„Másodszor szakadt el a keresztszalagom, az első még az AS Roma akadémiáján történt, amikor nagyjából 18 éves voltam” – mesélte George Ganea, akinek családtagjai segítettek feldolgozni a sérülés okozta traumát.
„A feleségem és a lányom voltak a pszichológusaim. Abból a szempontból könnyebb volt, hogy egyszer már megtörtént ez velem, így tudtam, mi vár rám. Másfelől viszont kifejezetten rosszkor jött, ugyanis az előző szezon második felében pont alig játszottam, nem kaptam túl sok lehetőséget, így abban a kis időben sem tudtam bizonyítani. A lányom és a feleségem viszont az első naptól ott volt mellettem, akárcsak a klub dolgozói, legfőképpen a fizioterapeuták, akikkel szinte minden napomat együtt töltöttem. Amikor ilyen emberek és a csapattársaid vannak körülötted, gyorsabban telik az idő.”
A román játékos arra is kitért, hogyan kapcsolódott vissza a játékoskeret közösségébe.
„A rehabilitációm után igyekeztem mindenkit jobban megismerni, jó kapcsolatot kialakítani. Szerintem ez sikerült is, tiszteljük, szeretjük egymást, és azt mondhatom, hogy egy remek öltözői légkör alakult ki. A stábbal is jóban vagyunk, Bartosz Grzelak is rendes ember, tartotta velem a kapcsolatot a sérülésem alatt is. Nagyjából kéthavonta leültünk beszélni, milyen állapotban vagyok, ilyenkor az erőnléti edzőkkel is egyeztetett, és rendre elmondta, hogy várja a visszatérésemet.”
Ganea előző vasárnap, a Puskás Akadémia elleni, hazai 1–1-es döntetlen során tért vissza a pályára.
„Fantasztikus volt újra pályán lenni, hallani és érezni a szurkolók támogatását. Tudom, hogy nem ez volt életem meccse, nem szeretnék a sérülésemmel takarózni, ennél jobban is tudok teljesíteni, és meg is fogom mutatni. Kint volt a családom, így még különlegesebb érzés volt. Kicsit csalódott voltam, hogy nem nyertünk, jól játszottunk, küzdöttünk, de nehéz meccs volt, hiszen mégiscsak a listavezetőt fogadtuk.”
A támadó elmondta, nem félti magát egy esetleges újabb sérüléstől.
„Nem, a sérülésem a múlté. Ahogy beszéltük, ez volt a második ilyen szakadásom, mindkét térdemmel túl vagyok rajta. Most már csak élvezni akarom a focit, és örömöt okozni a játékommal az embereknek. Azt szeretném, hogy amikor engem néznek, arra gondoljanak, hogy ez egy jó játékos, aki szívből játszik.”