Fiatalság, bolondság - hullámvasúton az Újpest

Akadtak a jelenlegi bajnokságnak olyan szakaszai, amikor úgy tűnt, hogy az Újpest akár a dobogós pozíciókért is harcba szállhat. A Ferencváros elleni 6–0-s siker után például négy pontra volt az első helytől, a 10. fordulóban, a Haladás elleni 3–1-es győzelmet követően pedig csupán három ponttal volt lemaradva a második helyezettől, azaz simán megragadhatott volna az élmezőnyben.

Nem sikerült, sőt voltak olyan időszakok, amikor hátrafelé kellett tekintgetni a liláknak, és azt számolgatták a játékosok, vezetők, szurkolók (no meg az ellendrukkerek...), hogy hány pont választja el a csapatot a kiesést jelentő helyektől.

A téli pihenőre úgy vonult az együttes, hogy csupán három ponttal előzte meg az akkor 15. helyen tanyázó Haladást, a mélypontot pedig a Szolnok elleni tavaszi vereség jelentette, amikor a lila-fehérek visszacsúsztak a tabellán a 13. helyre, és ekkor is három pontra álltak a kieséstől.

Azóta sorozatban három mérkőzést megnyertek (ebben a szezonban korábban egymás után két bajnokin sem tudtak győzni!), és ezzel gyakorlatilag biztosították a helyüket az élvonalban. Sőt a csapat egyik leggólerősebb játékosa, Lázár Bence nemrégiben már azt nyilatkozta, hogy akár a hatodik vagy a hetedik helyre is odaérhet a gárda, ami a „jelenlegi helyzetükben nem lenne rossz eredmény”.

A Pakson elszenvedett, immár menetrendszerűnek mondható vereség után azonban óvatosabban kell fogalmazni azzal kapcsolatban, hogy az Újpest hol is köt ki a bajnokság végén a táblázaton. Nagyszerű hajrával megcsípheti a 7. helyet, de rossz sorozatot kifogva akár a 13. pozícióba is visszacsúszhat, ami bizony siralmas teljesítmény lenne a gárdától.

De miért is ennyire hullámzó a lilák teljesítménye?

FIATAL A CSAPAT

Szinte nincs olyan Újpest-mérkőzés, amely előtt, közben vagy után a meccset közvetítő televízió riportere, szakértője, a lecserélt, vagy éppen a mezőny legjobbjának választott, ezért a kamera elé álló újpesti labdarúgó, valamint Mészöly Géza vezetőedző ne mondaná el ezt a „bűvös” három szót: „fiatal a csapat”.

Való igaz, sok fiatal, javarészt rutintalan labdarúgó lép pályára hétről hétre az Újpestben. A Hivatásos Labdarúgók Szervezetének (HLSZ) honlapján éppen a múlt héten volt egy kimutatás arról, hogy az egyes NB I-es gárdákban ebben a szezonban hány olyan fiatal futballista kapott lehetőséget, aki 1991. január 1. és 1993. december 31. között született.

Ebben a tekintetben az Újpest a listavezető hét játékossal – 1991-es születésű: Balajti Ádám, Egerszegi Tamás, Lázár Bence, Tajthy Tamás és a télen a Feyenoordhoz kölcsönadott Simon Krisztián, 1992-es: Banai Balázs és Magos Mátyás –, és ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a liláknál a most folyó bajnoki szezonban pályára lépett négy 1990-es (Balogh Balázs, Kovács Dániel, Litauszki Róbert, Szokol Zsolt) és négy 1989-es (Barczi Dávid, Dvorschák Gábor, Marin Matos, Rubus Tamás) születésű játékos, akkor kijelenthető: tényleg nagyon sok „zöldfülű" szerepel a csapatban. A mérkőzések többségén öt, hat, esetleg hét fiatal is egyszerre pályán van, ez pedig igencsak kihat az Újpest teljesítményére.

ADD, HOGY NE AZ ELLENFÉL VEZESSEN!

Mivel kevés a rutinos, „öreg róka", aki a kritikus helyzetekben össze tudná kapni a csapatot, és igazi vezéregyénisége lenne az együttesnek, ezért az újpestiekkel sokszor előfordul, hogy ha az ellenfél megszerzi a vezetést, akkor nem tudnak újítani, görcsös, ötlettelen játékuk pedig ilyenkor rendre vereséghez vezet.

Nézzünk egy kis statisztikát! Ha az idei bajnokikon a lilák érték el az első gólt, akkor általában nem volt gond: az eddigi 27 fordulóban tizenkét olyan meccse volt az Újpestnek, amelyen 0–0-s állásnál vezetést szerzett, ebből kilencet megnyert, hármat döntetlenre hozott, és egyet sem veszített el!

Tizennégy mérkőzésen viszont az ellenfél lőtte (fejelte) az első gólt, és ezen találkozók közül tizenegyet el is veszített az Újpest. Mindössze egyszer, a Kaposvár elleni hazai összecsapáson tudott vesztett állásból (0–2-ről) fordítani (3–2), két meccset döntetlenre mentett.

