Paks: „Ott, abban a pillanatban kicsit megsajnáltam őket” – Bognár a Budafok elleni 9–2-ről

„Amikor a Budafok elleni bajnoki mérkőzésen csapata megszerezte a hetedik, majd a nyolcadik gólt, nem szólt be a kispadról a játékosainak, hogy elég lesz?” – szólt a kérdés Bognár Györgyhöz a fővárosi együttessel szemben 9–2-re megnyert meccs kapcsán.

„Soha nem csinálnék ilyet, mert egy edző abban a pillanatban elveszti a hitelét a játékosai előtt, ha ezt megteszi – felelte az Origónak a Paks vezetőedzője. – Mindig azt kérem, mindegy, mi az eredmény, menjünk a kapu felé, támadjunk, szerezzünk gólokat. Viszont amikor berúgtuk a nyolcadikat, átfutott az agyamon, hogy »jaj, csak ne legyen tíz«. Ott, abban a pillanatban kicsit megsajnáltam a Budafokot.”

A Budafok mellett a Diósgyőr esett ki az NB I-ből a mögöttünk hagyott idény végén, amit Bognár nagyon sajnál – szemben azzal, hogy például a Ferencváros vagy a Mol Fehérvár nem keresi őt a vezetőedzői poszttal kapcsolatban.

„Tisztában vagyok azzal, hogy hol a helyem. Szándékosan vonultam ki az NB I-ből tizenöt évre. Miért kellene szomorúnak lennem? Akkor viszont nagyon szomorú vagyok, amikor azt látom, mi történik mondjuk a DVTK-val. Hogy az elmúlt tizenöt évben senki sem tudott ott normális futballt csinálni. Egy olyan városban, ahol egy pici siker esetén is tizenötezer ember lenne a lelátón. Bánt, hogy elvesztik a szurkolóikat, hogy kiesnek. Nem az, hogy nem én vagyok a DVTK edzője” – mondta.

Bognár nagyon büszke arra, hogy csapata 76 szerzett góllal megdöntötte az FTC (72) eddigi gólcsúcsát a tizenkét csapatos NB I-ben. A szakember elmondta, együttesét a nemzetközi porondon is ugyanabban a felfogásban játszatná, mint a honi bajnokságban – persze az észszerűség határain belül...

„Azt gondolom, hogy ebben az új kupában – utalt Bognár az Európa-konferencialigára – a selejtezőben egy-két fordulót sikeresen tudtunk volna venni azzal a futballal, amit a magyar bajnokságban mutattunk. Nem változtattam volna semmit. Ugyanúgy nekimentem volna egy kazah vagy egy albán csapatnak, mint idehaza a Puskás Akadémiának vagy a Fehérvárnak. Ez egyben szakmai válasz is lett volna, hogyan működik az a nemzetközi téren, ami idehaza működött. Alkalmazkodni akkor kell az ellenfélhez, ha az nyilvánvalóan jobb csapat. A Fehérvár nem nyilvánvalóan jobb csapat, mint a Paks. A Puskás Akadémiát megvertük Pakson 6–2-re. A magyar NB I-ben mindenkit meg lehet verni. A Bundesliga hetedik helyezettje nyilván más kategória.”

Bognár sokakat meglepett azzal, hogy Böde Dánielt a középcsatár pozíciójából hátravezényelte a védelem tengelyébe. A Paks vezetőedzője úgy véli, szükségszerű volt a változtatás az NB I korábbi gólkirálya esetében.

„Daninak már nincs meg az a sebessége, hogy centert játsszon. Őt már nem lehet indítani, de ha az ellenfelet odaszorítjuk a kapu elé, akkor még mindig nagyon hasznos tud lenni a kapu előtt is. Tudtam, hogy a védelemben a párharcokat megnyeri, ha közel kerül az ellenfélhez, leszereli. Sokszor nyilatkoztam, hogy hátra kellene őt vezényelni. A legjobb barátjának, a csapat mellett dolgozó Éger Lászlónak is elmondtam ezt. Tudtam, hogy továbbadja majd Daninak. Az első edzésen Böde azzal jött oda hozzám, hogy »oké, mester, akkor megyek hátra, ugye?« Nekem az volt a célom, hogy újra élvezze a labdarúgást. Mert elöl nem élvezte. Egy évig szenvedett a Pakssal, hogy elöl tartották. Dani az első perctől kezdve partner volt ebben. Mindig mindent megcsinált, amit kértem. És élvezte a futballt.”

Bognár György az őt is leterítő koronavírus-fertőzésről is beszélt. Annyira legyengült, hogy kórházban is kezelték, ahol – mint elmondta – az első napokban Hahn János nagypapája volt a szobatársa.

„Odahaza próbáltam gyógyítani magam, rajtam a brit mutáns ment át. Otthon minden nappal egyre rosszabbul lettem, de ezt nem akartam tudomásul venni. A páromnak akkor lett az egészből elege, amikor ülve sem kaptam levegőt, ekkor hívta ki a mentőket, akik oxigénre kötöttek, ettől egyből jobban éreztem magam. Azonnal kórházba kerültem, kétoldali tüdőgyulladással. Ekkor sem ijedtem meg, miközben emberek ezrei haltak meg a járványban. Az orvos azt mondta, hogy maradnom kell, nem vitatkoztam. Kilenc napig kaptam az oxigént, közben teljesen leépültem. A vécére még kibotorkáltam, de vissza már nem tudtam menni, a falba kapaszkodva másztam vissza az ágyig, hogy a számra tudjam illeszteni az oxigént. Az első néhány napban Hahn János nagypapája volt a szobatársam. Ő sokat segített abban, hogy ezt az időszakot átvészeljem. Napról-napra jobban vagyok, ez most a legfontosabb. Néhány hete ötvenhárom százalékos volt a tüdőkapacitásom. Ennél most sokkal jobb a helyzetem” – mondta Bognár.

A Paks vezetőedzőjével készült teljes interjút ide kattintva olvashatja el!