Buda István cicázva húzta fel ellenfeleit

Az óévbúcsúztató és újévköszöntő érdekes módját választották a Budapesti TC labdarúgói 1900–1901 fordulóján. Kiballagtak a Csömöri úti Millenáris-pályára, és önfeledt játékba kezdtek szilveszter éjszakáján, átfutballozva magukat az új esztendőbe az éjféli harangszó kíséretében. A színpadképhez a havas talaj, a sűrűn hulló hó is hozzátartozott, de nemcsak csapadékban, gólban sem volt hiány: 3:3-ra végződött a különleges mérkőzés, 1901 első gólja pedig Faubel Gusztáv nevéhez fűződött.

A magyar futball hőskorából ismert figurák – például Guttmann (Hajós) Alfréd, Manno Miltiades, Ray Ferenc, Ordódy Béla, Stobbe Ferenc – mellett ott lehelte a párát a 140 éve, 1884. február 3-án született Buda István is, aki az óévben csatlakozott Magyarország első futballcsapatához. Nevéből adódóan óhatatlanul felötlik bennünk az Országos Testnevelési és Sporthivatal, valamint a MOB néhai elnöke, Buda István, aki 1984 májusában a rádióban jelentette be, hogy a szocialista országok túlnyomó többségéhez hasonlóan Magyarország sem vesz részt a Los Angeles-i olimpián – de csak névrokonságról van szó.

MÁV-alkalmazott szülők gyermekeként a labdarúgó Buda István az 1881 és 1890 között a Kerepesi út, Festetics utca, Mosonyi utca és Lóvásár utca által határolt területen, a Keleti Pályaudvar szomszédságában felhúzott úgynevezett „nyolcházban” cseperedett fel, csakúgy, mint más híres labdakergetők, így Gabrovitz Emil, Harsády József vagy Tóth Potya István. Alkalmi kitérőként csak annyit, hogy az épületegyüttes nyolc házat foglalt magába (sőt ma is ott állnak rendíthetetlenül), a MÁV budapesti üzletvezetőgségén kívül összesen 237 vállalati bérlakás kapott helyet bennük, köztük 193 kétszobás.

„Úgyszólván gyerek volt még, amikor a nagy BTC csatársorába bekerült. A fiatal játékosok irigyelték is amiatt. Pedig egy sem volt közöttük olyan, aki Buda Pista qualitását megközelítette volna. Rendkívül gyors futó volt és szédületesek voltak a lövései. Kertész II-féle driblikkel rendszerint felhúzta az ellenfeleit, valósággal cicázott velük. A Thököly út egyik kis csehójában asztaltársaságot alakított, a kocsmáros az ő híveiből gazdagodott meg” – emlékezett vissza a Nemzeti Sport 1924. decemberi 24-i száma. Noha a Sportvilág 1902 januárjában arról informálta az olvasókat, hogy Buda 1900 húsvéthétfőjén, azaz április 16-án lépett először pályára a BTC kötelékében, valójában nem játszott a prágai Slavia ellen: a Yolland Arthur, Ravasz (nyilván Róka Jánost takarta az álnév), Manno Miltiades, Minder Frigyes, Ray Ferenc támadóötös vette fel a küzdelmet.

Nincs is jelentősége, annál fontosabb, hogy szerepet kapott a magyar labdarúgás történetének első bajnoki mérkőzésén: 1901. február 17-én a BTC 4:0-ra kiütötte a BSC-t, a harmadik és negyedik gólból is kivette a részét, mindkét találat Minder, Buda, Róka akcióból született. Ugyancsak sportágtörténeti esemény részese volt 1902. október 12-én, amikor is első hivatalos meccsét játszotta a magyar válogatott Bécsben, Ausztria ellen. Jobbszélsőként kapott lehetőséget, de nem sok vizet zavart csatártársaival, a Sportvilág rossz kondícióról, kedvetlenségről, primitív összjátékról tett említést az 5:0-s vereséget szenvedő csapatot jellemezve.

