Debrecenben elrajtolt a Buzánszky-emlékév

Bár az Aranycsapat legendás jobbhátvédje soha nem futballozott Debrecenben, a száz éve született Buzánszkyt élete utolsó évtizedeiben szoros szálak fűzték a cívis városhoz és annak egyeteméhez. A 2022-ben az MSÚSZ az Év szabadidős sportrendezvénye díjat elnyerő, az egyetem mozgalmára, Kulcsár Zsolt által megálmodott és jelentős mértékben életben tartott Buzánszky-kupa 2002 óta egyre nagyobbra nőtt, idén pedig már közel 150 együttest mozgatott meg. Jenő bácsi azonban nemcsak a kispályás bajnokság fő támogatója és egy idő után annak névadója lett, gyakorlatilag a Debreceni Egyetem sportnagykövetévé vált. Ezzel párhuzamosan az anyaország és az elcsatolt területek közötti kapcsolatteremtés és -fenntartás feladatát is ellátta, újabb értékekkel gazdagítva amúgy is legendás életét és pályáját.

Az egyetemi színház pódiumán Bölöni László Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője, MSÚSZ-elnök, Magyar Zoltán sportmenedzser, Ó. Nagy Ferenc műsorvezető és Csinta Samu kérdésfelvetései nyomán mesélt romániai pályafutásáról, arról a bravúrról, hogy miként lehetett egyszerre fegyelmezett román állampolgárként és tisztességes magyar emberként megnyilvánulni. Természetesen élete nagy felfedezettje, a futballtörténelem egyik legnagyobbjává váló Cristiano Ronaldo esete is terítékre került, akire Bölöni a futóedzései során figyelt fel, és vette szárnyai alá.

„Egy dologban mindenképpen hasonlítottunk egymásra: mindenre készen álltunk annak érdekében, hogy jó futballisták legyünk” – mondta a 102-szeres egykori román válogatott, a bukaresti Steauával 1986-ban BEK-győzelemig jutó középpályás. Színpadra szólították a másik felfedezettjét is: a későbbi sokszoros válogatott debreceni Rudolf Gergely 15 éves korában került az akkor Bölöni által vezetett Nancyba, és maradt talpon marosvásárhelyi származású edző elköszönését követően is.

A nap hőse, Buzánszky Jenő elsősorban tisztességes, szerény emberként nyújtott számára mintát, fogalmazott Bölöni, aki az Aranycsapatot ugyan nem láthatta futballozni, de élénk emlékeket őriz már későbbről, amint a dicsőszentmártoni otthonukban édesapja a rádiókészülékre borulva igyekszik kivenni a készülék recsegéséből, hogyan is boldogul az 1966-os angliai világbajnokságon a magyar válogatott. Amelyről Gelei József – Buzánszky Jenő debreceni örököse –, a csapat akkori kapusa idézett fel múlhatatlan emlékeket, illetve néhány villanást a Bölönivel való korábbi találkozásaiból. Az előadás keretében a közönség részleteket láthatott a Bölöni életéről készülő dokumentumfilmből, amely 2025-ben kerül a mozikba. Benne több hajdani csapattárs és tanítvány szólal meg, akik révén ígéretesen kerekedik ki Bölöni László emberi és futballistaarcéle. A filmmel kapcsolatban az erdélyi származású sportember elmondta: sokáig voltak kételyei, hogy vajon milyen üzenetet fogalmaz meg a róla készült film, de az alkotás végén elhangzó szavak – „...amelyeket nem mondok el, mert akkor senki sem nézi meg a filmet” – megnyugtatták.

Az előadás az Ismerős Arcok együttes ikonikus számának előadásával végződött, mintegy hirdetve a centenáriumi ünnepelt, Buzánszky Jenő a Kárpát-medence minden sarkából összesereglett barátaihoz fűződő viszonyát: „… milyen jó, hogy itt vagyunk/S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk.”

„Ami az életben nemes, az összesűrítve mind benne van a fociban: szenvedély és önfegyelem, győzelem és vereség egyazon méltósággal való elfogadása, felelősségtudat és tisztelet, alázat és hűség, a teljesítmény és a közösség megbecsülése” – mondta az Országgyűlés elnöke. Kövér László kiemelte: „A labdarúgás szeretete mellett a Buzánszky Jenő iránti tisztelet az, ami egybegyűjtött bennünket a 23. debreceni egyetemi focitornán, amely 21 éve viseli büszkén a világhírű aranycsapat legendás hátvédének nevét”. „A focipályákon, mint az élet minden területén, kiemelkedő eredményeket mindig csak kiemelkedő jellemek érhetnek el, ez a labdarúgás alapszabálya is, amiért a magyar Aranycsapat is méltán nyerte el a nevét.” Kövér László szerint Buzánszky Jenőtől és egykori csapattársaitól nem csak futballozni lehetett megtanulni, nemcsak veszíteni és győzni tudtak ők, de amint Balassi írja, „emberségből példát, vitézségből formát” adtak mindenkinek, aki kapcsolatba került velük. (MTI)