Miriuta: Többre tartom magam az NB III-nál

– Miért nem dobja be a törülközőt? Ott áll a kispadnál tehetetlenül, a játékosokat pénz, fizetség nélkül lehetetlenség motiválni, kiesni nem tudnak, előrelépni talán már nem is akarnak – ennek így nem sok értelme van.
– Azért szerződtem Győrbe, hogy a dobogóért küzdjek a csapattal – mondta Miriuta László, az ETO vezetőedzője. – Nekem sem könnyű feldolgozni, hogy ebből már semmi sem lesz. Azzal tisztában voltunk, hogy ez a szezon nem hoz kiugró eredményt, de úgy voltam vele, s ebben is állapodtam meg Tarsoly Csabával, hogy a nyáron megerősítjük a csapatot, s a dobogóért fogunk harcolni. Minden másként alakult, s nekem most kutya kötelességem kitartani, legalább a szezon végéig.

– Vannak ellenségei Magyarországon?
– Nem tudok róla. De gyanítom, nincs olyan ember, akit mindenki szeret. Miért fontos ez?

– Csak azért kérdem, mert vannak olyanok, akik azt mondták, hogy ön könnyen beszél, és még könnyebben tart ki a csőd közepette is, mivel kapott előre zsebbe tizenkétmilliót.
– Óriási hazugság. Szívesen belenéznék a szemébe annak, aki ilyesmit állít. Mindössze kéthavi béremhez jutottam hozzá, a decemberi és a januári fizetésemet kaptam meg. Se többet, se kevesebbet. Azt is írja le nyugodtan, már nem titok, hogy itt január óta senki sem kapott egyetlen fillért sem. Ennek ellenére láthatja, még mindig van csapat, és a játékosaim odateszik magukat a meccseken.

– Ezek szerint elégedett velük?
– Az eredményekkel természetesen nem lehetek elégedett. De ilyen helyzetben, ekkora bizonytalanság közepette már az is kész csoda, hogy a csapatnak tartása van, és a játékosok becsülettel végigdolgozzák az edzéseket is. Kíváncsi lennék, hogy adott esetben a sok kritikus, rosszindulatú ember tenné-e a dolgát hónapokon át pénz nélkül.

– Bejelentették már hivatalosan is, hogy az ETO jövőre minden bizonnyal az NB III-ban indul?
– Nem jelentettek be itt semmit. Magam is hallom, olvasom a híreket, látom, hogy egyre több fórumon az NB III-ról beszélnek, írnak. Gondolom, nem véletlenül. De minket még nem tájékoztattak a jövőről. Várnunk kell, és ez a bizonytalanság a legrosszabb, ennél már sokkal jobb lenne még az is, ha azt mondanák, fiúk, a nyártól harmadosztályú a klub, nyugodtan tárgyaljatok máshol a jövőtökről.

– Tárgyalnak is, ezt már ön is mondta indulatosan a Nyíregyházától elszenvedett vereség után.
– Meg lehet érteni őket. Csak hát egy edzőnek ezt nem könnyű elviselni – taktikát kidolgozni, hadrendet felállítani, amikor a játékosnak egészen máson jár az esze… Gyalázatos helyzet.

– Arról nem is beszélve, hogy van olyan játékosa, aki köszönte szépen, nem akar feleslegesen futni, dolgozni, fizetség nélkül energiát pazarolni.
– Rudolf Gergelyre gondol?

– Ön nyilatkozta vele kapcsolatban, hogy már nem számít rá.
– Meggondoltam magam.

– Miért? Annyira elszántnak tűnt, amikor kijelentette az MTK elleni meccs után: márpedig amíg Miriuta László az edző az ETO-nál, Rudolf Gergely nem játszik a csapatban.
– Mindenkinek jár még egy esély. Emberek vagyunk, vagy nem? Azt mondtam magamban, ha segíteni akar, akkor jöjjön. Jó futballista, a csapatnak szüksége lenne rá.

– Már beszélt vele?
– Többször hívtam telefonon, de egyelőre nem vette fel. Sebaj, hétfőn és kedden amúgy is szabadnapot adtam a játékosoknak, majd szerda délelőtt találkozunk a tréningen, s akkor leülök vele, mint férfi a férfival, s átbeszélünk mindent. Ha akkor is azt mondja, hogy nem akar játszani, tudomásul veszem.

– Ha a Győr valóban az NB III-ban indul, amely variáció jelen pillanatban még a legoptimistább megközelítés, maradna a kispadon?
– Áááá, dehogy akarok én dolgozni az NB III-ban. Ennél azért többre tartom magam. Az ETO patinás, nagy klub, biztos vagyok benne, hogy néhány év alatt visszatornázná magát a legjobbak közé – én addig is szeretnék minőségi munkát végezni, akár Magyarországon, akár Romániában, bárhol a világon.