Fotók: Sóstó, édes Sóstó – a Vidi új stadionja készen áll

Fütyörésző melósok lapáttal egyengetik a homokot – az utolsó, sőt már az utolsó utáni simításokat végzik a Sóstói Stadionban. Az előrejelzéseknek megfelelően gyakorlatilag percre pontosan beköszöntő tél miatt sem masszírozza senki a szívtájékát idegességében, odakint, a hóesésben is vígan megy a tereprendezés, odabent, a melegben pedig végképp nincs akadálya annak, hogy a még innen-onnan hiányzó néhány csavar egyhamar a helyére kerüljön. A látvány lenyűgöző, ki itt belép, nyomban feléled benne a remény: ilyen környezetben csak jól lehet futballozni.

Apropó, környezet! Útikalauzunk, Székesfehérvár alpolgármestere, Mészáros Attila azzal kezdi, hogy a 14 milliárd forintos beruházás kiegészült egy négymilliárd forintos projekttel: a Sóstó Természetvédelmi Terület megmentésével, egyúttal fejlesztésével. A listavezető Ferencvárost üldöző piros-kékeket az sem zavarja, hogy ezáltal hatalmas zöldfelület alakult ki, hovatovább a 200 hektárnyi terület helyi és országos szinten is védettséget élvez. A kültéri séta során meggyőződhetünk arról, hogy nem véletlenül: három év alatt teljesen megújult a Sóstó. Az utakat, a járdákat és a sétányokat ugyanúgy felújították, mint a tanösvényt, arról nem beszélve, hogy ha Goran Basarics erőnléti tréner úgy gondolja, a szabadban tartana edzést Juhász Rolandéknak, minden további nélkül a stadionnal szomszédos közösségi tér fitneszparkjába is irányíthatja őket. Ugyanitt játszótér is épült, de ezt csupán azért tesszük hozzá, hogy érzékeltessük, a közösségi tér valóban közösségi tér – amely a hivatalos megfogalmazás szerint nyitott környezet, vagyis bárki által látogatható.

Csakúgy, mint az északkeleti lelátó aljában felhúzott látogatóközpont. Ha már erre vezet az utunk, ide is betérünk, és rögvest megtudjuk, hogy a város első úgynevezett zöld fala itt készült el. A futball itt is keveredik a növény- és állatvilággal: a Mol Vidi-címeres monitor mellett arról olvashatunk, hogy a vitézkosbortól kezdve az agárkosboron át a poloskaszagú kosborig tizenhat orchideafajta lelt otthonra Sóstón, de európai őzzel éppúgy találkozni, mint aranyos rózsabogárral. Jóllehet, ha az Újpest, a Honvéd vagy a Fradi tábora érkezik Fehérvárra, legfeljebb a rózsabogár merészkedik elő, igaz, félnivalója neki sem akad: a vendégszurkolók mindenkitől elzárva, egy alagúton keresztül juthatnak el a nekik fenntartott, 1400 fő befogadására alkalmas szektorba, mi több, a lelátókra nyíló kilenc kapuból egyet kizárólag ők használhatnak.

A tribün maga a piros-kék „mennyország”, összesen 14 200-an foglalhatnak helyet a piros és kék székeken. A felcsavarozásuk közben még arra is ügyeltek, hogy a kék ülőkék hullámot mintázzanak meg – mi másra, mint a Sóstó vízére utalva. Aki menet, azaz meccs közben úgy gondolja, feláll a székéről, és kiszalad egy bambiért, nem kell attól tartania, hogy lemarad a fontosabb jelenetekről: a létesítményben száz LED-es televíziót szereltek fel, a készülékek harminc százaléka a büfében üzemel, a maradék hetven pedig a főépületben – amely összesen öt szintből áll. Ha már az építkezést is az alapoktól kezdték, haladjunk mi is alulról felfelé: a „mínusz egyen” a játékosok és az edzők birodalma, a nulladikon a Vidi-shop, a múzeum, a jegyértékesítő központ, valamint az étterem, az elsőn az irodák és egy 1000 négyzetméteres rendezvényterem, a másodikon számos Sky-box található, míg a legfelső szint a gépészeté.

A néző-, illetve a játéktér között nincs akkora távolság, mint mondjuk a hazai öltöző és a rendezvényterem között: egy közepes távolugrónak meg sem kottyanna a lelátót a pályától elválasztó hét méter. Félreértés ne essék, senkit sem biztatunk arra, hogy tegyen egy kísérletet Szalma László 1985-ben felállított 830 centiméteres országos csúcsának megdöntésére: a hatvannál is több biztonsági kamerának köszönhetően könnyen kiszúrható a „tettes”.

Más kérdés, hogy puhára esne: az újhartyáni előnevelt fű remek állapotnak örvend. Jól néznek ki a legmodernebb ülésekből álló kispadok is, bár, mint tudjuk, az, hogy egy kispad mennyire kényelmes, elsősorban az eredményektől függ. Hogy ezen a téren Fehérváron ne legyen panasz, a beltéri fitneszhelyiség (is) van hivatott gondoskodni, de a masszás-, továbbá az orvosi szoba is azért van, hogy a játék(osok)kal minden rendben legyen. Az öltözőt már belakták a múlt pénteken „hazatérő” futballisták, akik egy-egy edzés után a szaunában lazíthatnak, hogy aztán elmerüljenek a medencében.

Ugyanakkor erre a helyiségre is igaz, amely az egész – nem mellesleg multifunkcionális szerepet betöltő, kulturális, tudományos és oktatási programoknak is otthont adó – stadionra. Nem giccses, nem hivalkodó, viszont ami kell, fellelhető benne.

Az pedig, hogy a poloskaszagú kosbornak kissé poloskaszaga van, nem zavar senkit.

Főleg, ha elnyomja az agárkosbor illata.