Sportrádió: „Megemészteni nem lehet, legfeljebb együtt élni vele” – 20 éve halt meg Simon Tibor

„Megemészteni nem lehet, az ember legfeljebb csak együtt élni tud vele” – válaszolta a riporteri felvetésre ifjabb Simon Tibor, aki 14 esztendősen szembesült 2002. április 23-án a borzasztó hírrel: a két nappal korábban, az egyik budai szórakozóhelyen brutálisan megvert édesapja belehalt súlyos sérüléseibe.

„Nem nyomoztam a történtek után. Gyerekként igazából nem az volt a lényeg, pontosan hogyan történt, sokkal nagyobb probléma volt az elvesztése, aminek tényén változtatni nem lehetett – fogalmazott ifjabb Simon Tibor, aki, mint mondta, a későbbiekben sem kívánt a támadók szemébe nézni, és azt sem mérlegeli, „méltó” büntetést szabott-e ki a bíróság az elkövetőkre. – A Jóisten majd eldönti, kinek mi a méltó büntetése.”

A beszélgetés során szóba kerültek az apa–fiú kapcsolat emlékei, az egymás edzésein tett látogatások – ifjabb Simon vízilabdázott –, az édesapa kikezdhetetlen eltökéltsége, legendás hozzáállása, amelyet fia a mai napig példaértékűnek tekint.

„Nagyon fontos lenne tudatosítani a gyerekekben, a fiamnak is mindig mondom, hogy amit az edzésen csinálunk, azt száztíz százalékosan kell csinálni, maximális odafigyeléssel, mert csak arra építve lehet kiemelkedő eredményeket elérni. Apu edzésein mindig ezt láttam” – kapunk ízelítőt az apai örökségből, amelyet ifjabb Simon másként is ápol.

„Apunak volt egy alapítványa, amely hátrányos helyzetű gyermekek támogatására irányult. Egy-két éve terveztem, hogy újraindítjuk, ez az idén meg is valósult. A Simon Tibor Alapítvány hátrányos helyzetű gyermekek sportoltatását támogatja, olyanokét, akik tehetségesek, de nincs meg a kellő hátterük a sportoláshoz. Apu nagyon fontosnak tartotta, hogy sportoljanak a gyerekek, és én is azt látom, hogy sokkal egészségesebb felnőttek lesznek, akik gyerekkorukban sportolással töltik az idejüket. Az apu által képviselt profi hozzáállást, mentalitást szeretném továbbadni egy másik generációnak.”

S ha már gyermekek: ifjabb Simon Tibor tíz éve házas, három gyermeke született, fiát – bár nagyon szeret focizni – hozzá hasonlóan a vízilabda világa csábította el, és milyen az élet: „A sors érdekes »szervezése«, hogy a harmadik gyermekem, Szonja két évvel ezelőtt április 23-án született…”