Az is jól látszik, hogy hazai pályán – alighanem a játékosok és az edzők által sokszor dicsért szurkolók buzdítása miatt – van tartása az együttesnek, idegenben viszont majdhogynem katasztrofálisnak minősíthető a szereplése. Vendégként három mérkőzésen szerezte meg az első gólt a gárda, a Kaposvár és a Haladás otthonában nyert is, Debrecenben pedig döntetlent játszott. Az összes többi, vagyis tizenegy idegenbeli fellépésén ellenfele érte el az első gólt, s ebből tízszer (!) kikapott az Újpest, csupán Siófokról tért haza döntetlennel.

Vizsgáljunk meg még egy adatot! Az Újpest 43 gólt szezett ebben a bajnokságban, ami kétségtelenül nem egetverő teljesítmény, de ha stabilabb és jóval kevésbé gólképes lenne a védelme, ennyi találattal lazán a dobogón állhatna (ahogy például a Kaposvár 44-gyel, vagy a Ferencváros 42-vel ott is van!).

És itt értünk el az Újpest gyengélkedésének egyik legfőbb okához, a nem megfelelő színvonalú védekezéshez (most ne boncolgassuk az anyagi hátteret, a tartozásokat, mert ebben a tekintetben a Fradinál sem jobb a helyzet, a zöldek mégis ott vannak a dobogón...).

TÁMADÁSOK KERESZTTÜZÉBEN A VÉDELEM

Csapatként sem védekezik jól az együttes, a középpályáról például nagyon hiányzik egy Erős Károly, Farkas Balázs, Mario Bozsics vagy Korcsmár Zsolt szintű szűrő – de a legfőbb gond a hátvédsorral van. Nem elég, hogy az utóbbi években rengeteg védő távozott Újpestről, de példátlan sérüléshullám is sújtja a lilákat. Nem csoda, hogy a szakmai stábnak sokszor az is fejtörést okoz, hogy miként tud összeszedni négy épkézláb hátvédet.

Takács Zoltán néhány nappal ezelőtt, a honlapunkon is megjelent nyilatkozatában többek között arról beszélt, hogy ebben a szezonban már a harmadik belső védő játszik mellette.

Sőt immár négy az a három, hiszen a télen harcképtelenné váló Vermes Krisztián, a szintén sérült Rubus Tamás, valamint a Pakson arccsonttörést szenvedő Dvorschák Gábor után Litauszki Róbert a negyedik labdarúgó, aki Takács Zoltánnal alkotott középső védőpárost. Amikor meg Takács nem léphetett pályára, Pollák Zoltán vagy a brazil Jhonnes játszott belső védőt, ráadásul sérülés miatt Pollák is sokat kihagyott, helyettese, Kiss Zoltán ugyancsak harcképtelenné vált... – ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy az újpesti védelem nem mindig áll a helyzet magaslatán. A hátsó alakzat bizonytalansága miatt sokszor került Balajcza Szabolcs kiszolgáltatott helyzetbe, és előfordult az is, hogy a kapus hibázott.

Az is beszédes adat, hogy a bajnokságban a lilák mindössze öt meccset tudtak lehozni kapott gól nélkül, és volt olyan periódusuk, amikor sorozatban 16 (!) NB I-es találkozón került legalább egyszer a kapujukba a labda.

Különösen az újpesti védelem jobb oldala volt sebezhető, ahol rutintalan labdarúgók (a másodosztályú Békéscsabából igazolt Szokol Zsolt és Rubus Tamás) szerepeltek. Sokszor azt lehetett tapasztalni, hogy az ellenfelek kifejezetten arra játszottak, hogy ezen az oldalon okozzanak zavart a lilák védelmében. Ékes példa erre a Ferencváros elleni tavaszi találkozó, amelyen a Fradi egyik legnagyobb helyzete (a videón 01.22-től), illetve győztes találata (a videón 02.22-től) is úgy jött össze, hogy André Schembrit ezen az oldalon indították, Szokol messze lemaradt mögötte, Rubusnak ki kellett keresztezni, és a Fradi lövéssel tudta befejezni az akciót (a gólnál ráadásul Takács is hibázott).

Sokat kell még tehát védekezésben javulnia az Újpestnek – ez még akkor is kijelenthető, ha Takács Zoltán a fentebb említett nyilatkozatában már arról beszélt, hogy ezen a téren az utóbbi hetekben sokkal stabilabb volt a gárda –, ám ha a sérültek felépülnek, a fiatalok pedig rutint szereznek és tanulnak a hibákból, akkor ütőképes gárdát lehet kialakítani Újpesten.

A kérdés csak az, hogy ilyen anyagi háttér mellett együtt marad-e ez a keret, vagy szétszedik a csapatot, és a legjobb játékosokat elviszik más klubok. A választ erre néhány hét múlva, a nyári átigazolási időszakban megkapjuk.