Csepregi György szerint a Beerschot titka, hogy a másodosztályba való kiesés után létrehoztak egy vegytiszta stratégiát, amelyben lefektették a klub játékfilozófiáját: 3–4–3-as, magasan letámadó, ezáltal a mérkőzések nagy részét az ellenfél kapuja előtt töltő csapatot alkottak meg. A rengeteg támadás és gól segít vonzóvá tenni a játékosokat, amely komoly bevételszerzése ad lehetőséget, és a pályán is sikert eredményez. A modellt mindenkinek el kell fogadnia, különben nincs rá szüksége a klubnak.
Mark Ruijl tapasztalatai szerint elengedhetetlen, hogy a klubon belüli részlegek között egyensúly legyen. Rengeteg érdeket kell összeegyeztetni: az edző stílusát, a sportigazgató elképzeléseit, a tulajdonosi kör üzleti céljait, valamint a játékosmegfigyelők javaslatait. Mégis mindent az eredmények határoznak meg, így bár a közép- és hosszútáv is fontos, az eredményességet sem lehet teljesen félredobni a klubstruktúrán belüli egyensúlyozás közben.
Joel Roberts a multiklub modell nehézségeit emelte ki, szerinte a Manchester City az egyetlen pozitív példa egyelőre, a kulturális különbségek miatt nehéz összeegyeztetni a világ különböző tájain elhelyezkedő klubok akaratát és céljait. Multiklub modell nélkül is könnyedén együttműködhetnek klubok, és erre számos példa van.