Népsport: a végét nagyon elrontotta a Ferencváros

A FTC elszúrta a triplázást: megnyerte az 1962–1963-as bajnokságot –„F…a gyerek Kádár János, bajnok lett a Ferencváros!”, ez volt az 1949 után ismét aranyérmes fradisták rigmusa –, majd 1964-ben is első lett, csak az éves szisztéma bevezetése előtti félidényes, 1963. őszi bajnokságot vesztette el, miután Dorogon kikapott 2:1-re, a Győr végzett az élen.

De nem csupán a dorogi mérkőzésen – ami egyébként a 9. fordulóból elhalasztott találkozó volt – múlott a bajnoki cím, néhány nappal előtte a zöld-fehérek Szegeden is kikaptak, ugyancsak 2:1-re. Pedig a két meccsen egy pont is elegendő lett volna a címvédéshez… Miközben az FTC Dorogon – szó szerint – szenvedett, a győriek Sopronban léptek pályára a Textiles ellen. El lehet képzelni, hogyan fogadták az újdonsült aranyérmes játékosai Buzánszky Jenő csapatának győzelmét. Sopronban ugyanis mindenki táskarádión követte az eseményeket.

Nem lehet azt mondani, hogy jól ment volna a Ferencvárosnak: 1963. október 12-én ugyan az Üllői úton 2:0-ra legyőzte a török bajnok Galatasarayt, de a szeptemberi első mérkőzésen Isztambulban 4:0-s vereséget szenvedett, így kiesett a BEK-ből az 1. fordulóban. Szeptember 29-én 1:1-es döntetlent játszott hazai pályán a Tatabányával – mondjuk, az MTK elleni 0:0 és a Vasas elleni 2:2 belefért –, ám november 10-én hiába nyerte meg az Újpest elleni derbit 1:0-ra, rá egy hétre a Bp. Honvédtől 7:2-re (!) kapott ki – egyéves veretlenségi sorozat szakadt meg úgy, hogy annyi gólt szedett be a csapat, mint az előző kilenc találkozón együttvéve.

Negyedóra alatt eldőlt a rangadó, a piros-fehérek 3:0-ra vezettek, mondjuk úgy, az FTC kapusa és védői nem álltak a helyzet magaslatán. Aczél László„egy-két gólban benne volt. A szélsőhátvédek, de különösen Mátrai, ezúttal nagyon mérsékelt teljesítményt nyújtottak, így bizonyos fokig érthető, hogy olykor Páncsics is hibázott”. Az is tény, hogy a kispestiek közül többen nagyon jól játszottak. Tichy Lajos „jobbnál jobb labdákat adott társainak, a kapu előtt is határozott volt. Vele egy időben kell megemlíteni az élete eddigi legjobb teljesítményét nyújtó Katonát, és az örökmozgó, ezúttal kapura is veszélyes Komorát”. A Népsport nem felejtette el megemlíteni, hogy ha 3:1-es Honvéd-vezetésnél Juhász István buktatásáért Vlahojanis osztrák játékvezető megadja a jogos tizenegyest, akkor… A meccs után Tichy boldogan mondta: „Nyugodtak voltunk. Nem volt vesztenivalónk. Gondoltuk: játszunk egy jót.”Mátrai Sándor így kesergett: „Nem ment… Jól játszottak. Mi gyengén. Egy év után ki lehet kapni. A szériák nem tartanak örökké. De ennyire? Érthetetlen. Ijesztő.”

A sportlap ugyanakkor leszögezte: „A Ferencváros vasárnapi veresége ellenére is a bajnokság első számú esélyese maradt.”A következő fordulóban a Honvéd 5:1-re verte meg a Dorogot, a Ferencváros 3:0-ra a Diósgyőrt – Albert Flórián azon kesergett, egy helyett akár öt gólt is rúghatott volna… –, a tabellán az egy mérkőzéssel kevesebbet játszó zöld-fehérek egy ponttal előzték meg (17) a piros-fehéreket (16). Flórinak azért lettek volna fontosak a gólok, mert a góllövőlistát Tichy Lajos vezette (13 gól) – előtte (10).

