Botrányos körülmények között esett ki a Fradi

A magyar bajnok 1963-as aranyérmével jogot szerzett az indulásra a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK), az első fordulóban a török Galatasaray volt az ellenfél – vagy ahogyan a magyar sajtóban írták, Galata Szeráj. Az ellenfél a BEK 1962–1963-as évadában a román Dinamo Bucuresti (3:0, 1:1) és a lengyel Polonia Bytom (4:1, 0:1) kiverésével a legjobb nyolc közé jutott, a negyeddöntőben a Benficával szemben végül kupagyőztes olasz Milan búcsúztatta (5:0, 3:1). Coskun Özari, az isztambuliak egyik edzője a következőképpen látta a török bajnok esélyeit: „Nehéz ellenfelet kaptunk a magyar bajnokcsapatban, ennek ellenére bízom a csapatomban. Jól összeszokottak a játékosok és a legutóbb játszott edzőmérkőzéseken nagy gólarányú győzelmeket arattunk második ligás csapatok ellen. Metin kitűnő lövőformában van, csatáraink lelkesek, védelmünk is szilárdnak bizonyult ezeken a mérkőzéseken, egyetlen gólt sem kaptunk.”

A Galatával összesen két bajnokságot (1963, 1969), négy Török Kupát (1963, 1964, 1965, 1966), hatszor gólkirályi címet (1959, 1960, 1961, 1963, 1965, 1969) nyerő Metin Oktay Palermóból tért haza (a milanos Altafini mögött volt második is az olasz góllövőlistán), az ugyancsak válogatott kapus Turgay Serennel a válogatott alapembere volt. A török bajnokról szóló cikket egy érdekes fotóval illusztrálta a Népsport: a török labdarúgók bekötött szemmel végzik a labdavezetést. A lap hozzátette: „Hogy mennyi az érdekes gyakorlat valóságos értéke, az persze kérdéses.”

Forró nyár és nagy érdeklődés várta a Ferencvárost, a hazaiak bíztak a telt házban a Dolmabahce Stadionban. Rákosi Gyula combizomhúzódása miatt nem léphetett pályára, helyét Rátkai László foglalta el. Óriási nyomás nehezedett a zöld-fehérekre, Aczél László többször is bravúrral védett, ám az első fél óra végén Altintabak Bahri megszerezte a vezetést. Albert Flóriánt az első félidő utolsó előtti percében harcképtelenné tették, nem is tudott visszatérni. A második játékrészben Oktay bizonyította, miért tartják a legjobbnak: nagy gólt vágott a léc alá. Majd Tarik Kutver növelte az előnyt, sőt, Páncsics Miklós a 16-oson belül buktatta Oktay, a megítélt büntetőt a sértett belőtte (4:0).

Rosszul, enerváltan játszott az FTC, „a Galata Szeráj végig sokkal lendületesebben rohamozott, egységesebb, sokkal gyorsabb volt a csapatjátéka”. Tény, „kiütközött a védők lassúsága, nehézkessége, gyengébb fejjátéka is”, ugyanakkor szünet után „a Ferencváros csonka együttese már nem lehetett teljes értékű ellenfél”. A konklúzió: „A magyar bajnokcsapatot végül olyan csapat győzte le, amelynek tagjai – technikailag ugyan fogyatékosak, de – keményen, lendületesen, lelkesen és erőszakosan küzdöttek.”A jobbfedezet Mustafa Yürür bizonyult a legjobbnak, a balösszekötő Oktay „rengeteg támadást vezetett”. Az FTC-ben Aczél „a négy gól ellenére is csapata legjobbjának bizonyult”, Páncsicsot és Dalnoki Jenőt lassúsága és nehézkes fordulékonysága miatt kritizálta a lap, Albert „keveset volt játékban, akadt egy-két jó húzása, de néha durváskodtak vele szemben, s ezért sem tudott kibontakozni”. Azért említsük meg, hogy a csehszlovák játékvezető, Karol Galba gyengén bíráskodott: „Több esetben nem torolta meg a török játékosok erőszakos, szabálytalan szerelését, döntéseivel általában a hazaiaknak kedvezett.”

