NB I: Zsóri Dániel futballista élete a csillogás után

Milánó, Lionel Messi és a Puskás-díj. Nem csoda, ha 2019 szeptemberében az akkor 18 esztendős Zsóri Dániel is csak kapkodta a fejét, amikor a milanói Scalában rendezett FIFA-gálaesten a labdarúgás félistenei közé csöppent. Csak a miheztartás végett, a magyar támadó 2019 februárjában mutatkozott be az NB I-ben, hét hónappal később pedig néhány pillanatig olyan közegbe csöppent, amelyről a magyar futballisták az utóbbi évtizedekben csak álmodozhattak. Köszönhetően annak, hogy azon a bizonyos első élvonalbeli meccsen a Debrecen színeiben a 93. percben gyönyörű gólt ollózott a Ferencváros kapujába, az „értékét” pedig tovább növelte, hogy a szépségdíjas gól jelentette a győzelmet a 2–1-es Loki sikernél. A találat belépőt jelentett az említett szeptemberi gálaestre, a legszebb gólért járó Puskás-díjért pedig Lionel Messi, Juan Quintero, valamint az időközben a Fehérvárhoz szerződő magyar futballista versengett – Michael Essien pedig Zsóri Dániel nevét húzta ki a borítékból.

Néhány hónap alatt hatalmasat fordult a világ a csatárral, ám a csillogásnak és a nemzetközi sajtó által is elismert dicsőségnek akadtak árnyoldalai is. Fehérváron a stábtagok, a klubvezetőség, valamint a játékostársak is segítettek abban, hogy csökkentsék a fiatal tehetségre nehezedő nyomást, és a futballista magatartásán és edzésmunkáján sem érződött, hogy akár csak egy pillanatig is elszállt volna magától. A mentalitásával és az eltökéltségével nem volt probléma, ám a túlzott bizonyítási vágy, a megfelelési kényszer olykor görcsösségbe csapott át. Ezen pedig akkor sem tudott teljesen túllépni, amikor 2020 nyarán az akkor még NB I-ben szereplő Budafokhoz szerződött.

„Minden beszélgetésünkből az jött át, hogy él-hal a labdarúgásért, ugyanakkor a Puskás-díj utáni időszak kicsit megviselte  – mondta lapunknak Csizmadia Csaba, aki az előző idényben a Budafok vezetőedzőjeként együtt dolgozott a futballistával, és a mai napig jó viszonyt ápolnak egymással. – Rangos díjat nyert meg, de emiatt az elvárások is megnőttek vele szemben, illetve olyan támadásokat is kapott, amelyekre egyáltalán nem szolgált rá, eleinte nem is tudta, mihez kezdjen a sok rosszindulatú megnyilvánulással. Olykor akarva-akaratlanul is eljutottak hozzá az internetes hozzászólások, a kommentek, és nem értette, miért támadják annyian, amikor semmi rosszat sem csinált. Nem tudta, mivel érdemelte ki a negatív megítélést. Nekem úgy tűnt, az emberek többségében nem tudatosult, hogy a Puskás-díjat a legszebb gólt szerző játékos kapja, nem pedig a világ legjobbja. Ehhez képest az ifjú labdarúgó úgy érezte, hogy az elismerés után minden fordulóban bombagólt várnak tőle, és azt, hogy váltsa meg a világot. Mivel nagyon fiatal és nagyon érzelmes játékosról van szó, kezelni kellett a helyzetet. Többek között azzal nyugtattam, hogy csinálja utána, aki tudja. Nehogy már ő érezze rosszul magát, amiért megkapta a díjat. Úgy érzem, mostanra túljutott ezeken a nehézségeken.”     

A futballista mentalitására és munkamoráljára Budafokon sem volt panasz, ám hamar kiderült, az elvárások mellett másik problémát is orvosolni kell: a gyerekként is lobbanékony természetű futballistát már a második fordulóban kiállították.

„Kevés olyan futballistával dolgoztam, aki ennyire szenvedélyes lenne, de éppen ez üthet vissza, ha túlcsordul az a bizonyos pohár  – folytatta a szakvezető. – Az első mélyebb beszélgetésünk a második forduló után volt, akkor próbáltunk megfejteni, mi okozza nála ezt a hirtelen dühkitörést. Edzéseken is rendre hergelte magát, ha nem sikerült valami, ez pedig a koncentráció rovására ment. Próbáltuk megértetni vele, hogy kezelnie kell az érzelmeit, és ez később többnyire sikerült is. Összességében élveztem vele a közös munkát, sajnálom, hogy a márciusi keresztszalag-szakadása után éppen az idény legfontosabb szakaszára veszítettük el.”     

A hosszú sérülését maga mögött tudó támadó a Mol Fehérvár kölcsönjátékosaként tavasszal a ZTE-nél igyekszik felépíteni önmagát.

Immár higgadtabb, érettebb fejjel.