Nem csak a hétvégi meccsre, az életre is fel kell készíteni a gyerekeket

A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) meghallgatta a klubok panaszait, és 2016 júliusa óta szigorúan szabályozza a fiatal játékosok átigazolását (a pénzdíjakról keretes írásunkban olvashatnak). Az intézkedést a teljes futballtársadalom üdvözölte, mert az MLSZ véget vetett a legnagyobb tehetségek ingyenes elcsábításának, s a klubokat is átgondoltabb átigazolási politikára kényszerítette. A rendszer a külföldi bajnokságokban ugyancsak működik, itthon is nagy sikernek örvend, ám az utánpótlásképző műhelyeknek és a szülőknek is érdemes tudniuk, milyen folyamatok játszódhatnak le a milliókért megvásárolt gyermekek lelkében.

– Mennyire zavarhat meg egy tehetséget, ha tizenöt-tizenhat éves korában milliókat fizetnek érte?
– Serdülőkorban torzulhat az önértékelés, és ez nem csak a sportoló gyerekekre érvényes – mondta Nagy Sándor sportpszichológus. – Előfordulhat, hogy egyesek a korukhoz képest nagyon tehetségesek, de a személyiségük, az érzelmi életük éretlen. Nem véletlen, hogy a nemzetközileg nagy hírű nevelőegyesületek a magas szintű szakmai képzés mellett a személyiségfejlesztésre is hangsúlyt fektetnek. Tudatosítani kell a gyerekekben, hogy az összeg csak egy szám a papíron. Az összegről a felnőttek megegyeztek, de a valós értéket a pályán kell megmutatni. Fontos lenne, hogy ezekről az átigazolási díjakról minél kevesebbet halljanak, mert ha gyerekkorban félresiklik az önértékelésük, felnőtt sportolóként is torz képük lesz saját magukról.

– Nyomaszthatja őket az értük kifizetett összeg?
– A gyerekek többségét sokszor az is megviseli, amikor az U15-ös korosztályból a két évvel idősebbekhez jutnak. Ilyenkor a tehetségek is teljesítménykrízisbe kerülhetnek. Ha az értük kifizetett pénzzel még nagyobb nyomást helyeznek rájuk, tovább rontanak a helyzeten. Sok fiatal éppen azért tűnik el, mert nem tudja kezelni a gyengébb teljesítményét, és a közegtől sem kap segítséget.

– Hogyan lehet megelőzni a válságot?
– A képzés során megfelelő egyensúlyba kell hozni a sportot és a pályán kívüli életet. A szakirodalom szerint hat tényezőn múlik, hogy valakiből profi labdarúgó válik-e. Kell hozzá technikai és taktikai tudás, megfelelő fizikai és mentális felkészítés, az érzelmi kontroll képessége és a helyes életmód. Az emberi oldal fejlesztésére is figyelni kell, mert ha ezek közül bármelyik sérül, nem beszélhetünk teljes értékű futballistáról. Ráadásul arra is fel kell készíteni őket, hogy a sérülés bármikor véget vethet a pályafutásuknak. Nagy hangsúlyt kell helyezni a tanulásra, a futball utáni élet előkészítésére. Nemcsak a hétvégi meccsre, hanem az életre is fel kellene készíteni a gyerekeket.

– Ez kinek a feladata?
– A felelősség közös. A szülőnek, az edzőnek és a sportvezetőnek egyaránt ez lenne az érdeke. A helyes mintát nekik kellene megmutatniuk, de a mai tizennégy és tizenkilenc év közötti korosztályban egyre inkább hiányzik az igény önmaguk fejlesztésére. Itt a legnagyobb a lemorzsolódás veszélye. Többnyire a társaikhoz viszonyítják magukat, és a média által közvetített értékekkel azonosulnak. Fontos lenne odafigyelni a siker kultúrájának kialakítására. A gyermeksportolóknak ugyanis a siker sokkal több mindent jelent, mint a profiknak.

