Egy kiállítás képei – Szabó József virtuális tárlatvezetése a fehérvári Vidi Múzeumban

Ennek így kellene működnie minden jelentős tradícióra büszke klubnál.

Amikor két évvel ezelőtt a frissen átadott Mol Aréna Sóstóban megnyílt a Vidi Múzeum, a fehérvári futballcsapat vezetői úgy gondolták, érdemes lenne a klublegendák közül megbízni valakit, aki fogadja a vendégeket, körbekalauzolja a látogatókat, nemcsak könyvből megtanult lexikális tudással rendelkezik és azt adja át, hanem személyes élményekkel tudja még érdekesebbé tenni a tárlatvezetést. Az első felkérést a Videoton legendás UEFA-kupa-csapatának balhátvédje, Horváth Gábor kapta, vele együtt a klubnál több mint négy évtizede tevékenykedő Németh János kalauzolta az érdeklődőket.

Sajnos Horváth Gábort nagyon korán, mindössze 60 évesen – a megnyitó után néhány hónappal – 2019. szeptember 17-én elragadta a halál, utódja korábbi csapattársa és barátja, a Videoton színeiben 111 gólig jutó Szabó József lett, aki az 1984–1985-ös UEFA-kupa-sorozat gólkirályaként is letette a névjegyét.

Szabó József: Eladtak úgy a Fradinak, hogy nem is tudtam róla

NYOLCVANÉVNYI KLUBTÖRTÉNELEM

A székesfehérvári klub jelentős jubileumhoz ért 2021-ben, hiszen pontosan 80 éve alapították Vadásztölténygyári Vasas néven. Azóta rengeteg névváltoztatáson átesett, most Mol Fehérvár FC-nek hívják, persze a szurkolóknak nem nagyon áll rá a szájuk másra, csak a Videotonra vagy Vidire. Szabó József a klubtörténelem legeredményesebb játékosa, 1977-ben szerződött a piros-kékekhez.

„Dorogon születtem, hárman voltunk fiútestvérek, szinte csak a futball volt a téma nálunk, így már gyerekként is figyeltem a labdarúgás történéseit  – kezdte a szurkolók körében népszerű „Tyantyi”. – Amikor már fiatalként az NB II-ben játszhattam, aztán az élvonalba is feljutottunk, természetesen minden csapattal kapcsolatban naprakész voltam. Alig múltam húsz, amikor az NB I-ben a 25 dorogi gólból tízet én szereztem, várható volt, hogy több klub megkeres. Így is történt, ha jól emlékszem, a 16-ból 12 egyesület szeretett volna megszerezni. Kevesen tudják, de 1977 nyarán mindenben megegyeztem a Tatabányával. Közel volt Doroghoz, remek játékosok alkották a csapatot, ráadásul egy bányászvállalathoz tartozott a két egyesület, kézenfekvő választásnak tűnt. Igen ám, de Buzánszky Jenő bácsi közben a tudtom nélkül eladott a Fradihoz. Rajtam kívül a Dorognak még Major Ferenc volt U21-es válogatott labdarúgója, ő ment is a fővárosiakhoz. Én nem tudtam elképzelni az életem Budapesten, meg furcsa volt, hogy a hátam mögött egyezkedtek, pedig gyerekként Ferencváros-szurkoló voltam.”

Az utánpótlás-válogatottság azért is fontos Szabó József életében, mert ebben a csapatban együtt játszott Csongrádi Ferenccel, Burcsa Győzővel, Végh Tiborral, akik már a Vidiben bontogatták szárnyaikat, és jó barátságba kerültek. Végül hiába volt a szóbeli megállapodás a Tatabányával, a Vidi ajánlata lett a nyerő, a csatár aláírt az akkor már élcsapatnak számító piros-kékekhez.

AZ ELBUKOTT ARANYTÓL A CSODATRIÓIG

A Videotonnak akkor még nem volt évtizednyi élvonalbeli múltja sem, miután története során először 1968-ban jutott fel az NB I-be. Szabó József szeretettel beszél az elődökről, Bognár Ferencről, Kű Lajosról, Tímár Mihályról, akik alapemberei voltak az első sikercsapatnak, ráadásul kilenc évvel később még maga is együtt játszhatott a hűséges Karsai Lászlóval vagy Fejes Gáborral – ők végig a felemelkedés alapembereinek számítottak.

A tárlók üvege mögé helyezett régi mezek, labdák, csukák, fényképek, kék borítós igazolások akkor is bizonyítanák a folyamatos fejlődést, ha nem lenne melléjük téve ismertető cetli, évszám.

Az 1975–1976-os évadban robbantott először a Videoton, amikor Kovács Ferencelső fehérvári edzősködése idején hatalmas versenyfutást folytatott a bajnoki címért. A történet ismert: az utolsó előtti fordulóban bajnoki döntőnek beillő összecsapáson a mérkőzés előtt lecserélték Palotai Károlyt, a világ akkori legjobb játékvezetőjét, helyette Müncz Györgyöt küldték a rangadóra, aki aztán elvett egy szabályos gólt a Viditől, jogtalanul kiállította Májer Lajost, a hajrában pedig Pusztai László egyenlített, a vége 1–1 lett, aminek köszönhetően a Ferencváros lett a bajnok, a Vidinek ezüst jutott.

