Labdázó milliók – Malonyai Péter jegyzete

Jó tudni, hogy a bajnoki tabella a valóságot tükrözi, a pénz is megtámogatja, hogy legnagyobb eséllyel a listavezető Ferencváros és a mögötte álló Videoton küzd februártól a bajnoki címért. A mértékadónak tekintett transfermarkt.de adatai szerint a Fradi kerete 13.15, a Videotoné 13 millió eurót ér, nem nagy különbség, legalábbis a játékos-adásvételek világában.

Valahol ez a lényeg, legalábbis azoknál, akik ma már végképp azonosítják egy-egy klub esélyeit a gazdagságával. Ezzel együtt, a 3. oldalon található összehasonlításunkból nem tudnék messzemenő következtetéseket levonni. Meglehet, maradiságom miatt nálam még mindig a végeredmény számít, és csak utána jön, hogy a meccsről meccsre pályára lépők megérik-e a pénzüket.

Maradva a Ferencvárosnál és a Videotonnál, hiába rajzolódik ki úgy-ahogy, hogy milyen logika mentén szerződtet, igazol át, erősít (a nem kívánt törlendő) az egyik meg a másik, aktuálisan ott tartunk, hogy egyiküknek sem sikerült teljesítenie a tervet, nincs csoportköre az európai kupákban.

A számok alapján érthetően, hiszen a sportközgazdász szerint húszmillió eurós költségvetés ad valós alapot például a Bajnokok Ligája csoportkörére, a Fradi és a Videoton az összeghez közelebb van, mint a vágyott kiugráshoz, de ezt nem rosszallóan írom. Már csak azért is visszafogom magam, mert akkora összegekről van szó, amekkorákat innen, a hétköznapokból nehéz valósan értékelni. Még úgy is, hogy mi is gazdálkodunk, be kell osztani a jövedelmünket ahhoz, hogy továbbjussunk – esetenként a következő hónapba.

Azon persze lehet vitatkozni, hogy megéri-e ennyi pénzt áldozni a játékosvásárlásra, egy-egy csapat fenntartására. Lehet, de nem érdemes. Megítélésem szerint a világ futballjában már réges-rég nem az érték határozza meg az árat, az adásvételnek önmozgása van, a spirál pedig egyre jobban pörög. Ha talpon kívánsz maradni, felveszed még az irreális fordulatszámot is, ha nem teszed, kiesel a pikszisből. Okoskodni nem nagyon érdemes, így ami engem illet, továbbra is az eredményeknek hiszek, meg a szememnek. Tartva magam az ősi igazsághoz, hogy a pénz nem rúg gólt, a legjobb üzlet pedig a jó futball. Érthetően, hiszen ha gyönyörű, lélekemelő a produkció, ugyan kit érdekel, mennyibe kerül.

Mármint nálunk, nézőknél.

Valahol ez a lényeg, legalábbis azoknál, akik ma már végképp azonosítják egy-egy klub esélyeit a gazdagságával. Ezzel együtt, a 3. oldalon található összehasonlításunkból nem tudnék messzemenő következtetéseket levonni. Meglehet, maradiságom miatt nálam még mindig a végeredmény számít, és csak utána jön, hogy a meccsről meccsre pályára lépők megérik-e a pénzüket.

Maradva a Ferencvárosnál és a Videotonnál, hiába rajzolódik ki úgy-ahogy, hogy milyen logika mentén szerződtet, igazol át, erősít (a nem kívánt törlendő) az egyik meg a másik, aktuálisan ott tartunk, hogy egyiküknek sem sikerült teljesítenie a tervet, nincs csoportköre az európai kupákban.

A számok alapján érthetően, hiszen a sportközgazdász szerint húszmillió eurós költségvetés ad valós alapot például a Bajnokok Ligája csoportkörére, a Fradi és a Videoton az összeghez közelebb van, mint a vágyott kiugráshoz, de ezt nem rosszallóan írom. Már csak azért is visszafogom magam, mert akkora összegekről van szó, amekkorákat innen, a hétköznapokból nehéz valósan értékelni. Még úgy is, hogy mi is gazdálkodunk, be kell osztani a jövedelmünket ahhoz, hogy továbbjussunk – esetenként a következő hónapba.

Azon persze lehet vitatkozni, hogy megéri-e ennyi pénzt áldozni a játékosvásárlásra, egy-egy csapat fenntartására. Lehet, de nem érdemes. Megítélésem szerint a világ futballjában már réges-rég nem az érték határozza meg az árat, az adásvételnek önmozgása van, a spirál pedig egyre jobban pörög. Ha talpon kívánsz maradni, felveszed még az irreális fordulatszámot is, ha nem teszed, kiesel a pikszisből. Okoskodni nem nagyon érdemes, így ami engem illet, továbbra is az eredményeknek hiszek, meg a szememnek. Tartva magam az ősi igazsághoz, hogy a pénz nem rúg gólt, a legjobb üzlet pedig a jó futball. Érthetően, hiszen ha gyönyörű, lélekemelő a produkció, ugyan kit érdekel, mennyibe kerül.

Mármint nálunk, nézőknél.