A Népsport „Az isztambuli 0:4 és tanulságai”   című cikkében elemezte a látottakat. Kiemelte, a közönség pokoli hangulatot varázsolt, ez „behozhatatlan előnyt jelentett a Galata Szerájnak”. A szakíró elismerte:      „A Ferencváros – Aczél kivételével – ezen e fontos találkozón egyszerűen csődöt mondott. Az igen kevés nemzetközi tapasztalattal rendelkező fiatal zöld-fehér játékosok ebben a »pokolban« szinte azt sem tudták, hol vannak.”A Fradinak nem csak szerencsére lett volna szüksége. „Az isztambuli együttes ezen a mérkőzésen olyan magasan állt ellenfele fölött, ami Ek-mérkőzésen magyar csapattal még nem történt meg. Azt is lehetne mondani, ha a törököknek egy kicsit nagyobb szerencséjük van, és Aczél nem véd szinte válogatott formában, könnyen még nagyobb arányú vereség érhette volna a magyar csapatot.”A török lapok szerint: „Az FTC-nek már csak a híre maradt meg...”Ugyanakkor az is tény, hogy Mátrai Sándor, Orosz Pál és Rákosi sérülés miatt nem játszhatott, Albert már az első félidőben végleg kivált, továbbá a futballisták a Csepel elleni bajnoki előtt védőoltást kaptak, amelynek hatása a Galata elleni találkozón jött ki.

A 4:0-s vereség ellenére az Üllői úti visszavágóra minden jegy elkelt, ennek is köszönhetően a televízió egyenesben közvetítette a találkozót. A Népsport a játékosok elvárásairól így írt: „A remény szinte valamennyiükben él, hogy behozhatják majd a török csapat nagy előnyét.”A Milliyet sportszerkesztője, Togay Ba­yat azonban így vélekedett: „Általános isztambuli vélemény szerint a Ferencváros otthonában sem győzhet a Galata Szeráj ellen egy-két gólnál többel, sőt, ha egész pontos akarnék lenni, többen várnak egy-, mint kétgólos vereséget.”A visszavágó előtti cirka egy hónapban néhány Galata-játékos helyet kapott a lengyelek (0:0), az NSZK (0:3) és a románok (0:0) elleni válogatott mérkőzésen.

Az FTC elnöke, Végh Aladár elmondta, felvetődött, hogy a mérkőzést a nagy érdeklődésre tekintettel a Népstadionban játsszák, ám a megszokott környezet többet nyomott a latban. Ugyanakkor felhívta a nézők figyelmét a sportszerű buzdításra, „hogy akkor se veszítsék el türelmüket, ha netán a törökök elragadtatnák magukat”. Noha Mátrai és Novák is pályára léphetett, egyöntetű volt a vélemény, hogy a továbbjutás „olyan huszárvágás volna, amilyenre csak ritkán akad példa labdarúgásunkban”. Aztán felidézték az 1937-es KK-elődöntőt, amelyen a Fradi az Austriától elszenvedett 4:1-es vereség után 6:1-gyel vágott vissza.

A Fradi legalább akkora fölényt harcolt ki, mint Isztambulban a törökök, a játékot tumultuózus jelenetek, színészkedések tarkították, a 17. percben a Rákosi buktatásáért megítélt 11-est a törökök nem is hagyták elvégezni, mi több, dulakodás alakult ki, Dalnoki Jenőt megrúgták, Albert csak négy perc (!) múlva lőhette be a büntetőt (1:0)... Sajnos a másodikat Flóri már kihagyta, s hiába talált be az utolsó előtti percben (2:0), ez kevés volt az üdvösséghez, az időnként durván játszó ellenfél jutott tovább.

A Népsport rámutatott, hogy Stanislav Fencl csehszlovák játékvezetőnek a sorozatos török szabálytalanságokat kiállítással kellett volna megtorolnia. Az isztambuliak trénere erre így reagált:      „Annak, hogy a mérkőzés így elfajult, egyedüli oka a játékvezető volt.” Hozzátette, csapatának kimondottan jól jött, hogy Alberték gyakran felemelték a labdát. A Népsport nem tagadta, kudarc a kiesés „mert bár jó néhány kitűnő képességű játékos van a török csapatban, a nemzetközi élklasszistól messze van”. A lap nem tartotta jó döntésnek, hogy a visszavágót nem a nagyobb pályájú és nézőterű Népstadionban játszották, a Vasas–Rapid (9:2) KK- és Vasas–Real Madrid (2:0) BEK-meccset hozta fel példaként. Végül beletörődéssel állapította meg: „Volt már úgy, hogy a magyar csapat hamar kiesett az EK-ból. Most is csak ez történt.”Ám a Képes Sportban Peterdi Pál találóbban fogalmazott: „A közönség talán most értette meg igazán az egri nőket.”