Honvéd: Az ősszel a viselkedésem nem mindig volt méltó a klubhoz – Sannino

– Ha kicsit megkésve is, de sárga és piros lapokban szegény új esztendőt kívánok!
– Köszönöm szépen, igyekszem – vette a lapot Giuseppe Sannino, a Bp. Honvéd vezetőedzője. – El kell ismernem, az ősszel a viselkedésem nem mindig volt méltó a klubhoz, ezúton is elnézést kérek érte. A futball az életem, minden szereplőjét, így a játékvezetőket is tisztelem. A szabályokkal is tisztában vagyok, próbálom betartani őket, csak hát olasz vagyok… A vérmérsékletemből is fakad, hogy bizonyos szituációkban nem tudom kontrollálni az érzelmeimet. Ez sajnos odáig vezetett, hogy két meccsen nem irányíthattam a csapatot. Hozzáteszem, azt a két mérkőzést, amelyen nem lehettem a játékosok mellett, megnyertük.

– Tehát adva van a siker receptje?
– Ha ezen múlik, szívesen felülök a lelátóra. Komolyra fordítva: a hétköznapok során becsülettel felkészülünk a hétvégére, és bár viccelődünk azzal, hogy a távollétemben is győztünk, tévedés lenne azt hinni, hogy az edző munkája pénteken befejeződik. A meccs napjára ünnepként tekintek, mi sem természetesebb annál, mint hogy az első perctől az utolsóig a játékosokkal akarok lenni. Mindenki tudja, mi a feladata az adott mérkőzésen, de azért nem árt, ha a vezetőedző is ott van a közelben.

– A felkészülés során végig a futballistákkal lehet. Eddig minden rendben?
– Igen. Jól telt a téli szünet, feltöltődtem a szeretteim körében, ugyanakkor a pihenő utolsó napjaiban már hiányzott a munka. Jó volt újra találkozni a csapattal. Örömmel tapasztaltam, hogy miután az előírt edzésprogramot tisztességgel teljesítették, jó állapotban tértek vissza a futballisták. Egy hétig Kispesten készültünk, péntek óta Antalyában edzőtáborozunk. Már két hetünk sincs a Fehérvár elleni tavaszi nyitányig, de mindent megteszünk, hogy január huszonötödikére készen álljunk. Szerintem nem lesz gond.

– A bajnokság elején volt…
– Amíg élek, nem feledem, hogy négy vereséggel kezdtünk. Régóta vagyok a szakmában, ám ilyesmiben korábban nem volt részem. Az ötödik fordulóban ugyan legyőztük az Újpestet, de a következőben megint kikaptunk a Viditől, így hat mérkőzés után öt vereséggel szerénykedtünk. Mégis kimásztunk a gödörből, elsősorban a játékosok hozzáállásának és győzni akarásának köszönhetően. Hét meccsen nem találtunk legyőzőre, ráadásul a hétből hatot megnyertünk. Ez legalább annyira hihetetlen volt, mint a négy vereség.

– Ha visszatekint, ön mit tett azért, hogy forduljon a kocka?
– Senki se gondolja, hogy előhúztam valamit a cilinderből, nem vagyok varázsló. A sikerek idején ugyanúgy dolgoztunk, mint a rosszabb napokon. Az volt a kulcs, hogy hittünk magunkban. Mindent összevetve: a tabellán elfoglalt hatodik helyezésünk megfelel a realitásnak.

– A tavasszal ennél feljebb léphetnek?
– Ez a célunk. Bizakodásra ad okot, hogy Patrick Ikenne-King már teljes értékű munkát végez, és reményeim szerint hamarosan Mohamed Mezgrani, Gazdag Dániel és Nagy Gergő is visszatér. Ne árulja el senkinek, de Gerit úgy szeretem, mint a fiamat… Elképesztő, milyen szíve van! Az ősszel is sújtottak minket sérülések, most is sújtanak, de emiatt nem sírtunk és nem sírunk. A futballban ez benne van. Mentalitás kérdése az egész. Aki úgy áll hozzá, hogy átvészeli a nehezebb időket, át is vészeli. Mi így tettünk, ezért is álltunk talpra. Továbbá azért, mert a fiúknak sokat jelent, hogy a Honvéd címeres mezt viselhetik. No, de hol is tartottunk?

– Ott, hogy a tavasszal léphetnek-e feljebb.
– Az első három meccsünk mindennek ígérkezik, csak könnyűnek nem, hiszen a Fehérvár után a Mezőkövesddel, majd a Ferencvárossal játszunk. Nagyban meghatározhatja a folytatást, hogy a dobogós helyen álló együttesek elleni párharcokból hogyan jövünk ki. De ahogyan varázsló nem vagyok, a jövőbe sem látok, maradjunk annyiban, meglátjuk, mit tartogatnak a következő hónapok.

