nem igazán számolt vele, így az év végén szögre akasztotta a stoplist. Úgy tudta, hogy 507 bajnokival a háta mögött.

Közel negyedszázadon át mindenki el is fogadta ezt az adatot, ám akkor Illés Béla közel került ehhez a számhoz. Nemrég elhunyt kollégánk, Budai Miklós újra összeszámolta Szabó György mérkőzéseit, és megdöbbenve tapasztalta, hogy 510 jött ki, tehát Illés 2005. április 27-én, éppen a 37. születésnapján még nem állíthatta be a csúcsot. Mint kiderült, az 1966-os idénynél volt az eltérés, akkor Szabónak tévedésből 21 helyett 18 meccset számolt a Labdarúgás című lap, és ez a hiba a folytatásban is benne maradt a statisztikákban. 

Szabót így két héttel korábban, április 14-én kellett volna ünnepelni, amikor a Tatabánya a Volán vendégeként lépett pályára Rákospalotán – 500 néző előtt. A 40 éves jobbhátvéd ezen a mérkőzésen is jó játékot nyújtott, 6-ost kapott a Népsportból, ráadásul csapata 3–1-re győzött a Czabán Samu téren.

ILLÉS Béla

2004. november 27.: Vasas–MTK 3–1

A sárvári születésű támadó középpályás 2004 novemberében, 36 és fél évesen jutott el a bűvös ötszázas számig. 

A 64-szeres válogatott Illés a jubileumi mérkőzés előtt a Nemzeti Sport kérdésére felidézte pályafutása legfontosabb pillanatait, az első élvonalbeli mérkőzést a Haladás színeiben, valamint a kispesti és az MTK-s időszakokat is. Beszélt arról is, hogy esetleg ötszázas mezben lép-e pályára a Vasas ellen.

„Aki ismer engem, az tudja, nem szeretem a felhajtást. Esetleg, ha a Hungária körúton lenne a meccs, vállaltam volna ezt a mezszámot, így azonban marad a tízes számú dressz. Ünneplésre így is lesz ok, csak azt nem tudom, miként tudok minden invitálásnak eleget tenni.”

A mérkőzésen tripla ünnep volt, mert Juhos Attila játékvezető két asszisztensét, Gyarmati Tibort és Tumó Györgyöt elbúcsúztatták, a két 45 éves sportember ugyanis utolsó meccsén működött közre az NB I-ben. 

Illést 2–1-es hátránynál, a második félidőre küldte pályára Garami József, a jubiláló klasszis Kanta Józsefet váltotta, aki egyébként a kék-fehérek egyetlen gólját szerezte. Illés nem tudott lendíteni az MTK játékán, csapata 3–1-re kapott ki, a cserejátékos 4-es osztályzatot kapott lapunktól.

Illés még másfél évig szerepelt az NB I-ben az MTK-val, végül 540 mérkőzést követően vonult vissza 2006 nyarán.

KUTTOR Attila

2006. december 1.: ZTE–Fehérvár 2–1

Kuttor 1989 őszén a Videoton színeiben mutatkozott be az élvonalban, akkor még főleg a középpálya jobb oldalán számoltak vele az edzői. 1993-ban került Győrbe, ahol Verebes József már inkább belső védőként foglalkoztatta, és itt szerepelt később az MTK-nál, a DVTK-nál, Debrecenben, Siófokon és a Haladásnál is.

A 19-szeres válogatott labdarúgó sosem játszott külföldi klubban, egy nyilatkozatában elmondta, hogy nem is volt menedzsere, saját maga tárgyalt a csapatokkal. A komolyabb sérülések végig elkerülték, edzői pedig mindig számíthattak a megbízható játékára, így 17 év NB I-es szereplés után eljutott az 500. mérkőzésig.

„Korábban, ha megkérdezték, mire lennék a legbüszkébb a pályafutásom során, rendszerint azt feleltem, ha ötszáz mérkőzésen léphetnék fel az első osztályban. Éppen az említett kör miatt, mivel Magyarországon mindössze két futballista mondhatja el magáról, hogy ennyi élvonalbeli találkozón szerepelt: Szabó György és Illés Béla. Úgy tűnik, én is átléphetem ezt a határt” – nyilatkozta a jubileumi mérkőzés előtt a Nemzeti Sportnak, és a jövőt firtató kérdésre úgy válaszolt, hogy amíg lehet, játszik.

„Ebből a szempontból semmiképpen sem. Ennyire előre az »én koromban« már nem tervez az ember” – válaszolta Kuttor arra a kérdésre, hogy foglalkoztatja-e az addigra már visszavonult csúcstartó, Illés Béla 540 mérkőzéses csúcsának megdöntése. Sikerült neki, Székesfehérvárról még elszerződött a Haladáshoz, 560 mérkőzés után onnan vonult vissza 2009 telén, meglehetősen csendesen…

A zalaegerszegi mérkőzésen a hazaiak is megünnepelték Kuttort, és bár a fehérváriak Sitku Illés tizenegyesével gyorsan vezetést szereztek, Nagy Lajos és Ferenczi István még az első félidőben megfordította a mérkőzést. A jubiláló Kuttor végig a pályán volt, lapunktól 5-öst kapott, Bede Ferenc játékvezetőtől pedig egy sárgát a ráadásban.

VÉGH Zoltán

2008. augusztus 29.: ZTE–MTK 3–1

Végh Zoltán 37 és fél éves korában jutott el az 500. élvonalbeli mérkőzéséig, közel két évtizeddel azután, hogy a Veszprém színeiben 1989 őszén bemutatkozott az NB I-ben.

„Zalaegerszegen ötszázadszor védek az élvonalban, és ezzel egy álmom válik valóra. Nem tagadom, viszonylag régóta ott van a fejemben, hogy elérhető számomra az álomhatár, és nagyon boldog vagyok, hogy eljött a nagy nap. Ráadásul kedden megszületett a második gyermekem, Viktória, így egészen emelkedett hangulatban várom a ZTE elleni párharcot. Nem túlzok, ha azt mondom, csodálatos érzések kavarognak bennem. A csapatom jól szerepel mostanában, a magánéletem minden szempontból rendben van, és ennél többet aligha remélhet az ember” – nyilatkozta Végh Zoltán a Nemzeti Sportnak a mérkőzés előtt, hozzátéve, hogy a 450. NB I-es bajnokijánál már kitűzte célnak az ötszázadikat is.

„Kiszámoltam, hogy a 2007–2008-as bajnokság végére még nem érem el a határt, ezért úgy kellett készülnöm, hogy egy évet még feltétlenül a legjobbak között védjek.”

Végh számára végül nem sikerült jól a mérkőzés, a ZTE ugyanis hazai pályán 3–1-es győzelmet aratott. Lapunktól 5-ös osztályzatot kapott azzal a kritikával, hogy „a második zalaegerszegi gólnál nagyon elnézte a labdát...”

A rutinos kapus a következő két idényben a Vasasban védett az NB I-ben, utolsó élvonalbeli bajnokiját pedig túl a negyvenen, a Ferencvárosnál játszotta le. 570 NB I-es meccse máig megdöntésre váró csúcs…