Az ózdi öltözőben általában három Nemzeti Sport járt körbe a játékosok között meccsnap után, hétfőn. Akkoriban délelőtt tíz óra után már nem lehetett laphoz jutni, Csank János, a csapat akkori kapusa pedig nagyon büszke volt rá, amikor az összeállítás végén a „jók” között megjelent, hogy: Csank (a mezőny legjobbja).
„Tizenkilenc éves koromban, 1965-ben az Ózd színeiben az NB I-es tartalékbajnokságban a Fradi otthonában játszottunk, akkor jelent meg először a nevem az újságban – emlékezett Csank János. – Ez aztán rendszeressé vált, amikor az Ózd és az Eger színeiben futballoztam az NB I B-ben, és nagy örömmel töltött el, hogy többször a mezőny legjobbjának választott a lap. Az Egernél aztán vezetőedzőként kezdtem el dolgozni, megnyertük a másodosztályt, így egyre több cikk született rólam, és szépen lassan állandó témát jelentettem. A Békéscsabánál aztán a második bajnoki idény őszi szezonja nem sikerült jól, télen pedig megjelent egy cikk azzal a címmel, hogy »Csank, a játékosfaló!«. A kolléga szerint kilenc játékos miattam távozott a keretből, édesanyám pedig otthon annyira szívére vette ezt a negatív címet, hogy könnyes szemmel megkérdezte tőlem: mit csináltál kisfiam, hogy ilyeneket írnak rólad?! Zsidai István, a lap újságírója aztán megkeresett, én pedig kőkeményen reagáltam minden felvetésre – ez volt az első olyan interjú, amelyben keményem fogalmaztam. Váci éveim során pedig a néhai Gonda László keresett, aki gyakornokként került ki Vácra, de remekül beletanult a szakmába. Ő aztán könyvet is írt rólam Csank meccsei címmel, és ez emlékeim szerint több részletben, az újságban is megjelent – én végül is ott olvastam el...”
Az egri Dobos Cukrászda is kiemelt „szereplő” volt Csank János életében, aki játékosként és edzőként is rengeteg időt töltött el azon a helyen az újságot böngészve, és a Nemzeti Sportnak is volt köszönhető, hogy legendás ismerete lett a labdarúgókról.
„Három-négy krémes elfogyasztása közben minden egyes összeállítást elolvastam minden osztályból, a kapusok nevét pedig különösképpen megjegyeztem, így megmaradt bennem például a Lőrinci Fonó Dolgozók SE kapusának neve, Francia is... – szolgált érdekességgel franciakrémes-evéséről a tréner, aki ma ismét a Vác FC-t trenírozza. – Persze, akkoriban még nem volt ekkora fluktuáció, átigazolási időszak is csak nyáron volt, így egy év alatt meg lehetett tanulni a játékosok nevét.”
Csank Jánosról köztudott, hogy mindig rendelkezésre állt, sosem keresett kibúvót, bármilyen kellemetlen vereség után kellett értékelni.
„Tudtam, hogy alapkövetelmény a hét egyes, jugoszlávok elleni vereség után is az újságírók rendelkezésére állni. Sohasem remegtem attól, mit írnak rólam, sőt, próbáltam erőt meríteni a nehéz szituációkból is. Azonban minden rólam szóló cikket nem olvastam el, nővérem azonban igen, sőt ő gyűjtötte is a rólam szóló írásokat.”