A Ferencvárostól újabb egy évre kölcsönvett Iyinbor Patrick a fejlődését szem előtt tartva úgy érezte, érdemes visszatérnie a szívéhez nőtt Vasashoz, amelynél három válogatott labdarúgóval kell megküzdenie a helyéért a középhátvéd posztján.
Mérlegelte lehetőségeit Iyinbor Patrick, és a visszatérés mellett döntött. A húszéves belső védő az előző idényben a Ferencváros kölcsönjátékosaként harminc bajnokin lépett pályára a másodosztályt megnyerő Vasasban, s bár a magyar rekordbajnokkal kezdte a nyári alapozást, ötödik számú középhátvédként kis esélye lett volna pályára lépni a zöld-fehéreknél. Fejlődését szem előtt tartva úgy döntött, újabb egy évig az őt tárt karokkal visszaváró Vasassal köt kölcsönszerződést.
„Amikor az előző idény végén elbúcsúztam a klubtól, tudattam a társakkal, a stábtagokkal és a vezetőkkel, hogy a következő idényre szívesen visszatérnék – mondta lapunknak Iyinbor Patrick. – Szívemhez nőtt a csapat, de májusban biztos volt, hogy a Ferencvárossal kell elkezdenem a felkészülést. A klub Nagy Miklós sportigazgatóval az élen mindent megtett a visszatérésemért, a nyáron mindvégig éreztem, lesz számomra visszaút az együtteshez. Időközben a Fraditól két belső védő távozott, ám mindkettőjüket pótolta, így az mutatkozott észszerű döntésnek, hogy a több játéklehetőség reményében ismét kölcsönszerződést kötök a Vasassal, hiszen az a legfontosabb, hogy minél több tapasztalatot szerezzek az NB I-ben.”
Régi-új társai nagy örömmel fogadták a tehetséges védőt, aki az előző évadban nyújtott teljesítményével nemcsak Kuttor Attila vezetőedző, hanem Gera Zoltán szövetségi edző bizalmát is elnyerte, bemutatkozott az U21-es válogatottban. Beszédes, hogy a középhátvéd posztján ritkán vetnek be tizen-, illetve húszéves játékosokat, főleg olyan együtteseknél, amelyek a feljutásért, bajnoki címért küzdenek, ennek ellenére a Vasasnál nagy szerepet szántak neki. Nem véletlenül, az InStat adatelemző-rendszer szerint ugyanis több labdát szerzett (az ellenfél térfelén is), többször szerelt és több támadópárharcot nyert meg, mint posztriválisa, Otigba Kenneth, s a fej-, illetve passzjátéka is hatékony volt.
„Fejlődésem szempontjából pályafutásom legfontosabb évadán vagyok túl, elégedett voltam a mutatott játékommal. Remélem, az előző idény felkészített az NB I-re, kíváncsian várom, helytállok-e a legmagasabb osztályban. Izgatottan várom az első, Kecskemét elleni bajnokinkat, de természetesen a Fradi elleni meccs dátumát is tudom, különleges összecsapás lesz. Emlékszem, az első másodosztályú meccsemet túlizgultam, nem játszottam jól, de most, hogy visszatértem Angyalföldre, nincs bennem görcs, otthonos környezetben készülhetek az új évadra.”
Szerinte újoncként a biztos bennmaradás lehet a Vasas elsődleges célja, ám az érkezők játéktudását látva erős középcsapat is formálódhat a társaságból. Jó esély kínálkozik rá, hogy az előző idényben alapemberként számításba vett labdarúgó az előttünk álló bajnokságban is gyakran lesz a kezdő tizenegy tagja. Bár az úgynevezett fiatalszabálynak is megfelel, nincs könnyű helyzetben, Otigba Kenneth, Litauszki Róbert és Baráth Botond személyében ugyanis három, korábban a válogatottnál számításba vett vetélytársa van.
„Remek játékosokkal szemben kell felvennem a kesztyűt, nagy a konkurencia a csapatba kerülésért, úgyhogy nem lehet azt mondani, hogy a Vasasba visszatérve a könnyű utat választottam. Érzem azonban a bizalmat, Kuttor Attila vezetőedzőtől sok segítséget kaptam az első perctől kezdve. Szeretnék minél nagyobb segítségére lenni a Vasasnak, és jó teljesítménnyel meghálálni a lehetőséget.”