Közhely, hogy mindenki szerette, de ez tény: Zavadszky Gábort szerénysége, visszafogottsága, humora miatt mindenhol kedvelték. Sikeres korosztály tagja volt: az 1974-ben született labdarúgók sorában többek között a debreceni Sándor Tamás, az angyalföldi Sáfár Szabolcs, ferencvárosi csapattársa, Vincze Ottó is az idén töltötte be ötvenedik életévét. Zavadszky Gáborra lassan két évtizede szívfájdalommal emlékezünk: 2006-ban Cipruson, a vizsgálatok szerint csaknem bizonyosra vehető orvosi hibák miatt életét vesztette – 31 évesen.
Gyerekként lett a Ferencváros tagja, 1995-ben és 1996-ban bajnokságot nyert, pályára lépett a Bajnokok Ligájában, a klub történetének első BL-gólja előtt ő adta a gólpasszt Lisztes Krisztiánnak. 1998-ban távoznia kellett az Üllői útról, Dunaújvárosban folytatta, ahol 2000-ben ismét bajnoki aranyérmet ünnepelhetett – a rá jellemző módon. Amikor a Dunaferr a nagy rivális FTC-t legyőzve az öltözőben olyan szurkolói dalokat is énekelt, amely a fővárosi klubon élcelődött, számon kérték „Zaván”, hogy kimaradt a kórusból.
„Lehet, hogy méltánytalanul bántak velem, de ott nevelkedtem, ha néhány ember meg is bántott, a klubot mindig tisztelem és nem leszek hajlandó gúnyolódni rajta” – mondta a négyszeres válogatott szélső. 2001-ben lett az MTK Budapest játékosa, 2003-ban itt is bajnokcsapat tagja, és nagyon megkedvelte a klubot: a családias, botrányoktól mentes közeg neki való volt. 2004 nyarán visszatért a Ferencvároshoz, de csak fél évre, 2005 elején az Apollon Limassol játékosa lett. 1999-ben pedig édesapa, ikerfiai, Norbert és Roland az idén huszonöt évesek.
Korábbi klubjai, szurkolói, barátai emlékeznek szeretettel a fájdalmasan korán elhunyt Zavadszky Gáborra – az őt tisztelők sohasem felejtik.