Gyors volt és robbanékony – Tóth Kálmán nyolcvanéves

Tóth Kálmán szombathelyiként az akkor a második vonalban szereplő Győri MÁV DAC-ban futballozott, ott figyelt fel rá a Bp. Honvéd vezetősége. Ám az akkori szokásokkal ellentétben nem bevonultatta, hanem átigazolta. Később persze jött a sereg Egerben.

„Jó szívvel emlékszem Babolcsay Györgyre, aki a három hónapos kiképzést követően edzést tartott, hogy formában maradjunk” – mondta erről az időszakról Tóth Kálmán, akivel felelevenítettünk néhány emlékezetes mérkőzést. A Honvéd 1965-ben a finn Lahti ellen a KEK 1. fordulójában 10:2-re győzött, a csatár öt gólt szerzett. Edzője, Kispéter Mihály ennyit mondott a játékáról a Népsportban: „(…) különösen a fiatal Tóth remekelt.”

A támadó szerint nem voltak egy súlycsoportban: „A finn futball sehol sem volt még akkoriban. Nálunk Tichy Lajos, Sipos Ferenc, Komora Imre, Nógrádi Ferenc játszott – nem is folytatom…”

De azért folytatja: „A negyeddöntőben a Liverpool állított meg bennünket. Az angolok összjátékban gyorsak voltak, nem sokat teketóriáztak. Az itthoni nulla-nulla után kint kettő-nullára kikaptunk. Nem lendültünk még formába, alapozás után voltunk.”

A Tatabányával kétszer nyert KK-t, az FTC ellen 1972-ben 2–1-re elveszített MNK-döntő után teljesítményéről ez állt: „Tóth Kálmán volt a csatársor legjobbja.”

Utólag ezt így kommentálja: „Megtisztelő, mert azon a meccsen Kőműves Misi egyenlített. De remekül éreztem magam a Bányásznál, felvettem Göröcs Titit, levittem az autómmal Tatabányára edzésre, aztán vissza.” Hogy melyik posztot kedvelte a leginkább?

„Jobblábasként a csatársor minden posztján bevetettek. Még a bal szélen is, mert gyors voltam, robbanékony.”

Háromszoros válogatott, mindhárom alkalommal az 1972-es olimpián lépett pályára. Legjobban az NDK elleni középdöntőben ment neki a játék, az NS szerint: „Tóth Kálmán jól játszott és gólt is lőtt.”

A csatár így emlékezik: „Lakat Karcsi bácsi – aki a Bányásznál is a trénerem volt – mindig mondta, ne törődjek semmivel, csak a futballal.” Ehhez tudni kell, a szakvezető 1964-ben és 1968-ban olimpiai bajnoki címig vezette a csapatot, de 1972-ben a szövetségi kapitány, Illovszky Rudolf is ott volt a tornán, s bizony többször kellett Lakatnak engednie – akár az összeállításban is…

Pályafutását követően vissza-visszajárt Kispestre Tichyvel, Komorával, Vági Istvánnal lábtengózni. Tóthnak volt szakmája, edzői képesítése, de nem tudta pontosan, mihez kezdjen, mire Tichyék felvetették, legyen a piros-fehérek gyúrója. Tóth Kálmánnak megtetszett, kitanulta a szakmát, húsz évig gyúrta az utódait. Később az elnök, Jakab János hívására Budafokra került, játékosként már megismerte a Promontor utcai öltöző hangulatát, „arany kezével” nem volt nehéz beilleszkednie. Másfél évtized múltán ment nyugdíjba.

Született: 1944. augusztus 13., Szombathely Sportága: labdarúgás Posztja: csatár Klubjai: MÁV DAC (1963–1964), Bp. Honvéd (1964–1969), Tatabányai Bányász (1970–1974), Budafok (1975–1979), Dömsöd (1981–1982) Eredményei: olimpiai 2. (1972), bajnoki 2. (1969), 3x MNK-döntős (1968, 1969, 1972), 2x KK-győztes (1973, 1974), KEK-negyeddöntős (1966)