De még a 2:7 sem lett volna baj, ha a Szeged és a Dorog ellen összesen egy pontot szerez a Ferencváros, megvédi bajnoki címét. Szegeden már a félidőben kialakult a végeredmény, Albert szerzett vezetést, de Arató Lajos egyenlített, s a korábban háromszoros válogatott Gilicz István belőtte a hazaiak győztes gólját (2:1). Az első szegedi gól előtt Aczél „ügyetlenül mozdult ki”, egy hazaadást elengedett, a jobbszélsőnek nem volt nehéz dolga az üres kapuba találnia. Gilicz lövésénél pedig „Aczél későn vetődött”. Értékelésben nem véletlenül írta a Népsport: „Aczél nemcsak sokat bizonytalankodott, hanem nagy hibákat is vétett. Az első gól az ő hibája, s a másodikban is benne volt.”      De az igazi gond: „Ezen a mérkőzésen a hazaiak mindkét félidőben sokkal nagyobb akarással és lelkesedéssel küzdöttek, mint a Ferencváros (...) amely csak a vezető gólig nyújtott elfogadható teljesítményt.”

A Népsport november 26-i címlapján ez állt: „Dorogon dől el a bajnoki cím sorsa.”Mészáros József, az FTC edzője nem kertelt: „Aczél beállításán még gondolkodom. Rendkívül izgalmas lesz ez utolsó kilencven perc, csak annyit mondhatok, ha Szegeden végig lelkesen volna a csapat és értékesíti helyzeteit, akkor most nyugodtabban utazhatnánk Dorogra.”Buzánszky Jenő ezt ígérte: „Alaposan megszorítjuk majd a Ferencvárost.”Szinte minden úgy alakult, mint Szegeden: az FTC szerzett vezetést Fenyvesi II József lövéséből, de még a félidő vége előtt Kertes László fejessel egyenlített. A zöld-fehérek balszerencsésnek mondható góllal szenvedtek vereséget, egy szöglet után Mátrai Sándor fel akart szabadítani, de Rákosi Gyulát találta el, a labda Szuromi Antal elé került, aki bevágta (2:1). Sovány vigasz, hogy ezúttal Aczél egyik gólról sem tehetett.

Mindeközben a Győr Sopronban a Textilessel játszott, Hidegkuti Nándor edző zsebrádión végig a dorogi mérkőzést követte. Illetve majdnem végig: Szuromi góljánál ugyanis a soproni meccs a győriek örömmámora miatt félbeszakadt. Hidegkuti így kommentálta az eseményeket: „A 6:3 óta ez a legboldogabb pillanatom!”A kiváló győri labdarúgó, később játékvezető Palotai Károly korábban egy Nemzeti Sportnak adott interjúban elmondta: „Már visszafelé a buszban leírhatatlan volt a hangulat, a csapat egyik pártoló tagjának vendéglőjében kezdtük az ünneplést, aztán a Vörös Csillag Szállóba mentünk.”

Előtte még a klubházban volt egy rögtönzött ünnepség, amelyen a korabeli Képes Sport-tudósítás szerint Palotai szólásra emelkedett, ezzel kezdte „Olyan gyönyörű az egész, mint egy álom. Talán még holnap reggel sem fogjuk elhinni, hogy valóban bajnokok vagyunk.!” ANépsport „Az öröm városában” című riportjában a következőről számolt be: „Bent a Vörös Csillag Szálló eszpresszójában minden hely foglalt. – Délután négy óta nagy a zsúfoltság – újságolta Szimeiszter Sándor, fiatal pincér. – Hangosan szólt a rádió, mindenki nagyon szurkolt – a Dorognak! S amikor Szuromi berúgta a gólt, sokan felugráltak az asztal mellől. És a lelkesedésre jellemző: szimpla helyett mindenki duplát ivott konyakkal... (...) Elégedett és boldog a város.”

Az aranyérmet a Győr nyerte meg 17 ponttal (20:7-es gólarány) a Honvéd (17 pont, 30:12) és a Ferencváros (17 pont, 33:18) előtt. A Népsport így summázott: „Mi tagadás, a Győri ETO-t még a legvérmesebb győri szurkoló sem várta bajnoknak. És megtörtént az óriási meglepetés: bajnokcsapatot ünnepelhetnek a Rába partján. A magyar bajnokság történetében most fordult elő másodszor, hogy vidéki csapat nyerte a bajnokságot. Húsz évvel ezelőtt a Nagyváradi AC lett a bajnok (1944). Ezzel a nem várt óriási meglepetéssel zárult az egyidényes bajnokság. Nem kétséges, hogy sokáig emlékezetes marad majd.”

Magunk közt szólva, minden tisztelet a Győri Vasas ETO-é, de az 1963. őszi bajnoki címet a Fradi baltázta el…