Aki előtt Messi mérföldkőhöz ért – Papp Ferenc és a sport

– Hol tart most a kedvenc magyar csapata, a Ferencváros?
– Ha abból indulunk ki, hogy az NB II-ből jövünk, és nem is egy évet voltunk lent (2006 és 2009 között három idény az NB II-ben – a szerk.), akkor a jelenlegi csodálatos csapat. A Fradinak most annyiból könnyebb a helyzete, hogy nem kiveszik belőle a pénzt, hanem éppen ellenkezőleg, ráadásul a profi stáb jól is gazdálkodik vele. A célkitűzésünk szerintem az lehet, hogy megpróbáljunk Európa erős középvonalához tartozni. Jó lenne egyébként, ha a Fradi mellé fel tudnának zárkózni más klubok is. Persze, ez nem olyan könnyű, ám szerintem tíz éven belül a magyar mezőnyben két-három csapat is a közelünkbe fog érni. Én amúgy vagyok annyira hazafias érzelmű, hogy ha, mondjuk, az Újpest vagy a Debrecen játszik egy külföldi csapattal, akkor az Újpestnek és a Debrecennek szurkolok, ez nekem teljesen egyértelmű.

– Tényleg? Még akkor is, ha az Újpest játszik?
– Persze! Törőcsik Andrásról és Nyilasi Tiborról kell példát vennie mindenkinek, és nem állandóan az ellentétet éleznie. Rengeteg újpesti haverom van, folyton húzzuk egymást, poénkodunk, de sohasem gyűlölködünk. Én nem szurkolok annak, hogy az újpestiek kiessenek, mint ahogyan annak idején velünk megesett. Szerintem minden évben minimum három Újpest–Ferencváros rangadóra van szükség, ha pedig a kupában is találkoznak, az bónusz.

– Melyik Fradi-meccs volt az első, amelyre kiment?
– Nemigen emlékszem, csak azt tudom, hogy a bátyám vitt ki. Zöld a vérünk, családi hagyomány nálunk, hogy meccsre járunk.

– Most is szakít rá időt rendszeresen?
– Amikor csak tudok! A hétvégéim eléggé rohanósak, folyamatosan jövünk-megyünk a zenekarral. Ha viszont hétköznap van meccs, rendre ott vagyok! Az új stadionba, a Groupama Arénába imádok kijárni – persze a régit is nagyon szerettem, viszont ez varázslatos, európai szintű létesítmény.

– Ha már európai szintű létesítményt említett, volt már a Puskás Arénában?
– A helyszínen szurkoltam 2020 novemberében a Fradi Juventus elleni Bajnokok Ligája-meccsén, ám 2021-ben, az Eb-n sajnos csak a cseh–hollandra tudtunk jegyet szerezni. Fantasztikus stadion, igazán csodálatos.

– A hangosan szurkolók táborát erősíti?
– Persze! Egy Barca-meccsen olyan csend van, mint a műtőben, aztán amikor történik valami, a szurkolók hangja néhány másodpercre megjön, majd újra elhalkul. Amit azonban nálunk a B-közép csinál a Fradi-meccseken, ahogyan végig tökéletes ritmusban buzdít, az a játékosoknak is biztosan sokat segít.

– Nagy futballrajongó hírében áll.
– Millió meccset láttam már. Az 1978-as világbajnokság Argentína–Magyarország nyitó mérkőzését látva kezdtem el megszeretni a futballt. Még fekete-fehérben követtük a televízióban – azóta pedig már előfordul, hogy heti tíz-tizenkét mérkőzést is megnézek.

– Hogy néz ki egy-egy hétvége önöknél?
– Van, hogy ki sem kelek az ágyból, főleg, hogy ha fogadok. (Nevet.)

– Kilépve a nemzetközi porondra, merre húz a szíve?
– Angliából a Liverpoolt szeretem, s úgy általában is imádom az angol focit, ott bármelyik csapat képes varázslatos játékot nyújtani. Az olasz klubok közül a Napoli rajongója vagyok. Hála Istennek, a Liverpool már évek óta jól teljesít, a Napoli pedig ebben az idényben ragyogó, így valamelyik tévécsatornán mindig találok nekem tetsző futballt.

– Hogyan értékeli a Liverpool mostani szereplését?
– Nagyon hektikus a csapat teljesítménye. Fogadni sem merek rá! Az újak, Cody Gakpo és Darwin Núnez kezdik talán már felvenni a ritmust, de Sadio Mané még mindig hiányzik nekem. Furcsa, hogy elment, onnantól fordult meg minden. Kedveltem a Mohamed Szalah, Sadio Mané, Roberto Firmino hármast elöl, fantasztikus volt. A mostani fiatalokat is meg lehet szeretni, de hogy ilyen hullámzó legyen a forma, hogy például a Manchester United hét nullás legyőzése után kikapjunk egy nullára a Bournemouthtól, amely akkor az utolsó helyen állt, egyszerűen nem tudom hova tenni.

