Eltemették, felemelték – interjú Böde Dániellel

– Nagyon hiányzott a lelkének a három gól?
– A győzelem volt, ami igazán kellett, és nemcsak nekem, hanem az egész csapatnak – felelte a Nemzeti Sportnak Böde Dániel, a Ferencváros 32 esztendős támadója, aki triplázott a DVTK ellen 4–1-re megnyert bajnokin. – Az más kérdés, hogy az én lelkemnek mire van szüksége. Bízom benne, hogy a jövőben is lehetőséget kapok, és bizonyítani tudom, hogy lehet rám számítani.

– A DVTK ellen bizonyította.
– Szombaton kijött a lépés, de egy fordulóval korábban, a Puskás Akadémia elleni vereségnél semmi sem sikerült. A csapat is gyengén futballozott, én sem tudtam gólt szerezni, kétszer is a lécre fejeltem a labdát. Nagyon bosszantó volt, de ilyen a futball: egy héttel ezelőtt eltemettek, most meg felemelnek. Csak annyit tehetek, hogy minden héten igyekszem a legtöbbet kihozni magamból, akár öt, akár kilencven perc jut nekem az adott meccsen.

– Gondolta volna, hogy ennyire sima győzelmet aratnak Miskolcon?
– Az elején nem érződött, hogy egy félidő alatt eldönthetjük a találkozót. A harmadik és a negyedik gólunk után már nem forgott veszélyben a győzelmünk, de ne felejtsük el, hogy a Diósgyőrnek döntetlennél és egygólos hátrányban is voltak helyzetei. Ha az ellenfél szerzi az első gólt, nehéz helyzetbe kerülhettünk volna, szerencsére nem így történt.

– A Debrecen elleni kettő-kettes döntetlen, majd a Puskás Akadémia elleni egy-nullás vereség után feszültebbé váltak?
– A Debrecen ellen buta kiállítás miatt kerültünk nehéz helyzetbe, és bár tíz játékossal is jobban futballoztunk, mint a vendégek, sajnos nem sikerült nyernünk. Ezzel szemben Felcsúton az egész csapat rossz napot fogott ki, ha hajnalig játszunk, akkor sem találtunk volna a kapuba. A két meccset nem lehet összehasonlítani, az elveszített öt pont viszont mindenkit bántott. A szombati győzelem után úgy tűnik, hogy visszataláltunk a helyes útra.

– A három góllal bejátszotta magát a kezdőbe?
– Szerhij Rebrovnál senki sem veheti biztosra, hogy automatikusan kezdő lesz.

– Az ukrán szakvezető irányítása alatt a DVTK elleni meccs volt az első, amelyen Lanzafaméval együtt mind a ketten a kezdőben kaptak helyet. Mennyire érzik egymást a pályán?
– A mostani bajnokságban eddig háromszor kezdtünk egyszerre, és mindhárom bajnokit négy-egyre nyertük meg. Nem mondom, hogy mindig mi szerezzük a gólokat, de ha Davidét vagy engem üresen hagynak a kapu előtt, gyorsan helyzetbe kerülhetünk, s ha szorosan őriznek minket, akkor a többiek előtt nyílhatnak területek. Szerintem eredményesen futballozunk együtt, de nem az én feladatom, hogy összeállítsam a kezdőt.

– Az ukrán vezetőedző első meccsén csereként beállva szerzett győztes gólt a Mezőkövesd ellen. Meglepte, hogy ennek ellenére sem került be a kezdőbe?
– Minden játékosnak el kell fogadnia, ha csereként számolnak vele.

– Úgy tűnik, folyamatosan kell harcolnia a helyéért. A korábbi vezetőedzőnél, Thomas Dollnál is félévente érkezett új támadó a klubhoz, akivel versengenie kellett a kezdőbe kerülésért, és az augusztusi edzőváltás után is ebben a helyzetben találta magát.
– Mondhatom, hogy eddig mindig kiálltam a próbát, csakhogy előbb-utóbb a játékos elfogy. Teljesen más huszonhét-huszonnyolc évesen versengeni, mint harminckét esztendősen. Idővel ez a harc egyre nehezebbé válik, de bízom benne, hogy sikerül ezúttal is bizonyítanom: a kezdőben van a helyem!

– Két évvel ezelőtt, a harmincadik születésnapján úgy fogalmazott, továbbra is kirobbanó erőben érzi magát. Szerdán ünnepelte a harminckettediket – mi a helyzet most?
– Arra céloztam, hogy mentálisan nehéz évről évre felvenni a harcot, az erőnlétemmel továbbra sincs semmi baj. Csak a sok kritikus hangoztatja, hogy kövér vagyok, megöregedtem és lelassultam. Semmivel sem vagyok gyorsabb vagy lassúbb, mint öt évvel ezelőtt, és ahogy tíz éve sem voltam kövér, most sem vagyok. Csak sajnos a károgás gyorsan terjed, ha valaki elkezdi ezeket szajkózni, sokan gondolkodás nélkül elhiszik.

– Születésnapi ajándéknak azért beillett a három gól…
– Fogalmazhatunk így is. A múlt szerdán, amikor betöltöttem a harminckettediket, a négy fal között ünnepeltem, úgyhogy a barátokkal és a családdal csak vasárnap találkoztam, a délelőtti edzés után ugrottam haza. Nagyobb ünneplésről viszont szó sem lehetett, hétfőn indultam vissza a Népligetbe, elvégre szerdán már a Magyar Kupában kell továbbjutnunk a Sárvár ellen. Ráadásul a vasárnap délután sem kizárólag az ünneplésé, a Madocsa meccsét nem akartam kihagyni.

– Továbbra is élvezi az edzősködést a Tolna megyei másodosztályban szereplő csapatánál?
– Természetesen.