Haladás: Szervezett hadjárat indult ellenem – Illés Béla

Sorsdöntő napok előtt áll a Haladás. Ki ne tudná, a szombathelyi klub három fordulóval a befejezés előtt továbbra is sereghajtó a bajnokságban. Hátránya azonban ismét „csak” négy pont a 10., vagyis már bent maradó helyen álló Kisvárda mögött, és ha szombaton legyőzi a Paksot, még közelebb kerülhet a játéknapon Debrecenben vendégeskedő vetélytársához. Amíg Priskin Tamásék a pályán próbálnak csodát tenni, a klub vezetőinek is jelentős erőfeszítéseket kell tenniük. Az MLSZ elsőfokú licencadó bizottsága április 25-én az élvonalbeli együttesek közül a Diósgyőri VTK és a Mezőkövesd Zsóry mellett a Haladásnak sem adta meg az NB I-es licencet.

A hiányzó dokumentumokat május 3-ig lehet pótolni, majd várhatóan május 8-án derül ki, hogy sikeres volt-e a hiánypótlás. A remény mindenesetre él, hiszen kedden éjszakába nyúlóan ülésezett Szombathely megyei jogú város önkormányzata, és többek között olyan döntést hozott, hogy a Haladás százötvenmillió forintos támogatást kap, így a klubnak lehetősége nyílik orvosolni a licencadó bizottság által feltárt hiányosságokat.

„A licenc megszerzéséhez a stadion bérleti szerződését, valamint a saját tőkét is rendezni kell, ehhez kértünk százötvenmillió forintot a várostól – mondta lapunknak szerda délután Illés Béla sportigazgató. – Az összeget megszavazták, úgy tudom, hogy a kisebbségi tulajdonos is segít, valamint a többségi tulajdonos Halmill Kft. is melléteszi a pénzt, amennyire még szükség van. A licenc megszerzése most mindennél fontosabb! Nem szabad elfelejteni, amikor kétezer-hétben tulajdonrészt vásároltunk, még négyszázmillió forint volt a klub költségvetése, most pedig már egymilliárd-kétszázmillió, de azt látom, hogy még másfél milliárd forint sem jelent garanciát az első osztályra.

A Halmill Kft. kétezer-tizenötben lett többségi tulajdonos, azóta egymilliárd-százmillió forintot biztosított saját erőből és szponzori támogatásból, ám a közgyűlésen is elmondtam: nem ragaszkodunk a tulajdonrészünkhöz. Az elmúlt hónapokban szervezett és nyilvános hadjárat folyt ellenem, át kell gondolni, van-e értelme folytatni. Ha jön egy befektető, aki segíteni akar és tud, egy forintért is átadjuk a tulajdonrészünket, persze csak akkor, ha vállalja, hogy évi három-négyszázmillió forinttal beszáll a működtetésbe. Mi van akkor, ha senki sem jelentkezik? Nyilván meg kell beszélni, milyen lehetőségeink vannak...”