A futball tényleg vidékre költözött: Újpest-FTC vs. DVSC-ETO

Jó hangulat és nagy küzdelem – ezt hozta az Újpest–Ferencváros meccs (Fotó: Hegedüs Gábor)

Ha az Újpest–Ferencváros (1–2) és a DVSC-Teva–Győri ETO (2–2) mérkőzés fő statisztikai számait egymás mellé tesszük, akkor több adatban is hasonlóságokat fedezhetünk fel.

A fővárosi derbin 28-szor, a vidéki rangadón 27-szer lőttek kapura a csapatok, ebből tíz, illetve 11 alkalommal el is találták. Újpesten 76, Debrecenben 78százalékos pontossággal passzoltak a játékosok, az első meccsen 47 percet, a másodikon 45 percet birtokolták összesen a csapatok a labdát.

A semleges nézőknek mégis olyan benyomása lehetett a két meccsről, mintha a két találkozón látott játékban, annak színvonalában jelentős lett volna a különbség. Úgy tűnt, hogy az Újpest–Ferencváros mérkőzésen jóval kevesebb a kidolgozott, tudatos akció, kevés a mélységi indítás, alacsony a támadásokat közvetlenül elősegítő passzjáték száma. Éppen ezért érdemes kicsit a statisztikák mélyére ásni, és a fenti adatokat részekre bontani.

A FRADI PASSZOLGAT, PASSZOLGAT, DE KEVESET TÁMAD

A z Újpest–Ferencváros meccsen 751-szer passzoltak egymáshoz a futballisták (ebből 589 volt sikeres), míg a DVSC–Győr találkozón 814-szer (ebből 621 volt a pontos). De mennyi volt ebből a támadópassz?

Az Újpest 297 passzából 197 volt konstruktív, építő jellegű (66.3 százalék, ebből 132 passz volt pontos), emellett a liláknak volt öt (ebből négy pontos), az InStat által extra támadópassznak nevezett átadása, ami a mélységi indításokat, illetve a több (legalább három) védő közötti kiugratásokat jelenti, míg a közvetlen gólhelyzetet teremtő passzból szintén ötöt mutattak be, de ezekből csak egy volt pontos. A többi 90 (30.3 százalék, ebből 85 passz pontos) passz a labda megtartását célozta.

A Ferencváros ezzel szemben jóval többet passzolt, 454-et (367 pontos, 81 százalék), de ebből 227 volt a konstruktív vagy építő passz (50 százalék, 148 a pontos), vagyis az összpassz-számhoz viszonyítva a Fradinál tíz százalékkal kevesebb volt a támadásépítések száma. Ebből következik, hogy a zöld-fehérek passzainak csaknem fele (223, 49 százalék) a labdatartást, és nem a támadást szolgálta. A maradék egy százalékot a két extra támadópassz és a két kulcspassz teszi ki (mindkét szám alacsonyabb az Újpest számainál).

Vagyis hiába volt többet a zöld-fehéreknél a labda – 29 percet, szemben az újpesti 18-cal (61–39 százalék a Fradi javára) –, hiába járatták többet a labdát és játszottak némi mezőnyfölényben, a támadófutballjuk nem volt erőteljes, ahogy az Újpesté sem. A Fradi összesen 88, az Újpest pedig 80 támadást vezetett, de a fenti okfejtést alátámasztja, hogy ebből a vendégek és a hazaiak egyaránt 12-12-t zártak lövéssel. Más kérdés, hogy a Fradi minimális százalékban hatékonyabb volt, ezért tudta 2–1-re megnyerni a meccset Leonardo kontárból szerzett góljával.

