NB I: Bizonyítsák be, hogy a Fehérvár kerete az egyik legerősebb! – Boris

– Mikor tudta meg, hogy a következő csapata a Mol Fehérvár lesz?
– Nagyon kevéssel a hivatalos bejelentés előtt – felelte lapunknak Michael Boris, a Mol Fehérvár szerdán kinevezett vezetőedzője, aki Szabics Imrét váltotta a kispadon. – Ami segítséget jelenthetett, hogy bár nyáron távoztam az MTK-tól, a magyar élvonalat továbbra is figyelemmel követtem, Dániában általában heti két NB I-es meccset néztem meg. Miután a SönderjyskE-nél november elején közölték, nem tartanak igényt a munkámra, több NB I-es meccset is a helyszínen néztem meg, igyekeztem képben lenni a magyar labdarúgással.

– A vasárnapi ellenfelet, az Újpestet is figyelte?
– Akkor még csak kíváncsiságból, de igen. A Gyirmót elleni bajnokit és a Kisvárda elleni Magyar Kupa-mérkőzését láttam, érdekelt, hogyan futballozik az együttes a téli edzőváltás után. Az élet úgy hozta, hogy most hasznosíthatom a látottakat.

– Mielőtt a Mol Fehérvárra rátérnénk, beszéljünk kicsit a közelmúltról: miért kellett távoznia a SönderyskE-től?
– Mert nem nyertünk elég meccset. A dán élvonal a magyarhoz hasonlóan tizenkét csapatos, de ott az első hét-nyolc helyezett csaknem azonos szintet képvisel, és több olyan csapat szerepel a mezőnyben, amelyek rendszeresen BL- vagy Európa-liga-résztvevők. Sajnos nem értük el az elvárt eredményeket, ha pedig elmaradnak a győzelmek, az edzőnek mennie kell, ez tiszta sor.

– Utána a Kisvárda és a Bp. Honvéd érdeklődéséről lehetett hallani. Mekkora esélye volt, hogy már tavaly télen visszatér a magyar futballba?
– Mivel dolgoztam korábban Magyarországon, és épp nem volt csapatom, kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy bedobják a nevem. Ha a stadionban nézek meg egy-egy meccset, felerősödnek ezek a pletykák, pedig az edző nem mindig azért megy ki egy-egy bajnokira, hogy munkát szerezzen magának. Az említett két klub közül az egyikkel eljutottunk beszélgetésig, de nem volt annyira konkrét a megkeresés, mint most a Mol Fehérvártól.

– Olyan csapatot vett át, amelyik mindhárom tavaszi bajnokiját elveszítette. Milyen állapotban vannak a labdarúgói?
– Az első három nap nagyon sűrű volt, az első edzésen többnyire csak megfigyelőként voltam jelen. Kívülről akartam megvizsgálni, kinek milyen az edzésmunkája, mit árul el a testbeszéde, hogyan viselkedik a pályán és azon kívül. A második napon már láttam pozitívumokat, de nyilván nem lehet három-négy nap alatt mindent megváltoztatni, lépésről lépésre kell haladnunk. A legfontosabb, hogy a csapat visszataláljon a helyes útra, és ismét elkezdjünk nyerni.

– Mi kell ehhez?
– Először is egységes csapatként kell futballozni, meccsnapon pedig azt akarom látni, hogy mindenki készen áll a feladatra. Ebben az együttesben nem két-három futballista tud meccset nyerni, tíz-tizenkét olyan játékos van a keretben, aki a mi oldalunkra billentheti a kiélezett mérkőzéseket, de csak akkor, ha mindent belead, és igenis meg akarja mutatni, mire képes. Ezt akarom látni: mutassák meg a futballisták, mire képesek, bizonyítsák be, hogy valóban a Fehérvár kerete az egyik legerősebb.

– Taktikai szempontból milyen futballt akar látni a csapattól?
– Előbb találjuk meg minden játékosnak azt a posztot, amelyen a legtöbbet hozhatja ki magából. Erről a futballistákkal is beszélgettünk, kíváncsi vagyok, ki hol érzi a legjobban magát, és hol tudna a legtöbbet segíteni a csapatnak.

– Elérhetőnek tartja a harmadik helyet?
– Nem voltam jó matematikából, de ha nem tévedek, harminckilenc pontot még lehet szerezni... Ám egyelőre felesleges ennyire előreszaladni, a lényeg, hogy véget vessünk a rossz sorozatnak. A bajnokság mellett pedig a Magyar Kupát se felejtsük el, abban három meccset kellene nyerni ahhoz, hogy trófeával zárjuk az idényt, és a nemzetközi porondon is indulhassunk.

– Hol kell végeznie a csapatnak, hogy nyártól is ön maradjon a Fehérvár vezetőedzője?
– Először is az lenne a legfontosabb, ha meccseket nyernénk... Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, e pillanatban nem az én személyem a fontos, nem az én jövőm, hanem hogy a csapat a szebbik arcát mutassa a folytatásban.