„A következő évadot nehezen vészelte át a csapat, nem tudta megemészteni, ahogy elbukta az aranyérmet, csak a középmezőnyben végzett  – ecsetelte Szabó József. – Kovács Ferenc helyére Lantos Mihály érkezett. A válogatott középcsatár, Wollek Tibor abbahagyta a játékot, és azt hiszem, ezért is akart engem megszerezni a Videoton, bár Dorogon és az első fehérvári edzőmérkőzéseken is középpályást játszottam. Misi bácsi gondolt egyet, feltolt centerbe, és jöttek a gólok, ott is maradtam. Jó csapatba kerültem. Szerencse is kellett, hogy gyorsan befogadjanak, az első évemben 17 góllal zártam, ez azért sok mindenben segített. Egyébként az első meccsünket éppen a Tatabányával játszottuk, a Bányász edzője Monostori Tivadar volt, aki korábban az ifjúsági megyeválogatottba meghívott öt dorogi játékos közül csak engem hagyott ki... Ezt később megismételte, ez is benne volt abban, hogy nem a Tatabányát választottam és haragudtam rá. Utólag tudtam meg, kissé feltüzelte a bekkeket azzal, hogy figyeljenek jobban rám, mert a nyáron nem akartam odamenni. Olyat pakoltak alám, hogy le kellett húzni a pályáról, két hétig gipszben voltam. Így indult a fehérvári karrierem, más kérdés, hogy a legtöbb gólt utána a Tatabányának rúgtam.”

Szabó József visszaemlékezése szerint az Aranycsapat védője, Lantos Mihály hiába volt nagyon rendes ember, szakmailag viszont nem annyira kifinomult. Változás akkor következett be, amikor Verebes József lett a segítője, aki hozta a modern módszereit és a sajátos pedagógiáját. A „Mágus” Lantos Mihály örökébe is lépett, és bajnokesélyest faragott a Videotonból. Ekkor kezdett kialakulni a későbbi UEFA-kupa-csapat váza, és ekkor állt össze minden idők talán legerősebb Vidi-támadósora: Tiber László, Szabó József, Májer Lajos.

„KÉTEMBERES” TRÓFEA, EURÓPAI HÍRNÉV

A múzeum leglátványosabb, legértékesebb szeglete természetesen az UEFA-kupa-menetelést mutatja be. Nem meglepő, hogy Szabó József is ott szeret leginkább időzni, mert az 1984–1985-ös idényben nem csak Európa, talán az egész világ megismerte a Videoton nevét annak köszönhetően, hogy a piros-kékek a Dukla Praha, a Paris SG, a Partizan Beograd, a Manchester United és a Zseljeznicsar kiütésével elmasíroztak a döntőig, amelyben ugyan összesítésben kikaptak a Real Madridtól, de a spanyol fővárosban, a visszavágón nyertek. A legnagyobb trófea, amelyet a múzeumban kiállítottak, nem ezért járt, de összefüggésben van a meneteléssel.

„Az 1983–1984-es évadban – ismét csak – Kovács Ferenc vezetésével harmadik helyen zártunk, a Vidi történetében én lettem az első gólkirály 19 találattal. Indulhattunk az UEFA-kupában, ezzel együtt az is megadatott, hogy a nyári felkészülés alatt elmehettünk egy spanyolországi négyes tornára, amelyre rajtunk kívül az uruguayi Penarol és a chilei Católica kapott meghívást. Sikerült megnyernünk, a döntőt a házigazda Zaragozával játszottuk, utána két játékosunknak kellett felmennie a pódiumra ezért a trófeáért.”

A szó csak dőlt Szabó Józsefből, miközben a nagy meneteléssel kapcsolatos relikviákat mutatta meg. A Dukla Praha elleni párharcról Koszta János védéseit emlegette fel, meg azt, hogy nem sokon múlt a továbbjutás. Párizsról és a PSG-ről Kovács Ferenc szavait idézte, aki a sorsolás után megmondta, hogy összeszedett futballal továbbjuthat a Vidi a friss Európa-bajnokokkal felálló franciák ellen. Aztán a Partizan Beograd elleni hazai 5–0 következik, Szabó József nagy estéje, hiszen négy gólt lőtt, de a csatár inkább úgy gondolja, oktatófilmbe illik, ahogy ott és akkor a Videoton csapatként futballozott. A Manchester Unitedet a PSG-vel hasonlította össze, míg szerinte a franciákat 10-ből 8-szor, az angolokat 10-ből 1-szer tudta volna legyőzni a fehérvári csapat, mit ad isten, az az egy a sóstói visszavágó volt, amikor Wittmann Géza szabadrúgásgólja után hosszabbítás és tizenegyespárbaj következett. A jugoszláv Zseljeznicsar elleni meccsről szólva nem említhetett mást, mint Csuhay József döntőbe jutást érő gólját, a Real Madrid elleni finálét felidézve pedig csak azért bánkódott, mert az első mérkőzésről a Videoton támadójátékáért felelős legfontosabb három játékos, Csongrádi Ferenc, Májer Lajos és ő maga is hiányzott jogosulatlanul kapott sárga lap miatt – még a PSG elleni első meccsen a játékvezető szerint gólöröménél elhagyta a pályát, és hiába bizonyították videofelvételekkel, hogy ez nem igaz, az UEFA nem törölte az eltiltását.

