Vezéregyéniségként távozott Ciprusról, a Loki erőssége lehet Lang Ádám

A KEMÉNY MUNKA JEGYÉBEN TELT a szombat is a DVSC törökországi edzőtáborában, Nestor El Maestro vezetőedző délelőtt és délután is edzést vezényelt a társaságnak. A beleki bázis egyik füves pályáján tréningező Loki-játékosok között felbukkant a pénteken szerződtetett Lang Ádám is. A klubmédia által közzétett fotók alapján a két és fél éves megállapodást aláíró, 32 éves belső védő részt vett a gyakorláson, úgyhogy kisebb sérülését alighanem hamar maga mögött hagyja. Ha az orvosi, illetve a szakmai stáb megítélése alapján játékra kész állapotba kerül, akár még az edzőtáborban bemutatkozhat új csapatában, igaz, erre nem vennénk mérget – a DVSC január 20-án az északmacedón Sztrugával, míg 24-én a szerb Radnicski Kragujeváccal mérkőzik meg, a bajnokságban pedig február 2-án kezdi a szezont, a Nyíregyházát fogadja.

A Lokinál nagy várakozás övezi a kilenc­évnyi légióskodás után hazatérő középhátvéd érkezését, ami már csak azért sem meglepő, mert az együttes 17 bajnokin 37 gólt kapott, ami a második legtöbb az OTP Bank Ligában. Megkerestük ciprusi kollégánkat, elevenítse fel Lang Ádám Omoniánál töltött öt és fél évét a kezdetektől.

„Topjátékosként igazolt Ciprusra, mindig a kezdő tizenegyben kapott helyet, tevékeny részese volt a bajnoki cím megszerzésének, a három kupa elhódításának, valamint az Európa-liga csoportkörében is meggyőzően futballozott – mondta lapunknak Jorgosz Nikolau, a Protathlima Omonia-szakértő újságírója. – Különös helyet foglal el az Omonia történetében, hiszen túl azon, hogy címeket nyert a klubbal, százhatvanhatszor lépett pályára a színeiben. Szinte mindig bevethető állapotban volt, rengeteget dolgozott azért, hogy elkerüljék a sérülések, sosem panaszkodott. Olyan játékosnak ismertem meg, aki mindig mosolyog, alázatosan dolgozik és segít a fiataloknak azzal, hogy példát mutat és átadja a tudását – ilyennek képzelek el egy igazi profit. Az utóbbi két évben egyre kevesebb lehetőséget kapott, fokozatosan kiszorult a csapatból. Az Omonia vezérkara úgy ítélte meg, az előrelépéshez más típusú játékosok kellenek a posztján, ezért gyorsabb, a felszabadításokban jeleskedő hátvédet kerestek – ennek tudható be, hogy sok belső védőt szerződtet az egyesület. Ádámnak a belső védőkhöz képest kiemelt fizetése volt, és olyanok érkeztek a posztjára, akiket az előéletük alapján egyértelműen a kezdő tizenegybe szántak. A Dijontól megszerzett Senou Coulibaly átvette a helyét a jobb oldali belső védő szerepkörében, majd 2024 nyarán a svéd válogatott Filip Helander szerződtetésével nem volt többé kérdés, kik az első számúak a hátsó sor tengelyében. Innentől kezdve már csak idő kérdése volt, hogy a lejáró szerződésű magyar védő mikor vált csapatot – január közepéig kellett várni rá. Az elmúlt években szerintem több játéklehetőséget érdemelt volna, de nem én állítom össze a csapatot… Elvitathatatlan, hogy tapasztalt, jó futballista, érzésem szerint jól döntött azzal, hogy elfogadta a Debrecen ajánlatát – ha játékba lendül, meghívót kaphat a magyar válogatottba. Egyáltalán nem tartom idősnek, harminckét évesen vezérszerepet tölthet be, a személyisége legalábbis erre predesztinálja. Az, hogy az Omoniának hosszú ideig magyar válogatott játékosa lehetett, kiváltság a klubnak.”

Noha Lang Ádám a nemzeti csapatnak hosszú éveken át meghatározó alakja volt, hetven mérkőzésen lépett pályára a válogatottban, az Európa-bajnokság után kikerült a keretből, ami valószínűleg annak tudható be, hogy az idényben keveset játszott, minden sorozatot figyelembe véve hét tétmérkőzésen lépett pályára. Rákérdeztünk kollégánknál, milyen teljesítményt nyújtott az évadban a játékhiánnyal küzdő védő.

„Nekem stabilnak tűnt, nem éreztem formán kívülinek    – válaszolta Jorgosz Nikolau. – A Nea Szalamisz elleni bajnoki évzárón remekelt, kiválóan takarított a kapu előtt és gólt szerzett. Mindent beleadott, pedig szerintem a lelke mélyén tudta, hogy ez lesz az utolsó mérkőzése az Omoniában. Öröm volt még egyszer, utoljára látni az igazi Ádámot, aki megszakad a csapatért és az utolsó másodpercig küzd a társaiért. Kisebb sérüléssel szerződött Magyarországra, de a mentalitását ismerve biztos vagyok benne, hogy százszázalékos állapotban tér vissza. Sokszor beszélgettem vele az interjúfolyosón, a vele készített interjúim alapján győztes mentalitású vezéregyéniség képe rajzolódott ki bennem róla. Sosem kereste a kifogásokat, mindig fejlődni akart, ez vitte előre – rendkívüli hozzáállásával vívta ki sokak elismerését, köztük az enyémet is.”