Gyász: Ladinszky Attiláról az összes spanyol sportlap megemlékezett

Mint arról korábban írtunk: Ladinszky Attila sürgős műtétre szorult volna, de a szívelégtelensége miatt az operációt nem merték megkockáztatni, és vártak, hátha megerősödik annyira, hogy a beavatkozás elvégezhető legyen, ám erre – az elsőként Sevillában megjelent gyászhír alapján – sajnos már nem kerülhetett sor.

„Ő volt az első csatár, akire felnéztem, amikor kilencévesen elkezdtem a Betisnek szurkolni, nyugodjon békében” – írta egy hozzászóló a sevillai El Desmarque cikke alatt, amelyben a lap Ladinszky Attila halálhíréről számolt be. Természetesen az összes nagyobb spanyol sportlap és napilap megemlékezett a csütörtök délután, hetvenévesen elhunyt játékos pályafutásáról, és a Marca, az As, és a Mundo Deportivo írása is hangsúlyozza, hogy az 1978-as távozása után is szoros kapcsolatban maradt a szurkolókkal, és a klubbal, amely 2017 novemberében meghívta őt az 1977-es, kupagyőztes csapat tiszteletére rendezett ünnepségre.

Ezzel kapcsolatban az összes forrás kiemeli, hogy a Szusza Ferenc kérésére Sevillába csábított futballista hiába volt több poszton bevethető, remek képességekkel megáldott támadó, a klub állandó ígérgetése ellenére soha nem kapta meg a spanyol állampolgárságot, így nem léphetett pályára az 1976–1977-es idényben a kupában, amikor a zöld-fehér együttes története során először hódította el a trófeát.

Érdekesség, hogy míg a Marca azt írja, hatvan mérkőzésen tizenhét gólt szerzett a Betisben, addig az As tizennyolc gólról ír, de ebben a tekintetben alighanem a klub honlapján is említett tizennyolc tekinthető helyesnek.

A három kiemelt sportlap közül a katalán Mundo Deportivón olvasható a leghosszabb megemlékezés (bár érezhetően az összes lap ugyanabból a forrásból dolgozott), amely kiemeli, hogy 1977-ben a Betis Ladinszky Attila góljával győzte le negyvenkét év után a Real Madridot. A lap hozzáteszi, hogy a csatár ennek ellenére mindig is az 1977 novemberében az Atlético Madrid ellen fejelt gólját tartotta a legemlékezetesebbnek – a legtöbb lap ezzel a fotóval illusztrálta a halálhírét.

Az ABC sevillai kiadása idéz is a csatár egy korábbi, 2013-as interjújából, amelyben a következőt mondta: „A szívem egy része mindig a Betisé lesz. Felejthetetlen pillanatokat élhettem ott át García Sorianóval, Cardeñosával, és a többiekkel. Csodálatosak az ottani emberek.”

A belga Le Soir kiemeli, hogy a játékával az 1970-es évek futballját színesítő Ladinszky az Anderlechtnél szerzett nevet magának azzal. hogy 1974-ben belga gólkirály lett a brüsszeli bajnokcsapat játékosaként.

A Belga Kupa 1973-as döntőjében két gólt szerzett, az Anderlecht szurkolótáborának kedvence volt, sajnálták, hogy Spanyolországba szerződik. A lap kiemelte, hogy visszavonulása után éttermet működtetett Belgiumban.

Ladinszky Attila halála kapcsán a Nemzeti Sport a magyar labdarúgás több szereplőjét is megkérdezte.

„Még gyerekként láttam játszani a Tatabányában, majd a Vasasban, különleges képességű labdarúgó volt – mondta lapunknak prof. dr. Genzwein Ferenc, a Testnevelési Egyetem kancellárja, a Vasas tiszteletbeli elnöke, korábbi vezetőedzője, Ladinszky Attila jó barátja. – Éppen az imént beszéltem Várady Béla özvegyével, Judittal, s közösen megállapítottuk, hogy ha Attila annak idején nem disszidál, hanem a Vasasban marad, Béla aligha futott volna be Ezüstcipővel is megsüvegelt karriert – nem mellesleg maga Béla szintén így gondolta, erről mesélt is nekem! Attila a Feyenoordban és az Anderlechtben egyaránt együtt játszott Rob Rensenbrinkkel, a kétszeres vb-ezüstérmes holland csillaggal, s volt egy heves vita köztük: melyikük legyen a balszélső, illetve a középcsatár? Mindketten balszélsők voltak, s mindketten középcsatárt akartak játszani. Végül Attila zárta le a vitát, mert kijelentette, ő lesz a center, kész, passz! Az emlékmérkőzését már meg is szerveztem, a Gellei Imre vezette öregfiúk válogatott szeptember közepén összecsap a Vasas öregfiúkkal.”

„Valahogy mindig úgy alakult, hogy együtt voltam Attilával – mondta Kenderesi István, a Vasas, a Twente, a Santander egykori kapusa. – Igaz, én előbb disszidáltam, mint ő, de amikor a Twentében futballoztam, akkor került a Feyenoordba, amikor a Santanderben, akkor ő a Betisben. Az sem véletlen, hogy én voltam az esküvői tanúja is, s érthetően rengeteg közös emlék fűz össze bennünket. Fantasztikus bal lába volt és kiválóan fejelt. Sajnos, két végén égette a gyertyát, a képességei alapján jóval többre vihette volna. A sors fintora, hogy miután nem ivott, miután letette a cigarettát akkor egy banális betegség vitte el. Csütörtökön este tíz körül írtam neki sms-t, nem tudtam, hogy az utolsó levelem lesz..."

„A hetvenes évek elején hagytam el az országot, s Brüsszelben éltem amikor találkoztam Ladinszky Attilával – fogalmazott Szepessy László, a belga RWD Molenbeek korábbi labdarúgója. – Ő az utánpótlás-válogatottal érkezett, a meccs után meglátogattam a csapatot, én vissza akartam térni Magyarországra, ő viszont le akart lépni, így aztán maradtam még egy kicsit én is... Igazi vagány labdarúgónak számított, nagyon tudott futballozni. Ha találkoztunk mindig szóba került a lelépésének története."

„Ladinszky Attila és Fazekas László! Miután Belgiumba igazoltam, a szurkolóktól jóformán mást nem hallottam, mint hogy ők voltak a legjobb magyar futballisták, akiket láttak játszani, bár azt is hozzátenném, hogy arrafelé mindig nagy szeretettel beszéltek a magyarokról – hangsúlyozta lapunknak Juhász Roland, az Anderlecht korábbi, a Mol Fehérvár FC jelenlegi játékosa. – Jellemző, hogy Ladinszky Attila már rég visszavonult, de ha kilátogatott egy Anderlecht-meccsre, a drukkerek nyomban elkezdték éltetni. Egy barátomtól tudom, hogy a belga foci egyik nagy alakja, Stéphane Demol állítja, még Puskásnál is jobb volt! Én többnyire itthon találkoztam vele, legutóbb ősszel az egyik Vasas-meccsen. Mindig volt közös témánk, ugyanolyan szeretettel gondolt az Anderlechtre, mint én. Összekötött minket az is, hogy mindketten sikeresek voltunk Brüsszelben, ő is ünnepelhetett bajnoki címet és Belga Kupa-győzelmet, és én is. Kedves ember volt, másokra is figyelt, nagyon sajnálom, hogy már nincs köztünk.”

AZ ANDERLECHT EMLÉKVIDEÓJA