Az 1901-es első magyar bajnokságban négy vetélytársa előtt első helyen végző BTC valamennyi találkozóján szerepelt (a Műegyetemi FC visszalépett az őszi szezontól, így nyolc helyett hét meccset játszottak a csapatok), és az újabb aranyat hozó 1902-es idényben is kirobbanthatatlan volt a piros-fehér tizenegyből. Az első bajnoki cím után egy hónappal a labdatechnika legnagyobb mesterének titulálta a Sportvilág, hozzátéve, csak lassúsága akadályozza, hogy a kontinens legkiválóbb futballjátékosai sorába tartozzon.

Az FTC 1903-ban beelőzte a BTC-t, a Nemzeti Sport pedig a következőképpen értékelte a még mindig csak 19 éves Budát 1904 januárjában: „Egyéni tudásra Buda volt a BTC legjobb csatára, de utóbb primadonna tempókat kapott fel, a publikumnak játszott, egyhelyben való cselezgetéseivel és önző játékával több kárt, mint hasznot téve csapatának. Erélyesen vezetett, fegyelmezett csapatban Buda nagy dolgokat tudna produkálni.” (Érdekes, ez év őszén többször is jobbhátvédként tűnt fel…)

Elhagyta a BTC-t, átigazolt a Bp. Posta és Távirda Tisztviselők Sportegyesületébe, vagyis a Postásba. A második bajnoki fordulóban, 1904. március 13-án a címvédő Fradi ellen mutatkozott be új együttesében, amely nagy meglepetésre 2:0-s sikert aratott, de igazán a következő idényre érett be: 1905-ben veretlenül, 12 győzelemmel és 4 döntetlennel végzett az élen a Ferencváros előtt, Buda tehát már háromszoros bajnoknak vallhatta magát. Csakhogy a Fővárosi TC ellen novemberben 7:0-ra megnyert összecsapás betette a kaput: azt duruzsolták, hogy a vesztes csapatban (amely vajmi kevés eséllyel állt ki a meccsre) néhányan lelazsálták a mérkőzést, mire vizsgálat indult. Kiderült, Bienenstock Sándor, a Postás csapatkapitánya állást ígért az ellenfél két labdarúgójának, őket hármójukat el is tiltotta az MLSZ, de mindenki elfogadta a Postás elsőségét. A bajnok – több riválisklub képviselőinek társaságában – 1906 májusában meg is ünnepelte a büszke címet, ám az egyik eltiltott megváltoztatott vallomása miatt fordult a kocka. Az MLSZ 0:0-val mindkét együttest vesztesnek tekintette, a Postás elvesztett két pontot, pontegyenlőségbe került a Fradival, amelynek viszont jobb volt a gólaránya…

Több mint fél év után fosztották meg a dicsőségtől a Postást, amelynek csalódott vezetősége kiléptette a klubot az MLSZ-ből. Két év múlva visszatért a csapat a már őszi-tavaszi ritmusban rendezett bajnokságba (visszajött az MTK-nál kifizetődő kitérőt tevő, 1907–1908-ban aranyérmet szerző Csüdör, Holub, Koltai és Virágh), de a másodosztályban kellett új lendületet venni. A Postás három idényen keresztül hiába próbálkozott az élvonalba jutással, miközben vezetői elkedvetlenedtek, és 1911-ben megszűnt a futballcsapat. Az 1908 késő őszén még játszó Buda neve 1909-től eltűnt, meglehet, a Postás második csapatában rúgta a labdát. Volt még egy homályba vesző próbálkozása 1912-től az ugyancsak másodosztályú Józsefvárosi AC-ban, 1915-ben megnősült, postai segédtisztként, segédellenőrként, ellenőrként dolgozott, a Jégverem utcában lakott.

Halálát bélhurut, szívgyengeség okozta 1945. március 18-án, jó egy hónappal Budapest ostromát követően. Hogy valóban nagy játékosnak indult, bizonyítja, Hajós Alfréd külön kiemelte őt, amikor hosszú évtizedek elteltével, 1951-ben visszaemlékezett az első magyarországi bajnoki ütközetre.