Amikor a szakmai igazgató azt mondta, „senki sem gondolja, hogy Kuttor Attila vezetőedző vagy bárki más rosszul végezné a dolgát”, még hihettem, hogy Mezőkövesd kivételes hely, nem feltétlenül a pillanatnyi helyzet uralkodik, ezzel együtt volt bennem gyanú, hogy a duma és a szándék nem feltétlenül párhuzamos, hiszen Tóth László hétfői kérdésünkre így kezdte nyilatkozatát: „Dúlnak bennem az indulatok...”
Hozzátette ugyan, hogy „higgadtnak kell maradni”, meg persze az összefogás, meg van olyan, hogy nem megy egy csapatnak, ám ennek csak annyi jelentősége van, hogy végül „higgadtan”, az „összefogás” szellemében váltak meg Kuttor Attilától.
Csak azért nem mondom, hogy kirúgták, mert jó szokás szerint „közös megegyezéssel” váltak meg egymástól a felek, ami – ez meggyőződésem – elsősorban pénzügyi kérdés, elvégre mások a fizetési feltételek, ha az egyik vagy a másik fél hibájából mondják ki a válást.
Remélem, Kuttor edző legalább anyagilag jól járt a szakítással, már csak azért is, mert a Mezőkövesd csak köszönhet neki. Több mint három esztendőn át ült a kispadon, főszerepe volt abban, hogy a kövesdiek elismert tagjai lettek tucatbajnokságunknak, az elmúlt idény negyedik helye és kupadöntője egyértelműen megtámogatja ezt.
Hogy mi változott azóta, nem tudható, meg nem is érdekes, a kívülállónak – mondjon bárki bármit – nincs köze hozzá, ami az öltözőben és a környékén történik, más kérdés, hogy azért a közhelyeknél, a semmitmondásnál többet érdemel. Főként egy Mezőkövesd nagyságú település (lélekszám: 16 107) esetében, egy kisvárosban jönnek-mennek a hírek, majdnem mindenki ismer mindenkit, a fülbe súgás lényeges az információáramlásban.
Az pedig lélekszámtól függetlenül nyilvánvaló, hogy nincs olyan munkahely, ahol ne lennének feszültségek, ahol főnökök és beosztottak vannak, magától értetődő, hogy néha forr a levegő. És mindig a hierarchia dönt arról, hogy kinek van igaza – papíron mindenképpen.
Visszatérve Kuttor Attilához, az a legkevesebb, hogy – idézem a keddi kövesdi állásfoglalást – „további pályafutásához sok sikert kívánunk!”. Ha másért nem, a számok miatt. A Mezőkövesd 172 mérkőzésen lépett eddig pályára az NB I-ben, Kuttor csak játékosként 560-szor. Amikor edzőként megkeresték, éppen úgy kieső helyen állt a csapat, mint most.
De ezt csak a tények kedvéért írom le, talán mert velem nem egyeztek meg.
Közösen.