„A szüleim minden újságcikket, velem készült interjút eltesznek, úgyhogy az a tudósítás is megvan – idézte fel az emlékeket a kétszeres magyar gólkirály, Bajzát Péter. – Ez nyilván az én pályafutásomban is mérföldkőnek számított, ha jól tudom, azóta csak egy játékos, Hahn János érdemelte ki ezt az osztályzatot. Talán nem véletlen, hogy többnyire a csatárok kapják a tízest, a gól végső soron objektív mérce, egy-egy kapusnál vagy középső védőnél nyilván nehezebb ehhez hasonlót felállítani.
Arra is emlékszem, hogy négy gól még nem lett volna elég a legmagasabb kalkulushoz. A mérkőzés után ugyanis felhívott a Nemzeti Sport tudósítója és elmondta, a negyedik gólom után hívta az akkori főszerkesztőt, és megkérdezte tőle, a mesternégyes elég-e a tízeshez. Elsőre nemleges választ kapott, az ötödik gól után aztán ismét tárcsázta a számát, és akkor már a főszerkesztő is rábólintott a tízesre. A mérkőzés után arról beszéltem a Nemzeti Sportnak, hogy a meccslabdát a szüleimnek szánom karácsonyi ajándékként, illetve hogy az öt gól miatt vélhetően mindenkinek fizetnem kell egy kört. Nos, mindkettő megtörtént. A szüleim sokszor még az idegenbeli meccsekre is elkísértek, mindenben támogattak, egyértelmű volt, hogy a labda az övék lesz. Ami pedig a másik történetet illeti, a többiek számon is kérték volna rajtam a meghívás elmaradását egy ilyen meccs után.”
A kétszeres Magyar Kupa-győztes támadó persze nem csak az emlékezetes meccs másnapján figyelte lapunk osztályzatát.
„Minden futballistát érdekel, milyen jegyet kap a tudósítótól. A jó osztályzat jót tesz a lelkének, de nyilván velem is előfordult, hogy nem értettem egyet az újságíróval. Nem véletlen, hogy amikor a többiekkel beültünk az étterembe, előbb-utóbb mindig előkerült a sportlap, kézről kézre adtuk. Egyébként nemcsak a futballoldalakat olvastam el, a többi sportág hírei is érdekeltek.”
PÉCS–VASAS – BAJZÁT ÖT GÓLJÁVAL