Gyász: a Megyeri úti temetőben kísérték utolsó útjára Törőcsik Andrást

Micsoda társaság!

Bene Ferenc mögött, Göröcs János mellett, néhány méterre Várhidi Pál és Fekete László nyughelyétől virágerdő borította Törőcsik András sírhelyét. A 67 éves korában elhunyt korábbi 45-szörös válogatott játékos hosszan tartó betegséget követően július 9-én hunyt el, és barátai, ismerősei, rajongói hétfőn vettek tőle végső búcsút.

És persze az ellenfelei. A szomorú esemény előtt az egyik sarokban a kispestiek (többek között Détári Lajos, Esterházy Márton, Garaba Imre, Nagy Antal), a másikban az angyalföldiek (Kiss László, Komjáti András, Tóth Bálint) és persze a ferencvárosiak (Nyilasi Tibor, Martos Győző, Mucha József, Szokolai László, Wukovics László) gyülekeztek. Persze az újpestiek voltak a legtöbben, Zámbó Sándor, Kiss Sándor, Bácsi Sándor, Véber György, Kovács Zoltán, Szlezák Zoltán, Tamási Zoltán – megszámlálhatatlan nagyszerű játékos érezte úgy, el kell köszönnie a legendától. Zenészek is lerótták kegyeletüket: Charlie és Freinreisz Károly is fontosnak tartotta, hogy elbúcsúzzon az egykori futballistától Genzwein Ferenccel együtt.

Ott volt „Törő” utolsó újpesti edzője, a 84 éves Temesvári Miklós, az Újpesten is edzősködő Kisteleki István, az MLSZ korábbi elnöke, beszédet mondott Sipos Jenő, a szövetség szóvivője, Déri Tibor, Újpest polgármestere, Dunai II Antal, Törőcsik András egykori klubtársa. S Egressy Zoltán író, ismert Újpest- és Törőcsik-rajongó, aki arról beszélt, jelképes, hogy a legnagyobbak közül való kilences kilencedikén halt meg, és hogy a búcsúztatójára érkezett ferencvárosi mezes szurkolókat megölelték az újpesti drukkerek – csak ő volt képes összehozni a nagy ellenfeleket. És igen: még az is megtörtént, hogy egy újpesti drukker aláírást kért Nyilasi Tibortól a lila-fehér sálra.

Lila, fehér, fekete – ez volt a legtöbbször előforduló szín hétfőn kora délután a Megyeri úti temetőben.

Törőcsik András elment, és a hiánya marad velünk. Ahogy mindenki a hiányérzetről beszélt, mert mindenki tudta, mire lehetett volna képes, mire vihette volna, a világsztárok legszűkebb elitjébe emelkedhetett volna – de ő úgy élt, ahogy, és neki így volt kerek az élet.

Barátok, igazi újpestiek közé került, néhány száz méterre a stadiontól, ahol oly sokszor varázsolt. Törőcsik Andrásnak ott volt az igazi boldogsága, ott talált otthonra, végső nyughelye nem is lehetne máshol.

A legjobbak között emlegették – immár a legjobbak között pihenhet, örökre.