Ez nem a pestiek évszázada - csak az Újpest nem búcsúzott az NB I-től

Elöljáróban annyit, nem siratjuk a fővárosi klubokat (az MTK-val sem tesszük), pusztán érdekességből szedtük össze, hogy az utóbbi évtizedekben hogyan alakult a budapesti csapatok sorsa – a kiesés szempontjából.

EGYETÉRTÉS, VASAS IZZÓ – BEOLVADTAK, ELTŰNTEK

Negyven-ötven évvel ezelőtt hat fővárosi együttes tartozott stabilan az NB I mezőnyéhez, mindannyian meghatározó csapatok, többszörös bajnokok (lásd az NB I eddigi bajnokainak listáját). Az 1970–1971-es kiírásban például a Salgótarjáni BTC úgy nyerte el a „Vidék legjobbja" címet, hogy csupán a 7. helyen végzett, a hat legeredményesebb budapesti gárda előzte meg a táblázaton, íme: 1. Újpesti Dózsa, 2. Ferencváros, 3. Vasas, 4.Bp. Honvéd, 5. MTK, 6. Csepel.

Ez a hat klub 1971 nyarán kiegészült a VM Egyetértéssel, amely egyes szezonokban Soroksáron – itt szakadt félbe 1971 októberében az Egyetértés–Ferencváros mérkőzés, nem találják ki, melyik csapat (segítünk, az FTC…) szurkolóinak rendbontása, egészen pontosan dobálózása miatt –, később a BVSC Szőnyi úti stadionjában játszotta hazai mérkőzéseit.

Egészen addig, amíg az 1974–1975-ös bajnokság közben, a tavaszi szezon előtt egyesült az MTK-val – így lett a klub teljes neve MTK-VM SK (a fiatalabbak kedvéért a VM Vörös Meteort jelent).

Az Egyetértés tehát úgy „lépett le az NB I színpadáról", hogy nem kiesett, hanem beleolvadt egy másik klubba. Az 1978 nyarán élvonalba került Bp. Vasas Izzó viszont újoncként nem tudott megragadni az NB I-ben, az 1978–1979-es bajnokság végén kiesett, és egy évvel később– miután második lett az NB II Középcsoportjában a Csepel mögött, ezért nem jutott vissza az élvonalba – egyesült a Váci Híradással, így született meg a Váci Izzó.

A Vasas Izzó nem egyedüli budapestiként búcsúzott az említett szezon végén, vitt magával egy másik fővárosi csapatot, a Csepelt, amely ezt követően (feljutásai után) még háromszor esett ki az NB I-ből, mire végképp távol került az élvonaltól.

A nagy múltú csepeli együttesnek ez idő tájt az 1982–1983-as szereplése volt a legkiemelkedőbb. A vasgyáriak az első helyen álltak az őszi szezon végén, a 17. fordulóig vezették a táblázatot, ám aztán fokozatosan szakadtak le a bajnoki címért versengő Rába ETO, Ferencváros, Bp. Honvéd triótól, és végül a negyedik helyen zártak (azért az utolsó fordulóban elvettek egy pontot a Fraditól, 16 ezer néző előtt 1–1-et játszottak Csepelen a zöld-fehérekkel).

KÖZÚT, VASÚT, HELYI JÁRAT: ELŐRE, MAJD HÁTRA ARC!

A Csepelhez hasonlóan sokat liftezett a Bp. Volán SC. A Czabán Samu téren (ma Széchenyi tér, Budai II László Stadion) játszó közlekedésiek 1979 nyarán kerültek fel először az élvonalba, három szezon után, 1982-ben búcsúztak, majd még háromszor feljutottak, de mindannyiszor rögtön ki is estek. A Volán előszeretettel alkalmazott a többi élvonalbeli pesti csapatba be nem férő, vagy onnan kiöregedett játékosokat – például egész sor remek újpesti labdarúgó szerepelt a soraiban, úgy mint Bene Ferenc, Dunai III Ede, Fekete László, Juhász Péter, Kellner Jenő, sőt Törőcsik András (de a Volánban lett élvonalbeli játékos többek között Urbán Flórián is) –, ám az 1991-es kiesés után gyakorlatilag megszűnt a klub, NB II-es indulási joga a REAC-hoz került.

A rákospalotaiak másfél évtizedes alsóbb osztályú szereplés után 2005 nyarán feljutottak az NB I-be, és bár rendre kiesőjelöltnek számítottak, négy szezont eltöltöttek a legmagasabb osztályban, sőt két játékost (Kapcsos Vince, Polonkai Attila) adtak a magyar válogatottba. 2009-ben búcsúztak az NB I-től, az idén pedig a másodosztályban küzdenek a bennmaradásért – jelenleg egy ponttal van többjük, mint a kieső helyen álló Kazincbarcikának.

