Patrizio Stronati: Nem tudom, ott leszek-e az Eb-n

– Az idény eddigi harminchárom tétmérkőzését végigjátszotta. Hogy bírja az igénybevételt?
– Időnként fáradt vagyok, de nem visel meg, mert az évad nagy részében heti egy meccset játszottunk, jutott idő a kemény munka és a sok edzés mellett a regenerálódásra – mondta lapunknak Patrizio Stronati, a Puskás Akadémia FC 29 éves cseh belső védője. – Odatettem magam egész évben, bírom a gyűrődést, motiváltan várom a bajnokság utolsó két meccsét.

– A PAFC kapta a bajnokság második legkevesebb gólját, s ebben alapemberként tevékeny szerepe van. Ez a statisztikai adat jó visszajelzés a teljesítményét illetően?
– Persze, belső védőként az a feladatom, hogy megakadályozzam az ellenfelet a helyzetek kialakításában, de nemcsak az én, hanem az egész csapat érdeme, hogy csupán harminchárom gólt kaptunk. Nekünk is fontos, hogy stabil legyen a védekezésünk, várat ugyanis csak biztos alapra lehet építeni. Elégedettek lehetnénk a kapott góljaink számával, de mindig van hová fejlődnünk.

– Wojciech Gollával nehezen átjátszható párost alkotnak a védelem tengelyében. Minek tulajdonítja az önök között lévő összhangot?
– Cimborák vagyunk a pályán kívül is, a jó kapcsolatunk hatással van a játékunkra. Megnyugtat, ha hibázom, biztosan kisegít – remélem, ő is hasonlóan érez velem kapcsolatban. Az is előny, hogy időnként csehül beszélek hozzá, ő pedig lengyelül válaszol, megértjük egymást a pályán.

– Az ellenfelek támadóival azonban kevésbé ápol jó viszonyt…
– Nem bánom, ha nem szeretnek ellenem játszani. Agresszív vagyok, próbálom kihasználni az erőmet, belemenni a párharcokba, vállalni a sprinteket, és az önbizalmam is megvan, hogy sikeres legyek. Amikor pályára lépek, csak az jár a fejemben, hogy – jó értelemben természetesen – leradírozzam az ellenfelemet. Alapvetően ilyen a személyiségem, mindig is ilyen típusú védő voltam − aki minél több párharcot nyer, annál magabiztosabb.

– Melyik NB I-es csatárral gyűlt meg leginkább a baja?
– Sok jó támadóval csatáztam, Varga Barnabást emelném ki közülük. Már a Gyirmót játékosaként sejteni lehetett, magasabb szinten is megállná a helyét, amit később a Paksban és a Ferencvárosban bizonyított. Elképesztő az emelkedése, a fejjátéka elsőrangú, ezért nem a legnagyobb élmény ellene játszani, de motivál, hogy megmutassam, felveszem vele a versenyt.

– Három éve játszik Magyarországon. Ez a legjobb idénye Felcsúton?
– Egyénileg talán igen, mert az összes meccset végigjátszottam, de az első évad kedvesebb a szívemnek, mert a harmadik helyen végeztünk – erre ebben a kiírásban is megvan az esélyünk. Jó lenne ismét kilépni a nemzetközi kupaporondra, hiszen futballistaként az adná a legtöbbet, ha valamelyik sorozat csoportkörébe kerülnénk. Az Európa-konferencialiga-szereplés elérése a célunk, ehhez azonban legalább a negyedik helyet kell biztossá tennünk – lehetőleg már szombaton az MTK ellen. Korábban a Riga, majd a Guimaraes ejtett ki minket, ám hiszem, hogy ezúttal felkészültebben, a nemzetközi érvényesüléshez szükséges tapasztalat birtokában lépnénk pályára – ha kell, célfutballt erőltetnénk. Persze szerencse is kell, hogy a főtáblára jussunk, mert a selejtező rájátszásában már olasz vagy spanyol felsőházi csapatokkal is találkozhatnánk, az ő kiejtésük pedig roppant nehéz.

– Milyen hosszú nyári szünetet tervez?
– Az idény végeztével összeházasodunk a kedvesemmel, majd nászútra megyünk – ha nem hívnak meg a cseh válogatott Európa-bajnokságra készülő szűk keretébe. Beszéltem már Ivan Hasek szövetségi kapitánnyal, egyeztettem vele, a lakodalmat mindenképpen megtartjuk, legfeljebb a mézesheteket csúsztatjuk el.

– Jaroslav Silhavy gyakrabban számított önre, a januárban kinevezett kapitány nem hívta meg márciusban a keretbe. Mennyi esélyt lát a németországi Eb-szereplésére?
– Nehéz megmondani, ott leszek-e vagy sem. Korábban élveztem az edző bizalmát, többször meghívott, négyszer játszottam nála. Most azonban minden új, minden más, de ilyen a futball. Januárban azt a visszajelzést kaptam Ivan Hasektől, hogy figyelemmel kíséri a magyarországi teljesítményemet. Nem tudom, miért nem hívott be a legutóbbi keretbe, de remélem, megfelelek az elvárásainak és meggyőzöm arról, hogy érdemes magával vinnie az Eb-re.

– Hazája Portugáliával, Grúziával, majd Törökországgal csap össze a csoportban. Kötelező a továbbjutás?
– Nem merném ezt kijelenteni. A világfutballban kiegyenlítődtek az erőviszonyok, a kisebb országok együttesei is megtanultak egységesen védekezni, márpedig ezen a tornán nem a resztli, hanem a kontinens elitje játszik. Sokan úgy vélik, szét kell kapnunk Grúziát, de ez túlzó elvárás, amely talán már húsz évvel ezelőtt sem állta volna meg a helyét. Törökország tipikusan olyan ellenfél, amelynek ha jó napja van, legyőzhet minket, de ha nekünk jön ki a lépés, mi fektetjük két vállra – megjósolhatatlan az egymás elleni meccsünk kimenetele. Portugália a csoportfavorit, vele kezdünk, de legyőzhetjük! Nagy küzdelmet várok a második helyért, döntő jelentőségű lesz, hány pontot szerzünk a grúzok és a törökök ellen. Mivel édesapám révén olasz vagyok, fél szemmel őket is figyelem, de nagyon nehéz feladat elé néznek, továbbjutniuk sem lesz ujjgyakorlat.