PAFC: Nagy Zsolt nem búsul, hogy kimaradt az Eb-keretből

Alakulhatott volna úgy is, hogy ezekben a napokban Ausztriában tartózkodik – és nem turistaként. Nagyszerű idényen van túl Nagy Zsolt, a Puskás Akadémia 28 éves, kétszeres válogatott védője: végig alapember volt klubjában, 27 bajnokin három gólt szerzett, és rengeteget tett, hogy Hornyák Zsolt irányításával az együttes történelmet írva ezüstérmesként fejezze be a bajnokságot. Hihetnénk, minden kerek a több poszton is bevethető labdarúgó körül, azonban ez akkor lenne így, ha a válogatottal edzőtáborozna Saalfeldenben.

„Huszonnyolc esztendős lettem, és bár nem kerek évforduló, az ember ilyenkor azért visszagondol, milyen időszak is van mögötte – mondta a születésnapján kedden felköszöntött Nagy Zsolt. – Jó idényünk volt a Puskás Akadémiával, hiszen a Ferencváros mögött másodikok lettünk a bajnokságban, és úgy érzem, én is tudtam ebben segíteni. Szerencsére elkerültek a sérülések – egy meccset kellett kihagynom sarokcsontgyulladás miatt –, eltiltás miatt csak egy bajnokiról hiányoztam; igaz, a tavasszal én is megbetegedtem, így néhány találkozóról lemaradtam. A szakmai stáb hat poszton is számításba vett, és bár próbáltam a legjobbamat nyújtani, sajnálom, hogy nem ért válogatott meghívót. Tisztában voltam vele, Marco Rossi mikor hirdet keretet, és bár nagyon szerettem volna bekerülni, nem búslakodom. Ebben a helyzetben egyet tehetek: megyek tovább, próbálok még többet dolgozni, hogy legközelebb számítson rám a szövetségi kapitány.”

A századik élvonalbeli mérkőzéséhez közelítő (94 találkozónál jár) Nagy Zsolt nem tagadja, 2020 nyarán, amikor bronzérmes lett a Puskás Akadémiával, nem gondolt rá, hogy a következő idényből még többet hoznak ki.

„Előttem vannak a pillanatok, amikor egy évvel ezelőtt a harmadik helyet ünnepeltük: ha akkor valaki azt találja mondani, jövőre ezüstérmesek leszünk, alighanem elmosolyodom – folytatta Nagy Zsolt. – Persze tudom, mindig többre kell törekedni, nem szabad megelégedni, éppen ezért fogalmazok úgy: igenis jó lenne elsőnek lenni! Az ősszel volt sorozat, amelyből nagyon rosszul jöttünk ki, és bár annak a végén közel kerültünk a kieső pozícióhoz, fel tudtunk állni, és összességében nagyon jó tavaszt produkáltunk. Jóval kevesebb döntetlent játszottunk, mint az előző idényben, ugyanakkor a fejlődéshez elengedhetetlen, hogy ne hullajtsunk pontokat a mezőny vége felé lévő csapatok ellen. Hogy melyik meccsre emlékszem vissza a legszívesebben? Az utolsó fordulóban öt-nullára nyertünk a Budafok ellen, két gólt szereztem, és gólpasszt is adtam, de a csapattársaim szerint ha a kapu előtt jobb döntéseket hozok, ötször is betalálhattam volna. Azt válaszoltam, alighanem így van, de hagytam néhány gólt a következő évadra is… Amúgy eksztázisban játszottam, nagyon vágytam rá, hogy megszerezzük a második helyet. Amikor Csákvárról visszakerültem a Puskás Akadémiához, nagyon jó fél évem volt, de talán mondhatom, összességében a pályafutásom legjobb idényén vagyok túl.”

Nincs ebben semmi önfényezés, ugyanis a Nemzeti Sport osztályzatai alapján a balhátvédek rangsorában csak a Ferencváros légiósa, Marcel Heister előzte meg Nagy Zsoltot. Noha a felcsúti klub saját nevelésű labdarúgója korábban elmondta, a védősor bal oldalán érzi magát a legjobban, ha a helyzet úgy kívánta, Hornyák Zsolt vezetőedző jobbhátvédként és középső védőként is bevetette, játszott védekező középpályást, de futballozott „10-es” szerepkörben és támadóként is, vagyis igazi jolly jokernek bizonyult.

„Három hét szabadságot kaptunk, és bár annak csak az utolsó hetében van kötelező program, én egy pillanatra sem álltam le   – árulta el a Puskás Akadémia védője. – Mindennap erősítettem, futottam, ugyanakkor próbálok sok időt eltölteni a családdal, és persze horgásztam is – többek között egy nagyjából harminchárom kilós tokhal is a horgomra akadt. Várom az Európa-bajnokságot, óriási szurkoló leszek, de addig is szorítok két csapattársamnak, Tóth Balázsnak és Spandler Csabának, hogy a szűk keretben is ott legyenek – úgy érzem, megérdemelnék.”