Marquinhos: Szívesen lennék magyar válogatott!

– A hétvégén nem játszott az MTK ellen idegenben kettő-egyre megnyert mérkőzésen, a Hidegkuti-stadion lelátóján ült. Jól volt pihenni kicsit?

– Rám fért – válaszolta lapunknak Marquinhos, a Ferencváros 24 éves brazil támadója, aki 2022-ben érkezett az Atlético Mineirótól az FTC-hez. – Jólesett pihenni egy hétvégét, az elmúlt időszakban gyakorlatilag minden mérkőzésen pályán voltam, sokat játszottam.

– A szakmai stáb javasolta, vagy ön érezte szükségét a pihenésnek?
– A stáb felvetette, én pedig egyetértettem. A Nyíregyháza ellen megnyert Magyar Kupa-elődöntő sokat kivett belőlem, éreztem némi izomfáradtságot, Dejan Sztankovics vezetőedző és segítői pedig nem szerettek volna kockáztatni. De most már friss vagyok, készen állok a vasárnapi, Debrecen elleni bajnokira.

– Kitűnően futballozik az elmúlt hetekben, hónapokban. Most van a legjobb formában, amióta a Ferencváros játékosa?
– Szerintem igen.

– Minek köszönhető?
– A vezetőedzőnek, aki teljes mellszélességgel kiáll mellettem, és maximálisan bízik bennem.

– Korábban ezt nem érezte?
– Nekem nagyon fontos a bizalom. Gyerekkoromban és fiatalon odahaza, Brazíliában is olyan voltam, ha valahol nem bíztak bennem, nyomban elment a kedvem a játéktól. Ha viszont azt érzem, hogy tudják, mire vagyok képes, ha folyamatosan biztatnak, motiválnak, akkor lehozom még a csillagokat is az égről.

– A hétköznapokban sokat beszélget Dejan Sztankoviccsal?
– Igen. Olyan edző, aki jó kapcsolatot ápol a futballistáival, és pontosan tudja, kinek mire van szüksége ahhoz, hogy a legtöbbet kihozza magából. Gyakran előfordul, hogy az edzés közben is odalép mellém, ráteszi a kezét a vállamra, és elmondja, szerinte az adott szituációban mit kellett volna tennem, mi lett volna a helyes megoldás. Ebből lehet tanulni.

– A tavasszal veretlenek a bajnokságban, mindössze a Puskás Akadémia és a Kisvárda tudott egy-egy pontot szerezni az FTC ellen. Már csupán a Debrecen, a Diósgyőr és az Újpest elleni csata van hátra – mit gondol, lehozható vereség nélkül a tavasz?
– Nem csupán lehozható, le is hozzuk! Nem véletlenül vagyunk a Ferencváros, mi mindig, minden körülmények között a győzelemre törekszünk. Megtehettük volna, hogy a bajnoki cím elérését követően hátradőlünk, és könnyedén vesszük a mérkőzéseket, de mi minden találkozót meg akarunk nyerni. Sokat beszélgetünk erről az öltözőben a többiekkel, és igen, téma, hogy szeretnénk vereség nélkül zárni a tavaszt.

– Ha már szóba került a Kisvárda elleni döntetlen: a lefújást követően a pályán közösen ünnepelhették az újabb bajnoki címet a szurkolókkal, időnként ki sem látszott a tömegből. Milyen érzés volt, hogy a drukkerek még a levegőbe is dobálták?
– Sohasem felejtem el azt az estét, elképesztő élmény volt. Brazíliában is tudnak ünnepelni a szurkolók, az Atlético Mineiróval is voltam aranyérmes, de ilyenben még nem volt részem. Maradandó élmény az a nap. Noha nem győztünk, a döntetlennel is biztossá vált az újabb bajnoki címünk, mondjuk úgy, az az este hosszúra nyúlt. Dejan Sztankovics is elmondta, a sikereket, a győzelmeket meg kell ünnepelni, hiszen rengeteget dolgozunk értük.

– Közeleg a bajnokság vége. Marad az FTC-ben?
– Miért ne maradnék?! A Ferencváros játékosa vagyok, nem jár le a szerződésem.

– Igen, csakhogy hallani, hogy a mexikói UNAM Pumas már a télen is tett ajánlatot önért, és nem zárható ki, hogy a nyáron is próbálkozik az elcsábításával. Sőt, Szaúd-Arábiából is hívják, az egyszeres bajnok Al-Fateh.

– Ez a profi labdarúgás velejárója. Ha valakinek megy a játék, más csapatok is megkörnyékezik. De én egyáltalán nem foglalkozom ezzel, kizárólag a hátralévő három bajnoki meccsünkre, no meg a Paks elleni Magyar Kupa-döntőre összpontosítok. Azért van a menedzserem, hogy ezeket az ügyeket intézze.

– Szíve szerint menne vagy maradna?
– Nagyon jól érzem magam a Ferencvárosban, életem egyik legjobb döntése volt, amikor elfogadtam az ajánlatát. A családom is megszokta, megkedvelte Magyarországot, szeretünk itt élni. Olyannyira, hogy a közelmúltban el is kalandoztak a gondolataim… Eszembe jutott, mennyire szeretem ezt az országot és a magyar embereket. És ha úgy adódna, szívesen játszanék a magyar válogatottban! Több mérkőzését is láttam a csapatnak, feltűnt, mennyire szervezett, jól összerakott együttes, tényleg úgy érzem, szívvel-lélekkel tudnék ezért az országért futballozni. A kisfiam a nyáron lesz kétéves, Budapesten született, és ha ránézek, eszembe jut, milyen büszke lenne rám, ha a Fradi meze mellett a magyar válogatottét is láthatná rajtam.