Népsport: a visszavágó igazi szégyen volt

A Bp. Honvéd futballcsapata az UEFA-kupa 1973–1974-es kiírásában biztosan vette az első két fordulót: a csehszlovák VSS Kosice kiverésével (5–2, 0–1) a 32 közé jutott, majd a bolgár Lokomotiv Plovdiv elleni párharcból továbblépve (3–2, 4–3) a 16-os mezőny tagja lett.

Magyarország és Lengyelország futballját figyelembe véve a kispestiek esélyesként vágtak neki a nyolcaddöntőnek a lengyel Ruch Chorzów ellen. Még úgy is, hogy 1973 októberé­ben a lengyel válogatott a Wembley-ben 1–1-re végzett Angliával, s ezzel az angolokat elütve kijutott az 1974-es NSZK-beli világbajnokságra – ezzel szemben a magyar válogatott nem volt ott a tornán. A Ruch együtteséből Zygmunt Masz­czyk tagja volt az 1972-ben olimpiai bajnok, később, 1974-ben vb-bronzérmes lengyel együttesnek. A vendégek a sorozat első két fordulójában nyugatnémet Wuppertalon (4–1, 4–5) és a keletnémet Carl Zeiss Jenán (3–0, 1–2) jutottak túl, a Népsport nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a magyarok ellen 1–0-ra győztes NDK válogatottjának gerincét jénai játékosok alkották.

A Bp. Honvéd főpróbája nem sikerült, hazai pályán 2–1-es vereséget szenvedett a Videotontól, a kispestiek megtépázott önbizalommal várták a kupamérkőzést. Az sem adott okot örömre, hogy Komora Imre szakosztályvezető elmondása szerint nagyon jó csapatot ismert meg az ellenfélben. Ugyan nagy egyéniségeik nincsenek, játékuk nem sziporkázó, nem túl ötletes, de „félelmetesen kitűnő az erőnlétük, futómennyiségben sokszorosan felülmúlnak bennünket, szinte erőszakolják a párharcokat, nagyszerűen fejelnek és lőnek”. Ha mindez nem lenne elég, hozzátette, hogy a remekül védekező középpályások hihetetlen gyorsasággal zárkóznak fel a támadásokhoz, erőszakos csatáraik gyors helyváltoztatás után erősen és pontosan lőnek. Komora csupán egy gyenge pontot említett, a középső védőt, Marian Ostafinskit.

Mészáros József edző a szakmai felkészítés mellett elmondta: „Az a szép a labdarúgásban, hogy egyet alszunk a kudarcok után, aztán reménnyel vágunk neki az új feladatnak… Ha erre képesek labdarúgóim, akkor van reményünk a sikerre.”A Ruch magabiztosan készült, Michal Vican edző nem tagadta: „Jól játszunk, egészséges önbizalmunk van. Legfeljebb Pesten szoros lesz a mérkőzés, de Katowicében kiharcoljuk a továbbjutást.”Aztán tett egy kevésbé szimpatikus, ám utólag jogosnak mondható oldalvágást: „A Bp. Honvéd már különben is csak a nevéből él.”

A sportlap küzdelmesnek minősítette a 2–0-s kispesti győzelmet, amely előtt Mészáros sablonosan nyilatkozott: „Nehéz kilencven perc előtt állunk, de nagyon bízom abban, hogy megfelelő előnnyel utazhatunk majd a decemberi visszavágóra.”A Morgós Gábor, Pusztai László, Pintér Sándor, Kozma Mihály összetételű csatársor sok helyváltoztatással igyekezett zavart kelteni az ellenfél védelmében, ez hellyel-közzel sikerült is, más kérdés, hogy a túlzásba vitt cselezés nem vezetett eredményre. Egy kapufára tellett Pintér jóvoltából, elsősorban azért, mert Piotr Czaja kapus aláfutott a labdának... A 30. percben aztán Pál József jó helyzetfelismerésének köszönhetően Pusztai 13 méterről jobbal nagy erővel félmagasan a jobb sarokba lőtt – ugyanő a 68. percben ismét a hálóba talált, beállítva ezzel a kétgólos győzelmet. Kozma elévülhetetlen érdemeket szerzett a gólban, mert váratlanul átlépte Kocsis Lajos átadását, amely így Pusztaihoz került.