– A következő hetek is izgalmasak lehetnek, tekintve, hogy a télen eddig csak távoztak labdarúgók Kispestről, elkélne az erősítés.
– Bizonyára lesznek érkezők, ám ez ügyben a klubvezetők az illetékesek, őket kell megkérdeznie.

– Arra viszont ön is választ adhat, hogy – a tizenhat éves Török Kevin, az egyaránt tizenhét esztendős Megyeri Gábor, Buna Gábor és László Dávid, valamint a tizennyolc éves Irimiás Gergő személyében – miért vitt el öt fiatalt Törökországba?
– Mert tehetségesek. De ez nem jelenti automatikusan azt, hogy a tavasszal pályára is lépnek az NB I-ben. Egyelőre nincs többről szó, mint hogy lehetőséget kaptak a gyakorlásra az első csapattal. Elsősorban rajtuk múlik, mit hoz a jövő. Ha bizonyítják, hogy méltók a bizalomra, megkapják az esélyt, de csak azért, mert valakit tehetségesnek mondanak, még nem jár neki szerelés a felnőttek között. Kijelenthetem, a Magyar Futball Akadémián kiváló munka zajlik. Ennek is betudható, hogy a fiatalok közül néhányan gyakran velünk edzenek. Így testközelből mérhetjük fel őket, ők meg rádöbbennek, a felnőttfutball egészen más, mint az utánpótlásé.

– Vagyis nem ütik meg az élvonalban elvárt szintet?
– Mondjuk úgy, fel kell készülniük rá, hogy az NB I-ben mások a követelmények. Gondolok itt leginkább a szemléletre és az erőnléti állapotra. Ezen a szinten jóval nagyobb a nyomás, aki meg akarja állni a helyét, annak el kell viselnie. A győzelmi kényszert szintúgy. Ha valaki tehetséges, az természetesen örömteli, ám önmagában nem elég. Tudja, hogy az én szememben ki számít tehetségnek? Mondjuk az a kétezerhármas vagy kétezerkettes születésű gyerek, aki folyamatosan lehetőséghez jut a felnőttek között.

– Fél éve él Magyarországon. Mivel birkózott meg a legnehezebben?
– Az első négy fordulóban elszenvedett vereséggel. Azon kívül semmilyen nehézséggel sem találkoztam, otthon érzem magam Kispesten. Csak fokozta a boldogságomat, amikor az egyik győztes meccsünk után a szurkolók dalba foglalták a nevem. Karrierem során megfordultam már jó néhány klubnál, de kevés helyen tapasztaltam azt a feltétel nélküli rajongást, mint itt. Drukkereink a bajban is kitartottak mellettünk, ezt nevezem hűségnek.

– Vajon ön meddig kötődik a Honvédhoz?
– A szerződésem a nyárig szól, s örömmel dolgoznék tovább. Ez persze nem úgy megy, hogy én azt mondom, maradnék, és maradok is. Van még szűk fél évem, hogy bizonyítsam a vezetőknek, érdemes hosszabbítaniuk velem. De a főszereplő nem én vagyok, hanem a Honvéd. Senki és semmi sem lehet fontosabb a csapatnál.

– Látta már az épülő stadiont?
– Amikor csak tehetem, arra kanyarodom. Tulajdonképpen minden reggel. Gyönyörű lesz! Szeretnék a kispadon ülni az új Bozsik-stadionban.

– Ne haragudjon, de nehéz elképzelni, hogy ön a kispadon ül.
– Ebben igaza van. Akkor szívesen állnék a kispad előtt. Egye fene, egyszer még a nézőtérre is száműzhetnének.

A BP. HONVÉD TÉLI FELKÉSZÜLÉSI PROGRAMJA

A felkészülés kezdete:január 3.
Edzőtábor:január 10–19., Antalya (Törökország)

FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉSEK
Január 12.: Bp. Honvéd–Gaziantep FK (török I. o.) 0–1
Január 15., szerda: Bp. Honvéd–Partizani Tirana (albán I. o.)
Január 17., péntek: Bp. Honvéd–Hajduk Split (horvát I. o.)

*TÉLI JÁTÉKOSMOZGÁS A BUDAPEST HONVÉDNÁL
Érkezők: –
Kölcsönbe érkezők: –
**Kölcsönből visszatérők: –
Az utánpótlásból felkerültek/profi szerződést kötöttek: –
***Kiszemeltek: Fejes András (Paks), Anel Hadzic (bosnyák, Fehérvár)
****Távozók: Enisz Ben-Hatira (tunéziai-német), Vadócz Krisztián (szabadon igazolhatóként, CA Penarol – Uruguay)
Kölcsönbe távozók: Lukács Dániel (Tiszakécske), Tömösvári Bálint (kaposvári kölcsön után ETO FC Győr)
**Kölcsönből visszatérnek klubjukhoz: Vladislav Kulacs (ukrán, Sahtar Doneck – Ukrajna)
Távozhatnak/érdeklődnek irántuk: Egerszegi Tamás (DVTK, Vasas), David N'Gog (francia)