„Múlt vasárnap szóltak, hogy hétfőn már a nagycsapattal fogok edzeni, kell-e mondanom, nagyon boldog voltam a lehetőségtől – elevenítette fel a történteket a Haladás hivatalos honlapjának Radó András. – Valóban nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a felnőttekkel együtt edzhettem, egész héten figyeltem őket, igyekeztem tanulni, ellesni a mozdulataikat."
„Egy rossz szavam sem lehet a többiekre, mindenki nagyon rendes és segítőkészvolt velem. Aztán végre eljött a pénteki bajnoki. A kispadról úgy láttam, hogy egy-két nagyobb megingást leszámítva rendben volt a játékunk, és szerintem nagy dolog, hogy 0–2-ről sikerült felállnunk. Bevallom, amikor szóltak, hogy beállok, kicsit megremegett a gyomrom, ideges lettem, de ez a feszültség csak az első labdaérintésig tartott. Goran Vujovics mögött játszottam, Aczél Zoltán azt kérte, hogy önbizalommal futballozzak, kérjem el a labdákat, és bátran cselezzek,ha tehetem, azonnalinduljak meg előre. Az egyenlítő gólunknál ugye Sipos Norbi lőtte be jobbról a szögletet, én kicsit lehajolva,tudatosan továbbfejeltem a hosszú oldalra a labdát, hiszen számítottam rá, hogy ott bizony érkezhet valaki. Szerencsére jött is Tóth Peti" – emlékezett vissza az egyenlítő találatra az NB I-ben tegnap debütáló Radó.
„Való igaz, utána akár a meccset is eldönthettem volna, csak a hosszú szóló végére kicsit elfáradtam. Méga saját térfelemről indultam, majd megkaptam a labdát, csináltam pár cselt, ám ahogy említettem, mire a kapu elé értem, egy cseppet elfogyott a szufla, és utólag belegondolva a hosszú sarkot kellett volna célba vennem. Mindegy, összességében elégedett vagyok a debütálásommal, és szerencsére nem csak én láttam így a teljesítményemet, de a játékostársak és a szakmai stáb is gratulált. Ma ugye az NB III-as csapatban játszom, ám Aczél Zoltán már pénteken jelezte, hogy hétfőn vár a felnőttcsapat edzésén. Azt azonban még nem tudom, hogy velük készülök-e a Videoton elleni kupameccsekre, ez majd hétfőn kiderül" – tette hozzá a 18 esztendős középpályás.