A Népsport a siker ellenére kiemelte, hogy a Bp. Honvéd meglehetősen nehezen találta meg az ellenfél játékának ellenszerét: „A kispesti játékosok nem tudtak elszabadulni őrzőiktől, támadásaikban nem volt elég céltudatosság, a középre beívelgetett labdát pedig rendre hárították a jól fejelő lengyel védők.”      Mészáros edző reálisan értékelt: „A közönség nem láthatott szép játékot, de igazi kupaküzdelmet igen. Nem ismertük eléggé ellenfelünket, talán túlságosan tartottak játékosaink a lengyelektől. Bátrabb támadójátékkal, jobb helyzetkihasználással akár három-négy góllal is nyerhettünk volna.”A találkozó után Vican levetette a nagy mellényt: „Csapatom közel sem játszott olyan jól, mint a Jena ellen. Ez az eredmény sajnos nem kedvező számunkra. A mieink a pálya közepén erőltették a játékot. Talán majd otthon...”

A Népsport mintha megérezte volna, hogy a kétgólos előny nem biztos, hogy elég lesz a visszavágóra. Nem véletlenül jegyezte meg: „A legjobb nyolchoz nehéz út vezet.”Elismerve: Mészáros edző taktikája bejött, mert Morgóst a jobb szélre állította, míg a gyors Pusztait belső csatárként küldte pályára, s ez összezavarta a vendégvédőket. Erről ezt mondta: „Morgós ismeretlen volt a lengyelek előtt. A végeredmény azt bizonyítja, jó helyen kerestük a megoldást. És ha a helyzeteinket is tekintjük, akkor nagyobb előnnyel is utazhatnánk a visszavágóra.”Ugyanakkor azt is elismerte, lehetett volna szorosabb is az eredmény. A továbbjutást illetően pedig: „Van esélyünk továbbjutásra. Különösen, ha játékunk labdabiztos lesz, ha sokáig megőrizzük kapunkat a góltól, hiszen akkor az idő is nekünk dolgozik.”   Maszczyk a vereség ellenére optimistán vélekedett: „Otthon minden másképp lesz! Nem valószínű, hogy a Bp. Honvéd sokkal többre képes a szerda estinél, mi pedig ennél sokkal jobban tudunk játszani.”

Az NB I utolsó őszi fordulójában a kispestiek 2–0-ra kikaptak az MTK-től, a húsz ponttal vezető Újpesttől két pont hátrányban a negyedik helyen várták a tavaszi folytatást. Azt is mondhatnánk, a vereség jó előjelnek tűnt a visszavágó előtt is...

Michal Vican nem tagadta meg önmagát: „A Bp. Honvéd kis képességű gárda. Még annyira sem jó csapat, mint amennyit előre feltételeztünk róla. Hogy mégis kikaptunk tőlük? A labdarúgásban a véletlenek nem mindig a jobbakat segítik. Egyébként játékosaim maguk is tapasztalhatták, hogy a piros-fehérek képességei egyáltalán nem félelmetesek.”Mészáros szerényebben várta a második találkozót: „Bátran kell játszani, és akkor nem marad el a számunkra kedvező eredmény.”

Havas, s ami rosszabb, jeges pálya várta a futballistákat, de a lengyelek nemcsak emiatt lépték le a piros-fehéreket 5–0-ra. Az első félidőben csupán egy gólt szerzett az ellenfél úgy, hogy Ruzsinszky József hibáját Jozef Bon kihasználta, mi több, Kozma még a találkozó elején a lécre fejelt egy beadást.

A második játékrészben azonban jött a Ruch-henger: a lengyelek az 52., a 60. és a 62. percben is betaláltak Bicskei Bertalan kapujába, 0–4 után pedig nem volt visszaút. Az ötödik gólt követően a kapust lecserélték, a Népsport szerint „két gólért is hibáztatható”. Michal Vican így látta a történteket: „Számítottam a sikerre, tudtam, hogy csapatom keményebb, erősebb és főként gyorsabb a Bp. Honvédnál. Végtelenül boldog vagyok, hogy képességeinknek megfelelő teljesítményt tudtunk nyújtani.” Komora Imre szakosztályvezető szerint: „A Ruch Chorzów minden részében jobb volt, megérdemelten győzött kiábrándítóan játszó csapatunk ellen.”

Úgy általában: „A Chorzów erőben, gyorsaságban, keménységben, de technikában is felülmúlta a Honvédot. Klassziskülönbség volt a két csapat között, és ezt csak növelte néhány Honvéd-labdarúgó akaratgyenge, küzdelemre képtelen, ácsorgó játéka.”Maszczyk így örült: „Én már Budapesten is megmondtam, hogy a Ruch jobb csapat. Itthon ezt egy ötössel bizonyítottuk. Meglátják, a Ruch bejut a kupadöntőbe!”

Nem jutott be, a következő körben a Feyenoord megállította a lengyeleket. De ez nem vigasztalt bennünket.