A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején rájárt a rúd a pesti nagyokra, de a Vasas, a Bp. Honvéd és az Újpest is elkerülte a nagyobb szégyent, mindhárom csapat osztályozóval maradt bent az élvonalban. A Vasas 1989 nyarán a Szeged SC ellen pótvizsgázott sikerrel (Szabó Gyula kezezése máig rémálomként jelentkezik az akkori szegedi szurkolóknál…), a Bp. Honvéd egy évvel később a Kazincbarcikát múlta felül, míg az Újpest 1993 nyarán a Hatvan elleni osztályozót vívta meg sikerrel. Mindhárom esetben rezgett a léc, de nem esett le…

1991 nyarán régi-új fővárosi szereplő jelent meg az élvonalban, a BVSC, amely az 1960-as kiesése óta nem játszott a legmagasabb osztályban. A zuglóiak célja kezdetben a biztos bennmaradás volt (ez sikerült is nekik, bár az első három évben nem sokkal alattuk húzták meg a vonalat), aztán a klub anyagilag annyira megerősödött, hogy egyre több válogatott labdarúgót tudott szerződtetni, és az 1995–1996-os kiírásban, Egervári Sándor irányításával kis híján megnyerte a bajnokságot: a Ferencvárossal nagy versenyt futva végül a második helyen végzett.

Érdemes megnézni az ezüstös csapat névsorát: Koszta János kapus, Aranyos Imre, Bognár György, Alekszandr Bondarenko, Bükszegi Zoltán, Csábi József, Csordás Csaba, Dárdai Pál, Farkas József, Komlósi Ádám, Komódi László, Kovács Zoltán, Marozsán János, Molnár Zoltán, Orosz Ferenc, Pomper Tibor, Potemkin Károly, Szalma József, Vincze István, Werner Szabolcs, Zováth János – a BVSC szurkolói nagyot sóhajthatnak e lista elolvasásakor, talán még egy könnycseppet is elmorzsolnak a szemük sarkában…

A sikerek után két-három évvel elfogyott a támogatói pénz, a Vasutas-gárda előbb kiesett az NB I-ből, majd a másodosztályból is, megjárta az NB III-at, aztán 2004 tavaszán – a harmadosztálynak számító – NB II Keleti csoportjában végzett az utolsó előtti helyen, és utána nem indított felnőtt csapatot. Amerikaifutball-mérkőzéseket (Budapest Wolves) viszont lehet látni a Szőnyi úti stadionban, amelyben 2008 tavaszán az NB I-es FC Tatabánya játszotta hazai meccseit, mert itt van villanyvilágítás…

Közbevetésként jegyezzük meg, hogy nemcsak a távolsági közlekedéssel foglalkozó két nagy vállalat, a Volán társaság és a Magyar Állam Vasutak (MÁV) fővárosi csapata – a Bp. Volán SC és a BVSC – vívta ki az NB I-es indulás jogát, hanem a Budapesti Közlekedési Vállalaté is. A BKV Előre – túl két sikertelen osztályozón: 1992 nyarán a DVTK, három évvel később a Vác FC ellenében maradt alul – a 2000–2001-es szezonban megnyerte az NB I B Keleti csoportjának küzdelmeit, azaz feljutott az első osztályba, ám anyagi okokra hivatkozva nem vállalta az élvonalbeli szereplést, így a jobbik kieső, a Debreceni VSC maradt bent az NB I-ben…

BEKERÜLET, KIKERÜLET, ÁTKERÜLET

1996 őszén NB I-es mérkőzésen is felharsant a Hévízi úti stadion hangszóróiból a „Hajrá Kerület, első a becsület" kezdetű induló, a III. Kerületi TVE ugyanis feljutott az NB I-be. Az 1996–1997-es szezonban az utóbbi fél évszázadban rekordnak számító nyolc fővárosi csapat szerepelt az élvonalban – helyezési sorrendben: 1. MTK, 2. Újpest, 3. Ferencváros, 4. Vasas, 6. BVSC, 7. Kispest, 15. III. Kerület, 18. Csepel –, az idény végén az osztályozón elvérző Kerület, valamint a Csepel kiesett.

Az óbudaiak egy évvel később még egyszer feljutottak az élvonalba, de akkor is egyből kiestek, és 1999 nyarán végképp búcsút mondtak az első osztálynak. Sőt, egy évvel később a harmadik kerületi otthonuknak is, mert a csapatot működtető gazdasági társaság (Szigetfoci Kft. néven) átvándorolt Csepelre, ahonnan a Csepel SC-t működtető társaság Soroksárra költözött.