„Az UEFA-kupa-menetelés után rengeteg ajánlatot kaptunk. Hozzám például a Köln megkeresése jutott el, a madridi döntő előtt pedig a Sevilla tett olyan ajánlatot, amit én nem tudtam visszautasítani, csak éppen a Videoton akkori vezetősége bajnokságot akart nyerni, együtt akarta tartani a csapatot, így ott helyben, a szállodában kikosarazta a spanyol klub képviselőit. A következő évad már nem sikerült olyan jól, tudtuk, nem lesz még egy UEFA-kupa-menetelés, de mégis tovább akartunk jutni a második fordulónál, amelyben a Legia Warszawa állított meg minket. Ezt követően keresett meg az Iraklisz, jóval kevesebb pénzért, végül oda elengedtek, de sérült voltam, egy évet sem játszottam a görög csapatban.”

ÜVEG ALATT A GÓLKIRÁLYOK MEZE

A Vidinél fiatalítás kezdődött, Szabónak, Csongrádinak, Májernek is mennie kellett, aztán később valahogy mindegyikük visszatalált a klub kötelekébe. A múzeum következő fontos tárlója már Kaszás Gábor csapatát mutatja be, amely az 1988–1989-es évadban csak abban az egyetlen kiírásban érvényben lévő pontszámítás miatt nem lett bajnok. A kétpontos és a hárompontos rendszer között éppen az volt az az idény, amelyben tizenegyesrúgások döntöttek a bónuszpontról a döntetlen után, és ebben a műfajban nem volt jó a Vidi. Petres Tamás meze viszont odakerülhetett Szabó József csukája mellé, hiszen gólkirály lett, később a brazil André Alves és a jelenlegi csapatkapitány, Nikolics Nemanja is a legeredményesebbként tündökölt itthon. Kaszás Gábor fotója ott van a múzeumban, a magyar edzői kar akkori nagy tehetsége autóbalesetben hunyt el 1990-ben.

Szabó József akkor már utánpótlásedzőként segítette a klubot, aztán Csongrádi Ferenc segítőjeként kétszer is beugrott tüzet oltani, amikor kiesésre állt a csapat, mindkét alkalommal osztályozón maradt bent.

S bár az egyesület sok névváltoztatáson és gazdasági krízisen jutott túl, sőt, 1999-ben el is búcsúzott az élvonaltól, majd Csank János vezetésével lépett vissza gond nélkül, valahogy – más vidéki fellegvárakkal ellentétben – életben maradt. Csertői Aurél vezetésével a Vasast verte meg a Magyar Kupa 2006-os Üllői úti döntőjében, a finálé képsorai ott peregnek a múzeum kivetítőjén.

MEZEY, CARILLO, NIKOLICS BAJNOKI CÍMEI

A Videoton, illetve most már a Mol Fehérvár FC újkori történelme azért lehet sikeres, mert 2007 végén Garancsi István megvette a klubot, és Mezey György szakmai irányításával 2011-ben sikerült megszerezni a hőn áhított bajnoki címet. Ezekből az időkből jóval gazdagabb a tárgyi emlékek múzeumi kínálata, a piros-kékek ekkor már folyamatosan az aranyéremért csatáztak, 2015-ben pedig a spanyol Joan Carrillo, 2018-ban a szerb Marko Nikolics vezette csapat nyert bajnokságot. A képi anyag folyamatosan látható a múzeum több helyén elhelyezett kivetítőn, az emlék friss.

Ami pedig nagyon fontos, Szabó József is remekül érzi magát ebben a szerepkörben. Szívesen nosztalgiázik, amikor nagyobb csoport érkezik, és kiváló formában tartja magát, rengeteget kerékpározik, hiszen az egészség a legfontosabb, csípő- és térdprotézisműtéten is átesett.
A múzeum – amely a klub ajándéktárgyait forgalmazó bolttal alkot egységet – európai színvonalú, olyan, amilyet egy veretes múltra büszke egyesület megérdemel. A szurkolók, gyűjtők folyamatosan ajánlanak fel különböző Vidivel kapcsolatos tárgyakat, lehet, hogy egyszer nem is lesz nekik elég a jelenlegi, hangulatosan berendezett terem.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. március 6-i lapszámában jelent meg.)