– Térjünk vissza az átigazolási díjakra: előfordulhat, hogy az addig szorgalmas gyerek elégedetten hátradől, mert úgy véli, az érte kifizetett milliók azt bizonyítják, nem kell tovább fejlődnie?
– Nemcsak előfordulhat, meg is történik. Pusztán az átigazolás ténye miatt kész játékosként tekinthetnek magukra. A mai sportpszichológia úgy tartja, amíg a labdarúgó profi, folyamatosan fenn kell tartania a belső motivációját a fejlődésre. Ha ez már fiatal korban elvész, a tehetség először stagnál, később megindul a lejtőn, végül eltűnik a süllyesztőben. Ilyesmi akkor történhet meg, ha kész játékosnak nyilvánítja magát, vagy ilyen visszajelzéseket kap a környezetétől. Sajnos sokszor láttam már, hogy valaki megtorpant a fejlődésben, és senki sem segít neki.

– A pénznek pozitív hatása is lehet az önbizalomra? Előfordulhat, hogy valaki az érte kifizetett összeg után hiszi el, hogy képes a pontos keresztlabdákra, a mesterhármasokra?
– Igen, a személyiség ugyanis mindenkinél különbözik. Aki céltudatos, eltökélt, érett és hosszú távon gondolkozik, pontosan tudja, hogy ez csak egy állomás. Az átigazolás ténye megerősítheti abban, hogy a befektetett munkával jó úton halad.

– A mai fiatalok hogyan tekintenek a milliókra? Az átlagembernek elérhetetlen összegként, netán a futballvilág természetes velejárójaként?
– Mivel a labdarúgásban nőnek fel, tizenöt-tizenhat éves korukra tudják, hogy ezek a milliók csak kezdő számok. Sokan a pénzt tartják az alapvető motivációnak, azért akarnak külföldre szerződni, vagy erős hazai klubokban játszani, mert sokat akarnak keresni. Ezzel csak az a probléma, hogy a pénz külső motiváció, a fejlődési vágy, a játék szeretete pedig belső. Abban viszont egyetért a szakirodalom, hogy százszázalékos belső motiváció nélkül nem lehet eredményes a versenysportoló, akármekkora fizetést is kap. Sajnos sokaknál itt torzul az értékrend. Normál esetben először megdolgozok valamiért, utána elérem az eredményt, amiért jutalmat kapok. Ezzel szemben itthon először megkapják a nagy pénzt, emiatt úgy gondolják, az eredmény is jön magától. Aztán elérkezik a pont, amikor teljesíteni kellene, de belső motiváció nélkül összeroppannak a nyomás alatt.

– Tegyük fel, hogy a tehetséget nem terelte rossz útra a pénz. A mentális felkészítés szempontjából melyik a legkritikusabb időszak?
– Amikor a tinédzserkor után emberként és versenyzőként is felnőtté kell válni. Másik sportág, de szemléletes példa: az egyik küzdősport képviselője ifistaként és juniorként nagyszerű eredményeket ért el, aztán az első nemzetközi felnőttversenyén annyira megverték, hogy abba akarta hagyni. Miért? Mert tizenhét éven keresztül senki sem mondta el neki, mi vár rá a felnőttek között. A mentális felkészítés hihetetlenül fontos, tizenhat éves kortól ezzel folyamatosan foglalkozni kell, mert elenyésző kisebbség az, akit tizennyolc esztendősen már a Bajnokok Ligájában is pályára lehet küldeni. Emellett egy nagyon fontos tényezőt még szeretnék megemlíteni: a műhelyekben az a cél, hogy később jó pénzért eladható játékosokat neveljenek, de nagyon fontos lenne, hogy azokat is fejlesszék, akikből később „csak” hobbisportoló lesz. Sajnos ők olykor háttérbe szorulnak, nem törődnek velük. Megutáltatják velük a labdarúgást ahelyett, hogy sportszerető felnőtteket adnának a társadalomnak.