A „népvándorlás" ezzel még nem állt meg, Óbudán két évig nem volt felnőttcsapat, majd az utánpótlás-együtteseket működtető III. Kerületi TUE 2002 nyarán, a Gól-Palota SE jogán elindult a BLSZ I. osztályában. Közben a Csepelen székelő Szigetfoci Kft. fogta magát, és 2002 nyarán Tatabányára költözött. Tehette, mert a Bányász-városban „üresedés" történt, a Lombard FC Kft. ugyanis áttette székhelyét Szombathelyre, majd két évvel később Pápára. Aki tudja mindezt követni, az jelentkezzen…

FŐVÁROSI MÉLYREPÜLÉS A 21. SZÁZADBAN

Itt jutottunk el a 21. századig, amelynek eddigi éveiben ugyan értek el szép sikereket a fővárosi csapatok – hiszen a Ferencváros (2000–2001, 2003–2004) és az MTK (2002–2003, 2007–2008) is kétszer volt magyar bajnok –, ám megjárták a poklot is.

A nagy ötöshöz (FTC, MTK, Újpest, Kispest, Vasas) csatlakozó REAC-ról fentebb már szót ejtettünk, vele most ne is foglalkozzunk, nézzük a magyar futball történetének legeredményesebb öt klubját – mi rossz történt velük a 21. században?

Az időrendiséget betartva a Vasassal kell kezdeni a sort. Az angyalföldiek a 2001–2002-es kiírásban a klub hírnevéhez méltatlanul (le)szerepelve, utolsó helyezettként kiestek az élvonalból, amelynek 1944 ősze óta folyamatosan tagjai voltak (1989-ben még az osztályozót is túléltek). A következő szezon közepén a tönk szélére került piros-kékeket törölték a másodosztályú bajnokságból, és úgy tűnt, hogy eltűnnek a süllyesztőben, valahol a BLSZ egyik alsóbb osztályában kell indulniuk. Ám ekkor – 2003 nyarán – Jámbor János, a Kecskeméti TE-t működtető gazdasági társaság vezetője a Kft. székhelyét a „Hírös városból″ áttette Angyalföldre, hozta vele az NB I B-s jogot is, így a Vasas indulhatott a másodosztályban, majd a 2003–2004-es szezon végén feljutott az élvonalba. Azóta egyszer esett volna ki, de mégis bent maradt – erről később…

A Budapest Honvéd – még Kispest-Honvéd néven – a 2002–2003-as kiírásban élte meg története egyik legnagyobb krízisét, hiszen a szezon végén kiesett az élvonalból. A kispestiek 1916 óta folyamatosan az első osztályban szerepeltek, ezért is volt fájó a búcsú. Csak egy évig tartott a „pokoljárás", a piros-feketék Gálhidi György irányításával a „kecskeméti" Vasast megelőzve megnyerték az NB I B-s bajnokságot, és visszakerültek a legmagasabb osztályba.

Nem ment ez ilyen egyszerűen a Ferencvárosnak – mármint a visszakerülés. Az FTC a magyar labdarúgás történetében az egyetlen csapat, amely 1901-től végig az I. osztályban szerepelt, és nem esett ki soha – egészen 2006 nyaráig. Ekkor sem kiesett, hiszen a bajnokságban a 6. helyen végzett, hanem – hosszas huzavona, cirkusz és MLSZ-elnöki fellebbezés után – az óriási adósságállomány miatt visszavonták az élvonalbeli induláshoz szükséges licencet, így a 2006–2007-es szezonra csak a másodosztályban szerepelhetett (Berki Krisztián februári nyilatkozata szerint a Fradinak kétmilliárd-háromszázmillió forintos tartozása volt).

2006 őszén a Ferencváros helyett az előző szezonban a 15. – tehát kieső – helyen végző Vasas indulhatott az élvonalban, a Fradi „száműzetése″ pedig a vártnál hosszabb ideig tartott. A zöld-fehérek három szezonon keresztül szerepeltek az NB II-ben – hogy valami pozitívat is mondjunk, mindhárom színű éremből begyűjtöttek egyet-egyet –, majd 2009-ben visszakerültek az első osztályba, és „újoncként″ ez a második szezonjuk.

A veretes múltú budapesti klubok közül a 21. században az MTK sem úszta meg a kiesést. A kék-fehérek NB I-es búcsújáról külön cikkben foglalkoztunk, e helyütt csak annyit, hogy a Hungária körúti alakulat az elmúlt harminc évben harmadszor köszönt el az első osztálytól, és a korábbi két esetben egy év után visszakerült, majd később bajnok is lett.

Jelenleg egyetlen kakukktojást találunk a fővárosi nagycsapatok között, az Újpestet, amelynek ebben az évezredben még nem kellett búcsút mondania az élvonaltól. A lila-fehérek azzal büszkélkedhetnek, hogy 1912 óta folyamatosan tagjai a legmagasabb osztálynak, azóta egyetlen hivatalos élvonalbeli bajnokság sem zajlott nélkülük.

Már csak az a kérdés, hogy ők a következő években, évtizedekben kerülnek-e– és ha igen, mikor – olyan helyzetbe, mint (fő)városi riválisaik…