MTK: Fontos, hogy az edző időnként tökös legyen – Boris

„Fontos, hogy az edző időnként tökös legyen.”

Az MTK Budapestet irányító Michael Boris – többek között – ezzel indokolta döntését, amikor a 16 esztendős, a középiskola tizedik osztályát taposó Vancsa Zalán szerepeltetéséről kérdeztük. Lapunk számos cikket írt már a magyar fiatalok elkallódásának okairól, a bizalom hiányának hosszú távú káros következményeiről, a tucatlégiósok felesleges szerepeltetéséről, és a néhány évvel ezelőtti törekvésében a Magyar Labdarúgó-szövetség is próbálta anyagilag ösztönözni az NB I-es egyesületeket a hazai nevelésű tehetségek bevetésére. Miközben mindezek ellenére az élvonalbeli mezőny jelentős része továbbra is ódzkodik a magyar tinédzserek mély vízbe dobásától – tisztelet a kivételnek –, az MTK szisztematikus munkával igyekszik beépíteni őket az első csapatba.

A 16 év jelzésértékű, mint ahogyan az is, hogy a kék-fehérek szakvezetője nem agyonnyert mérkőzés kilencvenedik percében küldte pályára a támadót: amikor az Újpest elleni idegenbeli bajnoki 82. percében beállt, 1–1-et mutatott az eredményjelző.

„Szeptemberben már meghívtuk az első csapathoz néhány napra, utána az U19-esekkel készült tovább – mondta lapunknak Michael Boris. – Amikor március végén, a válogatott szünetben ismét felhívtuk az A-csapathoz, láttam, mennyit fejlődött a fizikuma, ezért úgy döntöttem, a folytatásban maradjon velünk. Az akadémián megtanulható a megfelelő technika, de számomra az erőnlét és a taktikai érettség dönti el, mikor adok lehetőséget a fiataloknak az első csapatban. Az élvonalban erős hátvédekkel kell harcolni, rengeteg a párharc, emellett mindenkinek tudnia kell, hogyan kell labdával és labda nélkül mozognia. Zalánon azt láttam, mindkét téren sokat fejlődött, akkor meg miért ne adtam volna meg neki a lehetőséget?”

A következő héten, a Mol Fehérvár elleni bajnokin (1–3) már a 65. percben intettek a melegítő játékosnak, ám Sebastian Herrera piros lapja átírta a forgatókönyvet, így a Vasas korábbi játékosának és ügyvezető igazgatójának fia csak a 76. percben lépett pályára.

„Amikor az Újpest ellen szóltak, hogy pályára lépek, sok gyerekkori emlék eszembe jutott – mondta lapunknak a Csanádi Árpád Sportiskola tizedik osztályos tanulója, Vancsa Zalán, aki a járványhelyzet miatt az utóbbi hónapokban az online tanórák és az edzések között ingázott. –  Az asszisztens edzőnk, Farkas Attila elmondta, mi a feladatom a pályán, hozzátette, ne foglalkozzak semmivel, a rendelkezésre álló idő alatt próbáljak bizonyítani, és hogy élvezzem minden másodpercét. Az öltözőben annyit mondtak, hogy szép munka volt. Megtisztelő volt a lehetőség, de szerencsére nem vagyok lámpalázas, inkább feldob a tét és a lehetőség.”

Azóta a felnőttcsapattal készül, ám ha nem ütközik a két meccs időpontja, az U19-es találkozókon is pályára lép. Az edzések ugyanakkor nem a zöld gyepen kezdődnek, a 23 éven aluli játékosoknak a meccsnapokat leszámítva kötelező mindennap a konditeremben izzadniuk, a gyakorlatokat Hidvégi Sándor erőnléti edző felügyeli.

„Az utánpótlás- és a felnőttfutballt nem lehet összehasonlítani, és bár sokat teszek azért, hogy erőnlétileg fejlődjek, a korosztályos bajnokságokban sem az erőmmel próbáltam érvényesülni  – folytatta Vancsa Zalán, aki a terv szerint az ősztől magántanulóként folytatja. – Inkább a technikai képességemmel, a dinamikámmal és azzal, hogy nem ijedek meg a lehetőségtől. Michael Boris kellően szigorú ahhoz, hogy továbbfejlődhessek, nála tényleg csak a teljesítmény számít. Mivel a gimnáziumban az angol a kedvenc tantárgyam, nyelvi akadályok nincsenek, és az öltözőben is sok a fiatal, így a beilleszkedés könnyebben ment. Ezzel együtt Kanta Józsefnek hálával tartozom, mert az első tréningen ő volt az, aki odajött hozzám, mindenben segített, például a különböző gyakorlatoknál.”

A futballal az MLTC-ben megismerkedő, majd a Ferencváros érintésével MTK-hoz kerülő játékosnak éppen édesapja az egyik legnagyobb kritikusa, példaképe pedig Cristiano Ronaldo – ám a portugál klasszissal ellentétben tőle még senki sem várja, hogy hátára vegye aktuális csapatát.

„Nem megváltóként kell tekinteni a tizenhat éves játékosokra – vette vissza a szót Michael Boris. –  Nyilván többet hibáznak, hogy nem tudják még kiszámítani, érkezik a labda. Sokat futnak, gyorsak, de az idősebbek jobban olvassák a játékot. Nem is mondom, hogy elsősorban tőle várjuk Schön Szabolcs pótlását, de ha így dolgozik tovább, a lehetőséget a jövőben is megkapja. Minél többet játszik, annál jobb lesz, és ugyanez igaz Kata Mihályra vagy Mezei Szabolcsra. Ez az út, ebben hiszünk.”