„Ha az utóbbi tíz évben egészséges voltam, mindig védtem, úgyhogy nem örülök a helyzetnek, de mit tehetnék, el kell fogadni, hogy második számú lettem – mondja érezhetően csalódottan a 34 esztendős szlovák futballista. – Szeretnék visszakerülni a kapuba, bár úgy érzem, nem változik már a helyzet. A szerződésem a nyáron lejár, majd kiderül, hova igazolok, mert azt egyrészt nehezen hiszem, hogy meg akarna tartani a klubom, másrészt nem is igen szeretnék ebben a pozícióban maradni. Ugyanakkor három-négy évet még igyekszem magas szinten védeni.”
DANILOVICCSAL ELÉGEDETT A SZAKMAI STÁB„Semmi más, mint a teljesítmény döntött Braniszlav Danilovics mellett – mondta Benczés Miklós, a PAFC vezetőedzője. – Nehezen kezdtük a szezont, s akkor a kapuban is váltottunk, és mert a szerb kapus nagyszerűen védett, bennragadt a csapatban. Elégedett vele a szakmai stáb, beleértve Disztl Péter kapusedzőt is, aki remekül felkészíti tanítványait, és természetesen nagyon fontos a véleménye a kapuskérdésben.”
|
Képességei alapján éppenséggel érdemesnek bizonyult volna rá, hogy az NB I-nél magasabb nívón is bizonyítson. Hogy ez nem sikerült, némi fájdalommal tölti el ma is, de mint mondja, a múlton hiábavaló keseregni.
„Amikor Szlovákiában, a Ruzomberokban védtem, a francia Rennes és a Szpartak Moszkva is szerződtetett volna, csakhogy a klubom kétmillió eurót kért értem, ezért nem valósult meg az üzlet mással sem. Kaposváriként sem volt hiány érdeklődőben, Skóciából három klub is keresett, a Rákóczi azonban átigazolási díjat akart, a skótoknak ellenben ingyen kellettem volna.”
A Puskás Akadémia viszont fizetett, egy szezont el is töltött a gólvonal előtt az ötszörös szlovák válogatott, a nyáron azonban jött Braniszlav Danilovics. Egy jobb kapus?
„Nem az én tisztem eldönteni ezt, abba sem mennék bele, hogy a kapusposzt különböző kritériumainak melyikünk felel meg jobban – hárított Lubos Hajdúch. – Persze jó kapus, és a köztünk lévő kapcsolat is kiváló. Hogy közölte-e velem Benczés Miklós a változtatási szándékát? Nem, azóta sem beszéltünk erről, de nem is kötelessége megmagyarázni a döntést.”