– Hogyan lett Liverpool-szurkoló és mi a legkedvesebb emléke a „vörösökkel” kapcsolatban?
– Fiatalon a baráti társaságom hatására lettem az. Akkoriban nagyon jó csapatunk volt. Aztán ott volt az AC Milan elleni fordítás a 2005-ös BL-döntőben... Sohasem felejtem el, Békéscsabán zenéltünk – úgy emlékszem, kolbászfesztivál volt –, és néha kilógtam a színpadról, beszaladtam a sportcsarnokba megnézni az állást. Mondtam is magamban: te jó Isten, mit csinál a Liverpool...?! Aztán mire hazaértem, elnyertük a trófeát! El sem hittem! Amíg a buszban tengődtem, addig a fiúk rúgtak néhány gólt, és megnyerték a BL-t. Az akkori Milan ellen ez nem volt kis teljesítmény! Az angol csapatok viszont képesek hasonló fordításra, elég csak a Manchester United 1999-es BL-sikerére gondolni!

– Látta már élőben játszani a Liverpoolt?
– Szerencsére kint lehettem egy „nagyon jó” meccsen, a Liverpool–Stoke nulla-nullán... (Nevet.) Steven Gerrard viszont még játszott, legalább őt láthattam élőben. Voltam előtte stadiontúrán is. Fantasztikus pillanat volt meglátni a játékoskijáróban a „This is Anfield” (Ez az Anfield – a szerk.) feliratot. Egy-két huncutságot is megtudhattunk az egyik ott dolgozótól. A vendégöltözőben például nincs fűtés és a padlót is felvizezik. Aztán persze lehet, hogy ma már nem így megy, de akkoriban ez volt a szokás.

– Mi a legnagyobb futballélménye?
– Jegyünk volt a 2010-es Barcelona–Sevilla meccsre a Camp Nouba, a kakasülőre szólt. Kicsit esett az eső, és jó néhányan nem akartak megázni, ezért nem ültek be a kapu mögé. Én meg kiszúrtam, hogy nyitva van a bejárat, és jó magyar szokás szerint gyorsan beszöktünk. Később Lionel Messi néhány méterről éppen az „arcunkba” rúgta a Barcelona mezében szerzett századik gólját, ő lett a klubtörténet legfiatalabb játékosa, aki elérte ezt a mérföldkövet. Olyan közel volt, hogy kis túlzással láttam a szarkalábakat a szeme körül. Óriási élmény volt, hogy éppen a századikat lőtte felénk. Még benne is voltam a közvetítésben: fehér kabátban én már álltam, mert láttam, hogy ebből gól lesz, mindenki más pedig még ült. A 2022 szeptemberi Fradi–Trabzon is a legjobb élményeim közé tartozik. Óriási meccs volt, nagyon büszke voltam a brigádra, ahogyan a Monaco elleni mérkőzés után is. Minden El-találkozón a Groupama Arénában szurkoltam, de például 2019-ben Barcelonában az Espanyol elleni meccsünket is a helyszínen néztem meg a kedvesemmel. Volt azonban rossz tapasztalatban is részem: a 2019-es Fradi–Ludogorec mérkőzés elején még forgolódtam, a helyemet kerestem a székek között, aztán mire leültem, már egy góllal vezetett a végül három-nullára nyerő bolgár csapat... De hasonló élmény jutott nekem egyszer a Betis ellen is. Ezek persze nem kedves emlékek, ugyanakkor nem is lehet elvárni, hogy a Ferencváros minden meccsét megnyerje. Ha nagy százalékban győzni tud, én már elégedett leszek.

A LELÁTÓN FEHÉRBEN LÁTHATÓ

– Gyerekkorában sokat sportolt?
– Fociztam az Erdértben, de nem lett világklasszis belőlem. Játszottam én minden poszton, csak kapus nem voltam... Gyuri bácsi oda tett be, ahová nem szégyellt... Miután a focit abbahagytam, birkóztam és kenuztam is. Egyszer bejöttek a sulinkba toborozni, megláttam az egyik srácot, és azt mondtam: ilyen akarok lenni! Úgy hívták az edzőnket, hogy Puszi. Innen is puszilom! Miatta mentem el kenuzni. Képzelj el egy kétméteres, széles vállú, jóképű férfit! Supermant megette volna reggelire. Jelentkeztem is hozzájuk, másfél-két évet jártam is edzeni, aztán lemorzsolódtam, mert a haverok társasága és a muzsikálás jobban érdekelt.

– Most sportol valamit?
– Szeretek társasággal síelni járni, szeretem a téli sportokat. A nagy koncertek előtt azért figyelünk rá, hogy olyasmit ne csináljunk, amiben megsérülhetünk, hogy ne szúrjunk ki a zenekar többi tagjával. Ez amolyan kimondatlan egyezség közöttünk. Haveri zenekarokkal is szoktunk néha összejárni focizni, de már mi sem vagyunk fiatalok, ezért inkább már nézzük, mint csináljuk...

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. május 6-i lapszámában jelent meg.)