Coulibaly: Ázsia, Ausztrália vagy az Antarktisz?

– Hová megy?
– Egyelőre ez maradjon az én titkom – vágta rá a legutóbbi idényben 18 találattal gólkirályi címet szerző francia légiós, akit kedden még Debrecenben ért utol a Nemzeti Sport. – Ha itt lesz az ideje, mindenki megtudja.

– Na, ez olyan tipikus Adamo Coulibaly-s válasz volt...
– Tetszik, nem tetszik, most még nem publikus, melyik klubhoz írok alá.

– Nem európai együttest emlegetnek. Ez legalább igaz?
– Igen. Úgy néz ki, elhagyom a kontinenst. De ne is kezdjen tippelgetni, hogy ázsiai, ausztrál vagy antarktiszi csapathoz kerülök. Sokat őrlődtem, mihez kezdjek, végül úgy döntöttem, harmincegy esztendősen gondolnom kell a jövőmre, a családomra. Viszonylag későn lettem profi futballista, annak idején Párizsban csak amolyan keresetkiegészítésként futballoztam, csupán az utóbbi néhány évben volt lehetőségem jó pénzt keresni. Most szeretnék egy igazán jó szerződést aláírni. Abban a korban vagyok, hogy talán ez az utolsó lehetőségem, szerencsére úgy néz ki, most meg is van erre minden esélyem.

– A török Denizlispornál mi volt a baj?
– Az nem volt rossz, de mégis csak a török másodosztályról volt szó. Úgy voltam vele, biztos jön még jobb ajánlat is.

– A ciprusiak jobbak voltak?
– Jó pénzt ajánlottak, de beszéltem néhány, ott futballozó ismerősömmel, akik megerősítettek benne, elég nagy a bizonytalanság mostanában a ciprusi labdarúgásban. Márpedig most nekem minden hiányzik, csak az nem, hogy két hónapig rendesen megkapjam a fizetésemet, aztán viszont könyörögnöm kelljen érte. Na, ebből nem kérek...

– A szünidő hogyan telt? Monacóban szivarozott egy jachton üldögélve, vagy Párizsban figyelte az Eiffel-torony mellett sztrájkoló munkásokat?
– Egyik sem. Noha voltam Franciaországban, a szabadság nagy részét odahaza, Afrikában töltöttem. A rokonság zöme még mindig Elefántcsontparton lakik, év közben alig találkozunk, ilyenkor van időm meglátogatni őket. Jó volt újra otthon lenni, megpróbáltam kikapcsolni néhány napra az agyamat. Sokat pihentem, a telefonjaimból is kivettem az akkumulátorokat, előfordult, azt sem tudtam, milyen nap van.

– Ahhoz képest alig késett most Debrecenből...
– Köszönöm, hogy emlékeztet rá. Rendben, elismerem, néha megcsúsztam a visszajövetellel, előfordult, hogy később kapcsolódtam be a felkészülésbe, de kérdem én: kinek nincsenek hibái? Azt viszont senki nem vitathatja, ha ott voltam a tréningen, ha edzőszerelést húztam, apait-anyait beleadtam, küzdöttem, harcoltam, a meccseken pedig gólokat lőttem. Azért valamit csak elértem Debrecenben, kétszer lettem gólkirály, játszhattam a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligába jutó csapatban.

A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN ADAMO COULIBALY RÉSZLETESEN IS BESZÉL A DEBRECENI BÚCSÚRÓL, ARRÓL, VISSZATÉRNE-E MÉG MAGYARORSZÁGRA. MÍG MENEDZSERE GÖRÖG ÉS LENGYEL LEHETŐSÉGEKET IS MEGEMLÍT...