Az adatok azért érdekesek, mert a két csapat korábbi meccsei is hasonló képet festettek. Thomas Doll és Nebojsa Vignjevics csapata többször nőtt már az ellenfele fölé labdabirtoklásban, a passzok számában, de az a plusz, az a támadási potenciál hiányzott az együttesből, amitől a fölény gólokra váltható. A 20. fordulóban például az Újpest hiába játszott fölényben Mezőkövesden, és ez alapján hiába nyerhetett volna gólokkal is, végül nyögvenyelős, 1–0-s sikert aratott. A Ferencváros pedig hiába próbálta irányítani a 21. körben a Kecskemét elleni bajnokit, a támadófutballja erőtlen volt. Ez egyenes következménye annak, hogy jelenleg sem az Újpestben, sem pedig a Ferencvárosban nincsenek jó formában lévő, váratlan húzásokra képes támadójátékosok. Az egyetlen kivételt a liláknál Dusan Vasziljevics jelenti (aki nem is klasszikus támadó középpályás), a zöldeknél pedig Leonardo, és ritkábban Somália – algiha véletlen, hogy előbbi kettő a derbin is betalált.

MITŐL VOLT JOBB MECCS A DVSC–ETO, MINT AZ FTC–ÚJPEST?

A vidéki rangadón, a tabellát vezető DVSC-Teva és a második helyen álló Győri ETO meccsén mindkét csapatnak jóval több volt a konstruktív, támadást építő passza, mint a két fővárosinak. A Debrecennek 445 átadásából 320 (71 százalék, ebből 228 passz a pontos) volt támadást segítő, emellett volt három extra támadópassza és hét kulcspassza. Utóbbi tízből kilenc pontos is volt, ami 90 százalékos hatékonyság szemben a Ferencváros 4/2-es (extra támadópassz plusz kulcspassz, 50 százalékos hatékonyság) és az Újpest 10/5-ös (a Fradihoz hasonlóan 50 százalék) ugyanezen mutatójával.

A Győri ETO még úgy is jobb számokat tudott produkálni a legtöbb mutatóban a két fővárosi csapatnál, hogy a 38. perctől Pátkai Máté – egyébként jogos – kiállítása miatt emberhátrányban futballozott.

A Győr 369 passzából 272 volt konstruktív (73.7 százalék, ebből 178 passz volt pontos), az ETO emellett bemutatott öt extra támadópasszt és három kulcspasszt, a nyolcból öt volt pontos (62.5 százalék). A Győr és az FTC passz/támadópassz mutatójában óriási a különbség: az ETO 85-tel kevesebbet passzolt Debrecenben, mint a Fradi Újpesten, mégis 45-tel több volt a támadópassza, méghozzá emberhátrányban!

Az adatokból következik, hogy a Debrecen és a Győr együtt jóval több támadást is vezetett, mint az Újpest és a Fradi. A vidéki meccsen 196 (110–86-os megoszlásban), a fővárosin 166 támadást vezettek összesen a csapatok, úgy, hogy az emberhátrány miatt az ETO a meccs végére jelentősen visszavett a támadásokból, az eredmény tartására törekedett.

A miértekre a választ ezúttal is elsősorban a játékoskeretek minőségében, lehetőségeiben találjuk meg. Míg a fővárosi csapatoknál egy-egy kiemelkedő formában lévő támadójátékost tudtunk megnevezni, addig a két vidéki együttesben csak úgy sorakoznak a magyar szinten nagyon jó képességű és jó formában lévő támadójátékosok. A Debrecenben például a parádés szabadrúgásból gólt is szerző Rene Mihelic, Szakály Péter, Kulcsár Tamás vagy éppen Dalibor Volas, míg a Győrben Rudolf Gergely, Varga Roland, Kalmár Zsolt vagy éppen a Debrecenben a második ETO-gólt szerző Marek Strestík.

A DVSC-Teva–Győri ETO összecsapás főleg az első félidőben a kiállításig hozott magyar szinten kimagasló színvonalú, élvezetes támadófutballt, de összességében is sokkal jobb mérkőzést hozott, mint az Újpest és a Ferencváros összecsapása. A két meccs megmutatta, hogy miért a DVSC, ETO páros harcol a bajnoki címért és miért nem a Fradi és az Újpest. A két találkozó ismét igazolta az elmúlt évekre jellemző tézist, miszerint a jobb futballt jelenleg a vidéki „nagycsapatok” játsszák, köszönhetően a minőségibb játékosállománynak.

Hetekig téma lehet Torghelle és Czvitkovics gólja